「𝑻𝒐𝒌𝒚𝒐 𝑹𝒆𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝑶𝒏𝒆𝒔𝒉𝒐𝒕」

ʀɪɴᴅᴏ 〈 ᴀɴɴᴏʏɪɴɢ ᴡᴏᴍᴀɴ 〉

Timeskip!Haitani Rindo x Fem!reader
──────────────────

"Elég már! Jól vagyok, nem történt semmi sem!" másztam ki Rindo öleléséből.
"Akkor is ezt mondtad mikor majdnem meghaltál. Nem hiszek neked." nézett rám komolyan. Egy szem forgatással inkább rá hagytam a dolgokat és elindultam a fürdőbe.
"Te hová jössz?" kérdeztem Rindo felé fordulva mikor észre vettem, hogy követ.
"Ahová te." válaszolta teljesen normálisan.
"A fürdőben semmi bajom nem eshet." próbáltam megnyugtatni, de semmi sikerrel.
"Oh, oda még szívesebben megyek veled." mosolygott rám.
"Te itt maradsz most és hagyod, hogy egyedül megfürödjek." zártam magamra az ajtót.
Imádom Rindot és szeretek vele időt tölteni, viszont néha túlzásba esik. Tudom, hogy aggódik, mert maga mellett akkor tudni, hogy véletlenül se essen bajom.

5 évvel ezelőtt találkoztunk az egyik Bonten bárban. Én ott dolgoztam, ő pedig szimplán ott volt az nap este. Egy kisebb összetűzésbe kerültem vele, ugyanis nem volt szimpatikus és mikor letettem elé az italt akkor rá borítottam az egészet. Ő is ideges lett, én szégyelltem magam, végül vitázni kezdtünk aminek a végén kirúgott. Persze, Koko aki felvett nem engedett el, de olyan ideges voltam, hogy én mondtam fel. Viszont pár nappal később eljött bocsánatot kérni amit örömmel fogadtam és utána minden történt úgy ahogy kellett.
Mindössze 3 éve vagyok a barátnője, de ez elég idő volt arra, hogy tudjam ő az igazi számomra.
Mikor megtudtam, hogy amúgy a Bonten egyik bárjában dolgozom kicsit kiakasztott, de nem annyira mint az, hogy Rindo is a tagja. Gyorsan sikerült feldolgoznom és kicsit sem ijesztett meg, csak meglepett. Ezután kénytelen voltam Rindohoz költözni, mert másként túlságosan is aggódott volna miattam. Az új otthonomat gyorsan meg szoktam, a többiekkel is elég hamar összebarátkoztam. Rannal kifejezetten, mert vele közös program Rindo csesztetése.
Viszont a Bonten miatt keveredtem bele dolgokba. Nem voltak vészesek, csak például egyszer vállon lőttek és annyi vért vesztettem, hogy majdnem meghaltam. De a legdurvább az volt mikor elraboltak. Ez elég friss emiatt is akar velem lenni egyfolytában Rindo. Pedig igazából csak 3 napig tartottak fogva utána megmentettek és semmi bajom sem esett. Nem vagyok olyan gyenge, hogy egy ilyen dolog megtörjön és egyébként is tudtam, hogy Rindo jön megmenti, ezért aggódni sem aggódtam nagyon.

Miután kiléptem a fürdőből egy Rindoval találkoztam az ajtónál.
"Mit csinálsz itt?" kérdeztem tőle.
"Téged vártalak." válaszolta.
"De miért?"
"Mivel nem engedtél be."
"Nézd, jól vagyok. Minden rendben van és nem kell ennyire túlzásba esned." fogtam meg a kezét.
"Már miért ne kellene? Y/n elraboltak és napokig el sem engedtek. Nem tudtalak megvédeni." ölelt át.
"Ha nem tudtál volna akkor nem lennék itt. De mint láttod most is a karjaidban tartasz." mosolyogtam rá.
"Idegesítő nőszemély vagy." puszilt meg.
"Engedj, át kell öltöznöm." próbáltam szabadulni.
"Engem nem zavarna ha így maradnál vagy ha esetleg inkább levetkőznél."
"Persze, majd mindjárt." forgattam meg a szemeimet.
Miután elkészültem lementem a konyhába keresni valami kaját.
"Y/n-chan üdvözöllek ismét itthon." köszönt Koko.
"Koko-chan! Te is hiányoztál már." öleltem át a fiút.
"Jó, oké, értem hiányoltál, de elengednél?" próbált leszedni magáról.
"Na, de Koko-chan! Nem voltam itthon 1 hétig, ne légy ilyen gonosz."
"Mindössze 3 nap volt, ne túlozz." paskolta meg a fejemet. Miközben elő szedtem valami édességet Kokoval beszélgettünk. Sanzu hangja zavart meg minket aki egy lányt kísért ki az ajtón.
"Még egy lány? Ez hanyadik a hónapban?" kérdeztem.
"30 után nem számoltam, de Mikeynak egyik sem megfelelő." válaszolta Koko.
"Sosem fog titkárnőt találni magának olyan nagy elvárásokkal." sóhajtottam.
"Ohh, csak nem Y/n? Már megint Mikey kikötéseit szidott?" ült le velem szembe Sanzu.
"Pontosan. Nem fog olyan lányt találni aki egyszerűen tökéletes." néztem rá.
Vitatkoztunk még egy kicsit azon, hogy Mikeynak milyen feltételei is vannak míg Rindo és Ran meg nem érkezett a konyhába.
"Drágám mennyire is hiányoztál." néztem a fiúk irányába.
"Y/n-chan! Hát még nekem mennyire hiányoztál." ölelt át Ran.
"Azt hittem már el is felejtettél." néztem rá.
"Ugyan, ezt a szép kis arcodat lehetetlen." puszilta meg a fejemet.
"Meddig akartok még a szemem előtt flörtölni?" állt közénk Rindo.
"Életem nem kell itt állnod és nézned." mosolyogtam rá.
"Idegesítő nőszemély vagy." ölelt át hátulról.
"Mikey-san! Hagytam neked sütit!" szóltam Mikeynak ahogy megláttam Kakuchoval.
"Gyere együk meg ketten." kínáltam meg a kedvenc sütimmel. Mikeyval elkezdtük enni az édességet míg a többiek beszélgettek.
"Még a végén féltékeny leszek." súgta a fülembe Rindo.
"Ugyan miért? Hisz tudod, hogy téged szeretlek és egyébként is tiéd vagyok." csókoltam meg.