Törpök királynéja (Hobbit/Thorin fanfiction) (Befejezet)

2. fejezet

Gandalf a trollok között sétálgatott, aztán pillantása megakadt rajtam és azonnal hozzánk lépett. Lassan az összes törp körénk sereglett és bizalmatlanul méregetett.

− Mégis ki vagy te? – kérdezte barátságtalanul Dwalin.

− A nevem Avery Millers – feleltem sután. – És messzi földről érkeztem.

− Mit keresel erre? – érkezett a következő kérdés Noritól.

− Jövendőmondó vagyok – nyögtem ki igencsak bizonytalanul, de ahogy kimondtam azonnal egy remek ötlet jutott az eszemben. − A vidéket járom, hogy a jóslataimmal segítsek, éppen erre tévedtem, mikor megláttalak titeket és a trollokat.

Magamban büszkén veregettem meg a vállamat, amiért ilyen okos voltam.

− Jövendőmondó? – pillantottak egymásra a törpök. – Akkor a mi jövőnket is ismered?

Én magabiztosan bólintottam, amire lelkes tekintetek voltak a válasz.

− És sikerülni fog? Visszaszerezzük a hegyet? – kérdezte azonnal Fili.

Én ránéztem és egy pillanatra eltöprengtem azon, hogy mit is mondjak.

− Hosszú utatok lesz – mondtam. – És tele lesz veszedelemmel. Nem mondhatom meg nyíltan a választ, mert azzal megváltoztathatom a jövőt. Ki tudja, mi történne, ha nyíltan elmondanám azt, amire kíváncsi vagy.

− Ez csak ámítás – legyintett durván Dwalin. – Mégis milyen jövendőmondó az, aki el sem mondhatja a jóslatait?

A törpök azonnal helyeslően bólogatni kezdtek, azonban Gandalf a segítségemre sietett, amin én magam is meglepődtem.

− Kedves Averynek igaza van – mondta. – A jövő kényes dolog. Sosem tudhatja az ember, hogy mit változtat meg egyetlen megszólalásával is.

A mágus rám függesztette kék szemét, ami olyan áthatóan figyelt.

− Akkor mégis mit kezdjük vele? – kérdezte Oin.

− Azt javaslom, kedves törpjeim, hogy tartson velünk – javasolta Gandalf. – Sok hasznunk lehetne belőle.

Én izgatottan vártam, ameddig a törpök összedugták a fejüket és tanácskoztak. Aztán Thorin végül visszafordult felém és kritikusan végigmért.

− Velünk jöhet – mondta ki úgy, mint aki hatalmas kegyet gyakorol.

Megforgattam a szemem, de azért belül majd szétvetett a lelkesedés, hogy Tölgypajzsos Thorin társaságával utazhatok. 

Néhány törp azonnal körém gyülemlett és izgatottan faggatni kezdett. A legtöbben ugyan bizalmatlanul méregettek, de néhányan, köztük Bofur, Ori és Kili is közelebb merészkedett hozzám, hiába próbálták őket visszafogni.

Tudtam, hogy nem fognak egyik percről a másikra megbízni bennem. Azonban én minél előbb szerettem volna kivívni a bizalmukat és valóban a csapatuk része lenni.

− Hová tűntél, ha szabad kérdeznem? – vonta magára Thorin hangja a figyelmemet. A törp Gandalfal beszélgetett.

− Előre mentem – felelte a mágus.

− És mi hozott vissza?

− Hogy hátranéztem – mondta Gandalf, mire Thorin halvány mosollyal az arcán bólintott. – Szerencsétlen ügy, de fő, hogy mindenki egyben van, sőt, még egy plusz fők is lett.

− Nem a betörődnek hála – jegyezte meg Thorin, mint aki rá akarja végre világítani a másikat, hogy tévedett Bilbóval kapcsolatban. Azonban a mágus csak lenézett rá és kioktatólag válaszolt.