Törpök királynéja (Hobbit/Thorin fanfiction) (Befejezet)

26. fejezet

Követtem Bardot és a fiát a házukba, ahol a férfi két lánya fogadott minket. A kisebbik lány, Tilda örömtelien az apja karjába vetette magát.

− Apa! – kiáltotta. – Merre jártál?

Sigrid is megölelte az apját. Bard egy zsák élelmet nyújtott át a nagyobbik lányának, majd az ablakhoz lépett. A két lány csak ekkor vett észre, amint kissé kábán álldogálok az ajtóban.

− Apa, ki ez a lány? – kérdezte csodálkozva Tilda. Bard vetett rám egy pillantást, de nem válaszolt. Azonban a szemében enyhe aggódást véltem felfedezni, ahogy végigmért.

− Avery vagyok – préseltem ki egy halvány mosolyt magamból. Sigrid anyáskodva elém lépett és a homlokomra tette a kezét, de szinte rögtön el is kapta onnan.

− Tűzforró vagy.

Azonnal megragadta a karomat és lenyomott egy székre, miközben szólt a húgának, hogy hozzon egy pokrócot. Összekoccanó fogakkal köszöntem meg.

− Bain –szólalt meg feszülten Bard. – Ereszd be őket!

A fiú rögtön megindult lefelé, míg Tilda kíváncsi tekintettel követte. A kislány elkerekedett szemmel figyelte, ahogy a törpök előmásznak az illemhelyiségükből.

− Apa, miért másznak elő törpök az illemhelyünkből? – kérdezte Sigrid értetlenül.

− Szerencsét hoznak nekünk? – kérdezte kíváncsian Tilda.

Erre halovány mosolyra húztam az ajkam, miközben lehunytam a szemem. A fejem egyre jobban hasogatott. Az egyik pillanatban még hallottam, ahogy a két lány plédeket osztogatnak a többieknek, a következőben meg már csak arra riadtam fel, hogy nagyot koppanok a földön.

Láztól csillogó tekintettel néztem fel a felettem állókra. Mindannyian ijedten hajoltak fölém. Thorin azonnal lehajolt hozzám és a karjába vett.

− Amrâlimê – mormolta aggódva. – Nem vagy jól, amrâlimê.

Én csak elfúlóan felnyögtem és lehunytam a szemem.

− Mi baja van? – kérdezte aggódva Kili.

Puha matracot éreztem magam alatt, ahogy Thorin eleresztett. Azonnal megéreztem egy másik érintést a csuklómon és a homlokomon. Valaki felém hajolt, és ahogy felnyitottam a szemem, szembe találtam magamat Óin hallókészülékével.

− Tüdőgyulladása van – jelentette. – Lejjebb kell vinnünk a lázát!

Fáradtan lehunytam a szemem, majd enyhén felköhögtem. Igen, tuti tüdőgyulladásom van.

− Meg fogsz gyógyulni – mondta halkan Thorin, majd lágy csókot nyomot a homlokomra. Az ajka egészen hűvösnek hatott forró bőrömön.

************

Legközelebb, mikor magamhoz tértem, a törpök éppen ettek. Bilbó mellettem ült és jóízűen kanalazta a levesét, de mikor észrevette, hogy ébren vagyok, hangosan felkiáltott.

− Felébredt!

A törpök azonnal otthagyták az ételt és mind körém gyűltek. Bágyadtan elmosolyodtam és végignéztem az ágyat körülállókon. Mindannyijuk arcán aggodalom tükröződött, még a mindig morcos Dwalinén is. Jól esett, hogy ennyire féltenek.

− Hogy érzed magad, Kurdu? – kérdezte gyengéden Thorin. Felé pillantottam és szólásra nyitottam a számat, de csak rekedt köhögés hagyta el az ajkamat. Úgy éreztem, beszakadt a hátam. A tüdőm minden egyes lélegzetvételnél szúrt és a köhögés csak még jobban megfájdította.