Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
━━━━━━━━━━━"Hiányzik Mikey." jelentettem ki saját magamnak. Már tegnap óta nem láttam a vőlegényemet, pedig egy házban élünk. Viszont ő vagy nem jön haza, vagy pedig korán megy és későn jön.
Mivel ma is későn jönne gondoltam elmegyek hozzá. Igaz, nem szereti mikor akár csak a rejtekhely közelébe megyek, de nekem hiányzik a szerelmem. És elég időt töltöttünk külön, itt az ideje, hogy megöleljen és megcsókoljon.
Mivel kabátot elfelejtettem felvenni, így végig fáztam, de jól esett az őszi, esti szellő. Egyébként is ignoráltam a tényt, hogy fázok és csak Mikeyra gondoltam ahogy ismét a karjaiban lehetek, a hangját hallhatom.
|𝙷𝚊𝚛𝚖𝚊𝚍𝚒𝚔 𝚏é𝚕 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣ö𝚐𝚎|
Y/n a rejtekhelyre érve boldogan köszöntötte az őröket akik egy szó nélkül beengedték a lányt.
A folyóson összetalálkozott a Sanzuval aki nem ismerte fel Y/n-et így fegyvert rántott elő és megállította őt. Minden bizonnyal éppen nem volt józan állapotban. Y/n nem félt, hisz egyébként ismeri Sanzut, meg a többi tag is jelen volt, szóval nem volt mitől félnie.
"Szépség te mégis mit keresel egy ilyen helyen? Hogy jutottál be?"
"Sanzu ezt nem kellene." szólt bele Koko, de feleslegesen, mert nem figyelt rá a rózsaszín hajú.
"Ha ezt Mikey meglátja megint 50 matek feladatot kell megoldania." nevette ki Sanzut Ran.
"Y/n-chan? Te mit keresel itt? És Sanzu miért tart egy fegyvert a fejednél?" lepődött meg Kakucho.
"Haru-chan minden bizonnyal most sincs az eszénél."
"Haruchiyo!" szólt idegesen Mikey. Y/n amint meglátta vőlegényét oda rohant hozzá és megölelte.
"Miért volt a menyasszonyomfejénélegy fegyver, Haruchiyo?" kérdezte Mikey nyugodtan, de mégis érezhető volt az idegesség a hangján.
Sanzu továbbra sem volt túlságosan is az eszénél és csak később jutott el az agyáig, hogy mit is csinált.
"50 matek feladat adj neki Koko és holnapra legyen kész." adta utasításba Sanzu bűntetését Mikey.
Koko boldogan bele egyezett, hisz szereti nézni ahogy Sanzu szenved a feladatlapok felett, bár azt kevésbé, hogy egy idiótával van dolga aki nem tudja mennyi 100+100.
"Hercegnőm mit keresel itt?" kérdezte Mikey Y/n-et mikor már nem voltak a többiek közelében.
"Hiányoztál. Tegnap óta nem is láttalak és szükségem van az ölelésedre."
"De Y/n tudod, hogy nem szeretem mikor ide jössz. Ha felhívtál volna akkor haza megyek."
"Na de meglepni sem lephetem a vőlegényemet? Egyébként is ismer itt mindenki és nem kell aggódnod."
"Akkor sem szeretném ha ide jönnél. Haruchiyo közelében pedig pláne nem szeretnélek látni."
"Jó, jó, ahogy szeretnéd. Haza megyünk most már?
"Ha a hercegnőm ezt szeretné akkor menjünk." csókolta meg a lányt Mikey. Ők ketten boldogan indultak el haza, míg a többi Bonten tag Sanzun szórakozott.
Sanzu pánikolt, hogy mit tette Y/n-el és, hogy megint matek példákat kell megoldania.
"Bocsánatot kell kérnem Y/n-chantól!" akart Sanzu a szerelmes pár után menni, de Kakucho visszarántotta.
"Persze, ha ennél is több feladatot akarsz akkor menj nyugodtan." Sanzu meggondolta magát és elhatározta, hogy legközelebb bocsánatot kér a lánytól mikor találkoznak majd.
"Ugyan meg fognak hívni az esküvőre?"
"Téged biztos nem Sanzu."
"Hé! Én vagyok a Bontenmásodikja, ott a helyem."
"És a legidiótább is egyben emellett még idegesítő is."
