「𝑻𝒐𝒌𝒚𝒐 𝑹𝒆𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝑶𝒏𝒆𝒔𝒉𝒐𝒕」

ᴍɪᴋᴇʏ 〈 ʏᴏᴜ ᴀʀᴇ ᴄᴜᴛᴇ 〉

Mikey x Fem!reader
─────────────────

Az életem akkor elromlott már mikor találkoztam Mikeyval. Egyáltalán miért kezdtem a húgával barátkozni. Jó, ezt nem bántam meg, csak azt, hogy Mikeyval találkoztam. Minden nap megkeresíti az életemet valamivel.

"Y/n-chan! Ne hagyj figyelmen kívül!" hisztizet Mikey.
"Majd akkor ha nem zaklatsz egyfolytában." feleltem idegesen, mert már legalább fél órája nem hagyj békén.
"Ne légy már velem ilyen gonosz Y/n-chan!"
"De én nem is vagyok veled gonosz Mikey-kun~." válaszoltam gúnyosan.
"Láttod erről beszélek. Én semmit sem tettem amiért ezt érdemlem." mondta sértődött hangon.
"Akkor én akartam azt, hogy legyek az álbarátnőd, igaz?" kérdeztem emlékeztetve arra, hogy mibe is kevert.
"De ha nem segítek akkor nem itt lennél." próbálta menteni magát.
"De nem is kértem a segítségedet!" mondtam elég idegesen.
"Akkor szakítsunk." tanácsolta.
"Hahaha, ha nem mondod, nem is gondolok erre. Milyen jó ötleteid vannak Mikey!" nevettem fel gúnyosan.
"Y/n-chan olyan sok veled a baj." sóhajtott gondterhelten. Még ő mondja ezt mikor ehhez nekem lenne jogom. Fél éve ebben a hazugságban élünk, mert ő meg akart menteni. Szükségem sem lett volna rá, de a megkérdezésem nélkül cselekedett és aztán már nem tudtunk kimászni belőle. Pedig a legkevésbé akarom Mikeyval eljátszani a szerelmes párt.
────────────────

"Emma! Úgy volt, hogy ma ketten leszünk, de mit keres itt Mikey?" kérdeztem a legjobb barátnőmtől.
"Még csak nem is ő a fiatalabb, hogy magaddal kelljen hoznod. Már felnőtt tud vigyázzni magára!" akadtam ki, hisz tudja, hogy Mikeyval mennyire nem jövünk ki.
"Y/n nyugalom, csak elhozott." válaszolta Emma.
"Akkor miért van még mindig itt?" kérdeztem rá mutatva a fiúra.
"Tudjátok, hogy én is itt vagyok?" szólalt meg Mikey.
"Tudjuk, csak nem érdekel." válaszoltam rá se nézve.
"Emma! Ne vedd fel, éppen beszélünk!" szóltam a lányra, de mint aki meg sem hallotta felvette a telefont. Ez idő alatt Mikeyra néztem aki megsértődve állt az előbbi mondatom miatt. Csendben várakoztunk, hogy Emma végre befejezze a telefonálást
"Y/n?" szólított meg egy fiú.
"Misato, szia." köszöntem nyugodtan, de azután leesett, hogy kivel is beszélek. Tegnap hívott el randira, de azt hazudtam, hogy vidéken leszek, de ha megváltozna a programom szólok neki.
"Azt hittem ma..." kezdte volna, de bele szóltam.
"Tudom! De közben sok dolog történt és hát neked elfelejtettem szólni." válaszoltam kissé kínosan.
"Akkor mit szólnál ha most mennénk?" fogta meg a kezemet amit el akartam venni, de túl erős volt a szorítása.
"Elengednéd a barátnőmet?" kérdeztem Mikey.
"Hogy kicsodát?" néztem rá teljesen megdöbbenve.
"Ohh, hogy van barátod. Mondhatad volna ezt és nem kellett volna hazudnod." fogta még mindig a kezemet Misato, de Mikey fogott és arrébb rakott, hogy Misato közelében se legyek. Miután elment a fiú, Mikeyhoz fordultam.
"Ez mi volt?" emeltem fel a hangomat.
"Segítettem, mert nem úgy néztél ki mint aki boldogulni tud." válaszolta mosolyogva.
"Azzal, hogy azt mondod a barátom vagy? Mikey te mibe kevertél?" kérdeztem továbbra is elég hangosan. Jó pár ember megnézett minket az utcán, de pont nem érdekelt.
"Y/n-chan én csak segíteni akartam." mondta kedvesen.
"Nem kértelek meg rá! Ugye tudod, hogy holnapra szárnyra kap a pletyka miszerint Legyőzhetetlen Mikeynak barátnője van. Ami alap esetben nem érdekelne, de rólam fognak pletykálni! Mond, hogy fogunk ebből kimászni?"
"El mondjuk majd az igazat." felelte mintha ilyen könnyű lenne.
"Bárcsak ilyen könnyű lenne! Szerinted nem fognak kérdezősködni, hogy miért hazudtunk, meg akkor mi van köztünk?" akadtam ki teljesen.
"Y/n-nek teljesen igaza van." állt mellém Emma.
"Akkor mit szeretnél tenni?" kérdezte Mikey.
"Megfojtani." jelentettem ki.
"Ne szólj hozzám vagy tényleg megfojtalak." fordítottam hátat neki. Emmával elindultunk sétálni, de túl ideges voltam bármit is mondani. Vagy hazugnak fognak hinni vagy Mikey barátnőjének kell lennem. Egyik jobb mint a másik.
Pár óra sétálás után elő vettem a telefonomat és felhívtam Mikeyt.
"A barátnőd leszek. Nem sokáig, de nem szakíthatunk gyorsan, mert az feltűnő." mondtam köszönés nélkül.
"Tényleg?" kérdezte meglepetten Mikey.
"A feltételeket később megbeszéljük." tettem le a telefont.
"Inkább választod ezt minthogy hazugnak higgyjenek?" döbbent meg Emma.
"Pár hétről van csak szó. Majd valahogy kibírom mellette."
────────────────

