「𝑻𝒐𝒌𝒚𝒐 𝑹𝒆𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝑶𝒏𝒆𝒔𝒉𝒐𝒕」

Ｍｉｋｅｙ «𝐑𝐞𝐦𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫 𝐭𝐡𝐚𝐭 𝐧𝐢𝐠𝐡𝐭?»

Mikey x Fem!reader
━━━━━━━━━━━━━

Sosem arról voltam híres, hogy fantasztikus ötleteim lennének. Legtöbbször úgy cselekedek ahogy éppen akkor gondolom, ha jó ha nem. Nem mindig gondolkodom mielőtt cselekednék, ezért is keveredtem abba a helyzetbe, hogy az exem követ.
"Szia! Bocsi, hogy késtem, de sok dolgom volt tudod. De most már indulhatunk." mentem oda egy random fiúhoz akit eddig egyszer sem láttam még. Fel is szálltam a motorjára, hogy hitelesebb legyen, de a fiú csak értetlenül nézett rám. Mondjuk érthető is, de jelenleg nem vagyunk olyan helyzetbe, hogy ezt megengedhetem.
"Induljunk, mert el fogunk késni a moziból." hazudtam tovább. Láttam ahogy az exem egyre közelebb ér szóval megöleltem a fiút, hogy végre megértse a helyzetemet.
"Ha most nem indulunk el akkor az exem ide fog érni." suttogtam a fülébe. Megértette végre, hogy mi is van szóval elindultunk valahová. Igazából nem érdekelt hová, csak minél messzebb az exemtől. Útközben eszembe jutott mi van ha ez a fiú nem olyan kedves mint látszik, mert akkor megszívtam. De mindegy, nem tudok leszállni innen.

Pár perc múlva megérkeztünk egy szentélyhez.
"Köszönöm, életet mentettél." néztem rá hálásan.
"Most már elmondanád, hogy pontosan mi is történt?" kérdezte érdeklődve.
"Van egy exem, akivel szakítottam, mert konkrétan mindent tudni akart rólam, ellenőrzött és elegem volt belőle, de 2 hónap után szakítottam vele mi szerint megismerkedtem mással aki sokkal jobb, na de emiatt elkezdett követni, hogy a szerelmünk nem érhet véget és gondolhatod mennyire kivagyok tőle, de egyfolytában a nyomomban van és nem rég beszéltem vele, hogy hagyjon békén, mert most is a barátommal megyek randizni és végre szálljon le rólam, na és akkor láttalak meg téged és te rendesnek tűntél ezért jutottunk el eddig." hadartam el egy levegővel. Leblokkolva állt előttem a fiú, mert a sok szöveget szerintem nehezen tudta bedolgozni.
"Oké." mondta ki egyszerűen.
"Tényleg köszönöm, remélhetőleg ezután békén hagyj már." mosolyogtam rá. Leszálltam a motorjáról és gondoltam megyek is. De ekkor megláttam az exemmel közös barátainkat akikkel már nem vagyok jobba, de ők is úgy tudják, hogy van valakim.
"Eltudnád még egy kis ideig játszani a barátomat?" kérdeztem.
"Mert eddig szerepben voltam?" kérdezte, de én inkább csak mellé álltam és nevetni kezdtem mintha valami vicces lenne.
"Tehetséges színésznő lennél." mosolygott rám.
"Ha van egy családod akik szigorúak akkor sok dolgot megtanulsz." Mondtam.
Mikor mellénk ért a kisebb csoport egyből leszólítottak, mert nem bírtak volna elmenni mellettünk.
"Y/n? Rég beszéltünk." nézett rám az egyik lány.
"Akane-chan, szia! Igen, már 5 hónapja, mióta szakítottam Yukival." válaszoltam. A fiú csak unottan bámult ki a fejéből, de legszívesebben én is ezt tettem volna. Míg Akanéval beszélgettem a múltról észre vettem, hogy Ruka-chan a fiút bámulja. Ő mindig féltékeny volt rám, mert Yukiba volt szerelmes aki végül engem választott nem őt.
"Ruka-chan! Veled mi van?" zökkentettem ki a bambulásból.
"Minden a legnagyobb rendben, főleg mióta nem vagy a közelemben." mondta, de továbbra sem engem figyelt. Nagyon is zavart, hogy eddig az volt a baja, hogy Yukival vagyok, most pedig az álbarátomra fáj a foga. Meg akartam szólítani a fiút, de továbbra sem tudtam mi a neve, így impromizálnom kellett.
"Babe azt hiszem mennünk kellene, nem gondolod?" fogtam meg a kezét. A kitalált becenévtől olyan piros lett a fejem mint még soha. Nagyon kínosnak éreztem a jelentet, de nem volt más választásom. Még a fiú is meglepetten nézett rám.
"De, igazad van Y/n-chin mennünk kellene." szállt be a hazugságomba. Gyorsan elköszöntem a volt barátaimtól és felszálltunk a motorra.
"Sajnálom, de nem tudom a nevedet. Nem volt jobb ötletem." kértem bocsánatot amint messzebb értünk.
"Sano Manjirou vagyok." mutatkozott be végre. Olyan ismerősen csengett a neve, de nem esett le egyből, hogy honnan is.
"Te vagy legyőzhetetlen Mikey? A Toman vezérre?" jutott eszembe. Ő csak bólintott és én félni kezdtem. Jelenleg a Toman vezérét vontam bele a hazugságaimban ami azt jelenti, hogy lehet végem van, de én ehhez túl fiatal vagyok.

