Törpök királynéja (Hobbit/Thorin fanfiction) (Befejezet)

4. fejezet

Lindir köszöntött minket.

− Hallottuk, hogy átkeltetek a Völgyön – szólt tündéül, amit csak azért értettem, mert már annyiszor láttam a filmet.

− Beszélnem kell Elrond úrral – felelte Gandalf.

−Elrond uram nincs itt – ingatta meg enyhén a fejét a tünde.

− Nincs itt? Hol van?

Még mielőtt a tünde válaszolhatott volna kürtszó harsant, én pedig ekkor tudtam, hogy jobb lesz, ha én most szépen félre állok.

Thorin azonnal parancsba adta a többieknek, hogy készüljenek, míg én Gandalf mellé állva vártam, hogy a tündék megérkezzenek. Bofur középre húzta Bilbót, míg Kili és Fili felém vetett egy könyörgő pillantást, de nekem eszem ágában sem volt odamenni. Így inkább csak vigyorogva néztem vissza rájuk.

A tündék hamar ideértek és míg a törpök harcra készen álltak, addig én félig Elrond és Gandalf beszélgetésére figyeltem.

− Gandalf – köszöntötte mosolyogva Elrond a mágust.

− Elrond úr! Mellon – hajtott fejet enyhén Gandalf. – Hol voltál?

Elrond tündéül válaszolt neki, majd megölelte a mágust.

− Különös, hogy az orkok ily közel merészkedtek hozzánk – jegyezte meg a tünde. – Valami vagy valaki idevonzotta őket.

− Hát... - felelte kínosan Gnadalf. – Ezek talán mi voltunk – intett körbe.

Itt döntöttem úgy, hogy nem kívánom végighallgatni Thorin elutasító viselkedését, így a mellettem lévő ló felé fordultam és azonnal simogatni kezdtem az orrát. Az állat prüszkölve hajolt bele az érintésembe, amin halkan felnevettem.

− Nem tudtam, hogy egy ifjú hölgyet is hoztatok – szólalt meg ekkor Elrond úr, amire rögtön felé fordultam. A férfi kíváncsi tekintettel méregetett. Thorin öles léptekkel mellém sietett és maga mögé tolt, mintha csak védelmezni akarna.

− Nos, igen, Averyvel útközben találkoztunk – szólalt meg csendesen Gandalf, de tekintete azt ígérte, hogy még beszélni fog rólam a tündével.

− Köszöntelek Völgyzugolyban, kedves Avery – mosolygott rám a tünde, majd átváltott a saját nyelvére, ami már mindenkinek szólt. A hangzása ismerős volt, szóval tudtam, hogy mit mond, ellenben a törpök teljesen félre értelmezték a dolgokat.

− Ez meg mit mond? – kérdezte idegesen Glóin. – Netán sértegetett minket?

− Jajj, istenem – csattantam fel türelmetlenül, mert nagyon nem bírtam, mikor valaki úgy volt goromba a másikkal, hogy az nem adott rá okot. – Csak ételt kínált fel nekünk!

A törpök elcsendesedve néztek először rám, majd vissza a tündére. Aztán összedugták a fejüket.

− Nos, hát, ez esetben vezess – mondta végül Glóin, mire megforgattam a szemem. Azonban nem tudtam elnyomni egy mosolyt arra gondolván, hogy mi is vár rájuk.

− Szóval beszéled a nyelvünket? – lépett mellém Elrond úr, amire felnevettem.

− Nem, esetleg pár szót tudok, de semmiképpen sem beszélem – feleltem mosolyogva.

− Akkor hát, honnan tudtad, mit mondtam? – kérdezte őszinte értetlenséggel a hangjában a férfi.

− Azt hiszem, lesz miről beszélnünk, uram – szólt közbe Gandalf, mire Elrond vetett rám még egy pillantást, aztán biccentett.