Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
━━━━━━━━━━Mindig is odáig voltam a cicánknak. Konkrétan a megszállottjuk vagyok. És egész életemben azt gondoltam, hogy macskákkal fogok meghalni, viszont az élet elém sodorta a tökéletes fiút. Mármint ő maga a tökéletesség és emellett van egy cicája is. Kell ennél több?
Az egyik nap a suliból haza felé menet botlottam belé. Igazából borzalmas állapotban volt, mert éppen egy verekedésbe keveredett, de egyszerűen szerelem volt első látásra. Szóval azóta a nap óta igazán sűrűn megyek meglátogatni Chifuyut. Így megy ez már fél éve. Igaz, kifogásként Peke J-t használom, de képtelen vagyok a szemébe mondani, hogy kedvelem, így nem is teszem.
Minden nap valahogy megoldom, hogy láthassam őt, néha már betegesnek is gondolom magam, de késztetést érzek arra, találkozzak vele. De legjobb módszerem még mindig az mikor elviszem a cicámat Peke J-hez, hogy játszanak és Chifuyunak fel sem tűnik, hogy igazából miatta megyek el.
Egyébként is Chifuyuval annyi közös van bennünk. Imádjuk az állatokat, mindketten olvassunk mangát és ennyi. Szerintem a sors minket egymásnak teremtett és ezt az esélyt nem fogom hagyni veszni. Valahogy megoldom, hogy Chifuyu közelébe egy lány se menjen. Mert azért szerelmet vallani nem fogok, ahhoz túl gyenge vagyok, de azt megtudom akadályozni, hogy legyen valakije.
"Y/n-chan! Meg van mit kell tenned!" mondta izgatottan a legjobb barátnőm, de fogalmam sincs mire gondolhat.
"Mivel kapcsolatban?" kérdeztem összezavarodva.
"Matsuno-sannal! El kell hívnod egy randira! De mondom a tervet-" mondta izgatottan Kiyomi, de közbe szóltam.
"Biztos nem hívom el egy randira! Az túl kínos lenne!" ellenekeztem egyből.
"Legalább hallgass meg." nézett rám kérlelően.
"Oké, de akkor sem fogom elhívni." feleltem, mire ő boldogan elkezdte mondani a tervét.
"Szóval átmész hozzá ahogy mindig szoktál és megkéred, hogy kísérjen el valahová amibe természetesen ő bele fog egyezni és ekkor elviszed randizni a tudta nélkül!" mondta el Kiyomi a hatalmas tervét.
"Te ezen mennyit gondolkodtál?" kérdeztem, mert ennél rosszabb tervet ki sem találhatott volna.
"Egész nap ezen gondolkodtam." mondta büszkén.
"Lehetne ez egy B opció." mondtam megpróbálva kevésbé megbántani, hogy a terve pocsék.
"Y/n-chan! A végén veszni hagyod a fiút és akkor majd a vállamon akarsz sírni, de én annyit fogok mondani, hogy 'pedig ha az én tervemet használtad volna, nem itt lennél', aztán persze sírhatnál a vállamon." mondta felháborodva Kiyomi.
"Ne aggódj Kiyomi, mindenre gondoltam már. Majd tudom mit fogok tenni." feleltem határozottan.
"Biztosan egyedül fogsz meghalni." adta fel Kiyomi a jövőmet.
"Ez nem fog be következni, mert a cicák sosem hagynak magamra. És egyébként is Chifuyuval azonos a sorsunk." álmodoztam a közös jövőről Chifuyuval.
"Menthetetlen vagy." sóhajtott Kiyomi. Szerintem az én tervem amúgy is jobb mint az övé.
"Y/n-chan!" szólított meg hirtelen Chifuyu.
"Chifuyu! Te mit keresel itt?" kérdeztem félve, hogy hallott valamit a beszélgetésünkből.
"Éppen haza felé tartok. Már egy ideje nem voltál nálunk, szóval ha gondolod átjöhetnél ha ráérsz." mondta mosolyogva és azt hittem ott ájulok el, olyan édes.
"Ha nem zavarok szívesen megyek." feleltem teljesen zavarban. A szívem ennyi cukiságot nem bír el.
"Sok sikert." súgta a fülembe Kiyomi és ezzel engedett el.
"És mi volt veled mostanában?" kérdezte Chifuyu. Ő nem tudja, hogy egyébként minden nap a lakása közelében voltam, hogy láthassam.
Olyan kellemes volt vele sétálni. Igaz, azt hittem, hogy a szívem ki fog ugrani a helyéről annyira hevesen dobogott és a hasamban a kis pillangók is felébredtek és biztos vagyok benne, hogy végig piros volt a fejem.
A szobájában ülve éppen Peke J-vel játszottam miközben Chifuyura figyeltem aki egy sztorit mesélt teljes beleéléssel. Olyan édes volt ahogy magyarázott és a szemei is csillagoktak közben. Túlságosan is értékes ez a fiú.
"Szeretlek" mondtam ki véletlenül, de mikor csendben maradt és pislogás nélkül nézett rám teljesen bepánikoltam. "Mármint Peke J-t. Éppen neki beszéltem." próbáltam kijavítani magam, de egyáltalán nem ment, hisz éppen Chifuyura néztem miközben kimondtam azt a hülye szót. Ő is és én is paradicsom pirosak lettünk és egymás szemébe se tudtunk nézni.
"Én is." mondta ki nagyon halkan Chifuyu mire a szívem is leállt egy pillanatra. Az agyam pedig felmondta a szolgálatot és nem működött. Egyszerűen nem tudtam mit kellene reagálnom vagy mit kellene tennem most.
"Lenne kedved elmenni velem valahová?" kérdezte Chifuyu félénken továbbra sem nézve rám.
"Igen." mondtam ki ezt az egy szót, mert ennyi jött ki. Chifuyu olyan aranyos, hogy minden érzékszervem leállt, de olyan boldog voltam tőle mint még soha.