Amint lehetet volna le akartam szállni a motorról, de Mikey nem állt meg és féltem bármit is mondani, szóval vártam míg megállunk. Viszont szerintem egyikünk sem számított arra, hogy pont abban a parkba ahol az exem és a barátai is vannak. Annyira bepánikoltam ahogy megláttam őket és, hogy az exem közelíteni kezdett felém, hogy megcsókoltam Mikeyt. Egyszerűen csak fogtam és megcsókoltam. Olyan hirtelen történt minden. Mikey is csak tágra nyílt szemekkel figyelt rám, hogy mit művelek.
"Y/n-chin? Ez mi volt?" kérdezte Mikey meglepődve.
"Az első csókom." válaszoltam vörös fejjel. De szerencsére az exem nem jött oda és Mikey sem lett olyan ideges. Sőt mosolygott, de ez akkor is kínos.
Mikey haza vitt és egy szót sem szóltunk egymáshoz, mert ezek után senki sem tudna megszólalni.
"Köszönöm a mai napot és sajnálok mindent." mondtam, de a szemébe sem mertem nézni.
"Hogy lehetet ez az első csókod ha volt barátod 2 hónapig?" gondolkodott hangosan.
"Igazából csak azért voltam vele, mert nem tudtam elutasítani, így azt sem engedtem, hogy megcsókoljon." magyaráztam meg.
"Igazán érdekes lány vagy Y/n-chin. Majd még találkozzunk." puszilt meg. Éreztem, hogy a fejem olyan vörös lett mint akinek mindjárt felrobban a feje. Ez volt az az este amikor találkoztam Mikeyval.

Egy éve, hogy Sano Manjirou barátnője vagyok és életem legszebb egy éve.
"Jövök na!" rohantam Mikey mellé aki már legalább 5 perce vár rám.
"Mikor fogsz időben elkészülni?" mosolygott rám.
"Soha?" öleltem át. Felültem a motorjára és elindultunk. Az évfordulónk van ma és meglepetés csinált nekem, ezért fogalmam sincs mit fogunk ma csinálni.

"Mikey! Gyere siessünk!" ugrottam le a motorról amint megláttam, hogy a vidámparkba hozott. Napok óta kérleltem, hogy jöjjünk ide, mert fel akarok ülni mindenre is.
"Y/n-chin a hullámvasútra üljünk fel előbb." húzott el arra.

Mindent kipróbáltunk és fáradtan dőltünk ki a padra. Viszont megérte, mert mindketten imádtuk az egészet.
"Emlékszel arra az estére? Ugyan ilyen szép volt az ég." néztem fel.
"Csodaszép vagy Y/n-chin." fordított maga felé és megcsókolt. Nem bánom, hogy az nap őt kértem fel, hogy legyen az álbarátom. Miatta mindennél szebbek a napjaim, ő az oka, hogy boldog vagyok. Elmondhatatlanul szeretem őt.