Az a pár hét fél év lett. Megegyeztünk, hogy addig nem szakítunk míg mindkét fél bele nem egyezik és Mikey mindig talál valamit ami miatt nem szakítunk. Persze, nekem is könnyebb abból a szempontból, hogy nem hívnak el random srácok randira, de még mindig sokat veszekedünk Mikeyval nap mint nap.

Pár Toman taggal, Emmával és Hinával eljöttünk kajálni. Csak miattuk éri meg Mikey barátnőjének lenni. Igaz, hogy ők mindannyian tudják milyen kapcsolatban vagyunk, de nem baj.
Csak egy másodpercre mentem ki a mosdóba Emmával, de már is egy másik lány ült a helyemen. Kissé ideges lettem, de próbáltam visszafojtani.
"Wow, milyen szép lány. És nézd Mikeyval milyen nyugodtan beszélgetnek." próbált hergelni Emma azt hiszem. Engem pedig könnyű idegbe hozni, szóval sikerült neki. Nem sokáig tartott visszafojtani az idegességemet.
Az asztalhoz elindultam és közben "szép" szavakkal illettem a lányt.
"Manjiro! Gyere megyünk." jelentettem ki.
"Tessék? Valami baj van Y/n-chan?" kérdezte Mikey nem értve a helyzetet.
"Manjiro végeztünk itt, szóval most elmegyünk!" fogtam kézen és felrángattam.
"Féltékeny?" kérdezte Draken Emmától. "Totálisan."
Ennyit hallottam a beszélgetésből, de ez hazugság. Nem vagyok féltékeny, hisz nincs hozzá jogom, mert Mikey nem az igazi barátom.
"Y/n-chan most már igazán mondhatnál valamit." nézett rám Mikey.
"Csak menjük valami nyugodt helyre." ültem fel a motorjára. Nem kérdezett többet csak tette amire kértem.

Pár percen keresztül csak motoroztunk ami igazán segített lenyugodni.
A tengerpartra vitt ahonnan gyönyörűen lehetet látni a naplementét.
"Ideges lettem ahogy megláttalak azzal a lánnyal beszélgetni." jelentettem ki, de véletlenül sem néztem rá, mert másképp meglátta volna a vörösödő fejemet.
"Y/n-chan csak nem fé.." mondta volna ha nem szólok közbe.
"Ki se mond! Nem, nem voltam az. Csak... Te az álbarátom vagy, nem tehetsz ilyet." válaszoltam.
"Még mindig csak az álbarátod vagyok, értem." suttogta sokkal inkább magának. Nem egy boldog arcot vágott, így leesett, hogy talán ezzel megbántottam.
"Igen, féltékeny voltam! Örülsz most már?" emeltem fel hangom.
"Egy tízes skálán mennyire akadnál ki ha azt mondanám, hogy nem csak az álbarátod akarok lenni?" mosolygott rám.
"Annyira, hogy képes lennélek megfojtani. Viszont nem tehetem ezt, mert kölcsönös az érzés." mondtam. Mikey arcon puszilt amire egyáltalán nem számítottam.
"Édes vagy Y/n-chan."