Törpök királynéja (Hobbit/Thorin fanfiction) (Befejezet)

23. fejezet

Jó kedvem azonnal elmúlt, ahogy több nyíl is lepattant a hordómról. Én is felhúztam az íjamat, de hamar rájöttem, hogy nekem aztán nem megy a mozogva mozgó célpontot eltalálni mutatvány.

− Kili! – kiáltottam oda a törpnek, aki nem sokkal mögöttem jött. Kili felkapta a fejét, én pedig egy gondos dobással áthajítottam az íjat és a maradék tegez nyilat is. A törp nem teketóriázót, azonnal felhúzta az íjat és sorban küldte útjára a pontosabbnál pontosabb lövéseket.

Én éppen visszafordultam, amikor egy ork a hordómra vetette magát. Felsikítottam, de a számba azonnal egy csomó víz ömlött, ahogy a plusz súlytól elmerültünk.

− Avery!

Valamelyik törp kiáltott, de nem tudtam, melyikük volt. Ahogy felbukkantunk, igyekeztem kipislogni a szememből a vizet, hogy ne vakon védekezzek, de mire sikerült addigra az ork holtan a vízbe zuhant.

Megmentőm után kutatva néztem körbe. A törpöknél az orkoktól elvett fegyverek voltak, de az én támadómból egy tünde nyíl állt ki.

Hálásan biccentettem Legolasnak, és amikor egy újabb ork próbálta rám vetni magát, már felkészülten taszítottam a vízbe és vettem el a fegyverét. Egy nehéz fejsze volt, amit le is passzoltam Dwalinnak.

A tündék körülöttünk ugráltak és irtották az orkokat. Gondolom, milyen haragosak lehetnek, amiért sikerült őket az otthonukban meglepni.

Egy a folyót átívelő fa felé közeledtünk, amin néhány ork várt minket. A törpök néhány pontos ütéssel a törzsre elérték, hogy a fa ketté hasadjon és az orkok a vízbe essenek.

Szegény Bombur picit előrébb valahogy kiesett a partra és most a hordójában gurulva tarolta le az ellenséget, hogy aztán felpattanjon és pörögve vágjon még le párat. A törpöt sajnáltam, de az, amit levágott, fenomenális volt. A filmben is jót nevettem rajta, és most sem tudtam visszatartani.

A törp annak ellenére, hogy milyen súlyos volt, olyan fürge tudott lenni, hogy minden ilyen alkalommal meglepett. Röhögve néztem, ahogy visszaugrik egy üres hordóba, és mintha mi sem történt volna, sodródik tovább.

Hirtelen Legolas érkezett a semmiből és egyenesen Dwalin és Dori fejére ugrott. Újból felnevettem, amit a tünde egy pillantással nyugtázott. Legolas a törpök fején egyensúlyozva lőtte az orkokat, sőt még egy fegyvert is szerzett nekem, amivel sikeresen én is leszereltem néhányat.

A tünde konkrétan az összes törp fején végigugrált. Volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy az én fejemre is rálép, de ő csak átugrott és egyetlen lövéssel két orkot is megölt. Nem bírtam visszatartani ámult kiáltásomat, ahogy megláttam.

− Ezt én is meg akarom tanulni!

Legolas arcán, mintha egy félmosoly suhant volna át, majd kiugorva a partra, újabb orkokat szedett le. Láttam, ahogy az egyik hátba akarja támadni, én pedig gondolkozás nélkül hajítottam felé a kezemben lévő hosszabb tőrt.

A tőr csak az ork combját találta el, de ennyi már elég volt, hogy kibillenjen az egyensúlyából és Legolas meg tudja ölni.

A tünde szeme hálásan rám villant, mielőtt eltűntünk volna.

**********

Vacogva, elkékülő ajkakkal kényszerítettem evezésre a kezemet, hogy minél előbb kijussak a partra. A sodrás már elállt, mi pedig csak magunkra hagyatkozva tudtunk haladni.