Törpök királynéja (Hobbit/Thorin fanfiction) (Befejezet)

33. fejezet

Nyíl alakban törtük meg az orkok sorait és küldtük egyiket a másik után a halálba. Úgy küzdöttünk egymás mellett, mint még soha. Kisebb csapatokra bomolva ostromoltuk az ellenséget. Én Thorin, Kili és Fili közé szorultam, ami pont jól jött ki, hiszen a későbbiekben is velük kell tartanom, hogy megvédjem őket.

Bofur mellettünk az egyik óriáson vette át az irányítást és nevetve irányította saját társai felé.

- Dáin! – kiáltott oda Thorin a fivérének.

- Thorin – felelte a másik. – Tarts ki, jövök!

És a törp valóban ott volt. Igaz rávetette magát egy ork hátára és ott pörgött egy darabig, amíg le nem szúrtam azt, de akkor is ott volt mellettünk.

- Köszönöm, hölgyem – mondta, mikor már biztos lábakon küzdött mellettünk.

- Az én megtiszteltetésem, törp uram – vigyorodtam el, és egy mozdulattal két orkot is megöltem.

- Hé, öcsém! – fordult egy pillanatra Thorin felé a törp. – Mi tartott ennyi ideig? Idekint a mennyasszonyod az életét áldozta volna értünk, te meg csak most jössz?

- Tudom, sajnálom – felelte, és szeméből ki lehetett olvasni mekkora bűntudata is van valóban.

- Vérbeli törpöt fogtál ki, kómám – nevetett fel Dáin és magához húzta Thorint egy ölelésre.

- Igen, tudom – mondta és újból rám pillantott. És ezúttal a szemében ott volt minden szeretett, amit irántam érzett.

- Én a helyetekben nem velem foglalkoznék – vetettem oda. – Öljük meg Azogot és vessünk véget ennek az egésznek!

Thorin bólintva vette tudomásul a szavaimat és rögtön egy hegyi kecskére pattant. Én azonnal követtem.

- Mégis hogy akarjátok átküzdeni magatokat Hollóbércig? – kérdezte Dáin.

- Oh, attól ne félj, kedves Dáin – mosolyogtam rá, és alig hogy kimondtam, máris feltűntek Balinék az egyik harci szekérrel.

A törp rám nézett és halkan ennyit felelt.

- Vigyázz rájuk!

Én csak komoran bólintottam és vágtára ösztökéltem a kecskémet.

Dühösen robbantunk be a seregbe és törtünk utat magunknak.

Balinékat üldözőbe vette egy talpig felfegyverzett óriás és csak Bofur tudta őket megmenteni, aki még mindig egy másikat irányított. Ezek után wargok támadtak rájuk és kénytelenek voltak Balint hátrahagyva tovább vágtatni a kecskéken.

A három törp tőlünk picit lemaradva követett, míg mi Thorinnal elértük a kaput. Egészen a befagyott vízesésig vágtattunk. Ott hátrahagytuk a hátasainkat és végeztünk a ránk támadó orkokkal.

- Hol lehet? – kérdezte Fili. Thorin a folyópart egyik felén állt. A másik felét köd borította, de tudtam, hogy az ottani erőd részében bujkált Azog.

- Igyekeznünk kell – mormoltam halkan. – Egy másik sereg is erre tart Bolg vezetésével.

Thorin egy pillanatig még meredten bámult, de aztán megfordult és hozzánk lépett.

- Fili – szólt. -, vidd az öcsédet és kutassátok át a tornyokat! Halkan, feltűnés nélkül. Ha láttok bármit, gyertek vissza, ne bocsátkozzatok harcba!

- Társaságot kapunk – lépett közénk Dwalin.

- Kobold zsoldosok – sóhajtottam nagyot és máris fordultam feléjük. – Alig többen, mint százan.

- Elintézzük őket – jelentette ki Thorin.

- Én Kiliékkel megyek – mondtam, amire kaptam egy tiltakozó arckifejezést. – Szűkségük lesz rám – néztem sokatmondóan Thorinra, amire az megrendülten nézett le rám.

- Vigyázz rájuk – kérte és sietve homlokon csókolt. – És magadra is!

- Te is – vágtam rá, amire csak egy gyors bólintást kaptam.

Követtem a két testvért a jegen át egészen a tornyokig. Ám, ahogy meghallottam a halk dörrenést, megragadtam a két törp vállát.

- Együtt maradunk és nem kezdünk magánakcióba – néztem rájuk parancsolóan.

Egyre több dob hangzott fel és egyre több tűz gyulladt.

- Gyorsan, kifelé! – kiáltottam rájuk fojtottan.

Fili és Kili azonnal neki indult és én sem maradtam le mögöttük. Ahogy haladtunk kifelé több ork is ránk támadt, de szerencsére eddig mind levágtuk őket. Remélem, hogy kijutunk innen anélkül, hogy bárkinek is komolyabb baja esne.

Alig értünk ki az erődítményből, amikor Azog jelent meg az egyik kiszögelésen.

- Elsőnek az asszonyodat fogom megölni – mondta mordori nyelven. – Aztán a két fiatalt! Majd te jössz, Tölgypajzsos!

Nagyjából tudtam, hogy mit mond, de már most változtattam valamennyit a jövőn, így nem lehettem biztos benne.

Amikor a Pusztító elindult, láttam, ahogy Thorin is futásnak ered, és ahogy elrohant, úgy érkezett meg Bolg serege. És itt jött el a másik jelentős rész, amin változtatni kívántam. Nem hagyhattam, hogy Kilinek baja essen.

Tudtam, hogy Thorin valószínűleg már Azoggal küzd. És gondomban állt minél előbb hozzáküldeni a két testvért is, de jelenleg eléggé lefoglalt minket a megjelenő ellenség.

Egyiket a másik után küldtem a halálba. A düh és a remény új erőt adott. Meg kellett mentenem a Durin fiakat, nem hagyhattam meghalni őket.

Épp ezen gondolatom végére értem, mikor felbukkant Bolg és szabályosan rám vetette magát. Az egyik lépcsőnek lökött, de még időt sem hagyott felocsúdni máris megragadott. Tudtam, itt az idő, hogy pontot tegyünk a végére. Bolg eléggé neheztel rám azért, amit tettem vele, így nem fog a törpökkel foglalkozni. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy elcsalom tőlük őt.

- Menjetek Thorinhoz! – kiáltottam Filiék felé, miközben kitértem egy újabb ütés felől. – Segítsetek neki! Én ezt megoldom.

- Nem hagyunk egyedül – felelte Fili.

- Menjetek!