There was forever in those eyes

17. ,,Mindig téged foglak választani..."

Gabi és Steve az egész napot együtt töltötték. Önfeledten egymás karjaiban. Egyre jobban éreztették a másikkal mennyire szükségük van egymásra.
-Már hajnal fél egy van! Lehet ideje lenne lefeküdnünk!-mondta Gabi ahogy Stevevel szembe ült.
-Álmos vagy?-simogatta meg a lány arcát.
-Kicsit!-válaszolta mosolyogva.
-Olyan gyönyörű vagy!-nézte a lányt csillogó szemekkel.
-Ne csináld! Így hogy fogok tudni aludni?
-Miért?-kérdezte mosolyogva a kapitány.
-Mert most hevesen ver a szívem miattad! Ettől csak azt éred el, hogy álmatlansággal küzdjek!
-Arra nem lehetnék én a gyógyír?-kérdezte, Gabi pedig csak átölelte Stevet ahogy szorosan belebújt a nyakhajlatába.
-Most mit csinálsz?-kérdezte mosollyal az arcán.
-Nem akarlak elengedni...!
-Akkor ne engedj!-húzta magához szorosan a lányt.
-Ebből hogy lesz alvás?-nevette el magát Steve nyakhajlatába.
-A szobámba?-viccelődött Steve.
-Steve!-szólt rá mosolyogva a férfira ahogy szemeik találkoztak.
-Tudom, tudom...ne haragudj!-nyomott egy puszit a lány homlokára.-Csak nehezen hiszem el, hogy lehet, hogy egy ilyen csodás lánnyal hozott össze az élet!
-Csodás? Maffia lány vagyok nem rémlik?-mosolyodott el Gabi.
-Nem...te Gabriella Scott vagy! A legszebb lány a földön!
-Sokan nem ezt látják bennem...!
-Ha alkalmuk lenne mint nekem megismerni téged, biztos vagyok benne hogy ők is pont ugyanígy gondolnák!
-Steve már rég nem azt a világot éljük, mikor az emberek el tudnak következtetni attól, hogy az embernek milyen múltja van! A múltunk megbélyegez minket örökre!
-Hm...ha azt nézzük én is csalással jutottam be a katonasághoz!-vágott egy vicces arcot a kapitány.
-Hogy mi?-nézett hitetlenkedve Gabi.
-Jól hallottad!-nevette el magát a kapitány.-Ennek ellenére az emberek szemébe még se a csaló vagyok...!
-Remek férfi vagy Steve!-mosolygott a lány rá.
-Meg fogsz ölni...!-jegyezte meg Steve.
-Én? Téged?
-A mosolyod...egyszerűen imádom! A szívem majd kiugrik tőle! Érzed?-tette a lány kezét a mellkasára.
-Tényleg!-mondta boldogan Gabi majd a kezét a saját mellkasára helyezte.-Hm...ez fura!
-Mi az?
-Elromlott volna?-vizsgálta tovább a szívverését.
-Elromlott? Az nem lehet!-tette Steve gyorsan a kezét a lány mellkasára. Ahogy Steve pedig közelebb hajolt Gabi megcsókolta a kapitányt.
-Csak vicceltem!-mondta egy édes mosoly kíséretében.-Hevesen ver miattad!
-Istenem, gyere ide!-húzta a tarkójánál magához Gabit ahogy az ajkaira tapadt. Egyre jobban belefeledkeztek, de Steve félt attól, hogyha elsieti a dolgokat elveszítheti ezt az angyali teremtést így megálljt parancsolt.-Gyere felviszlek a szobádba!-súgta ahogy a hátára kapta a lányt és egyenesen az emeletre vették az irányt. Óvatosan rakta le a lányt a szobája ajtajában.
-Azt hittem lefektetsz!
-Félek, hogy nem tudnálak otthagyni!-simogatta újra a lány arcát. Gabi pedig kifejezetten imádta ezeket az apró de annál édesebb testi kontaktusokat.-Aludj jól, kedvesem!-csókolta meg ahogy indult volna a szobájába.
-És ha...ha itt maradnál velem?-kérdezte Gabi zavarában.
-Nem kell olyat tenned amire még nem állsz készen! Minden rendben van! Ne aggódj!-sétált vissza hozzá ahogy egy utolsó puszit nyomott az arcára.-Reggel találkozunk rendben?-mosolygott rá ahogy sarkon fordult. Gabi ahogy bement a szobájába képtelen volt aludni. Hiányolta a férfit a közeléből. Így nem törődve semmivel indult a férfi szobája felé. Ahogy benyitott Steve ott feküdt az ágyba így óvatosan közeledett.
-Steve?-súgta a férfi nevét.
-Gabi?-fordult a hang irányába a kapitány.-Te mit...?-kezdte volna de Gabi cselekedett. Szorosan bújt a kapitányhoz.
-Hiányzol...nagyon!-mondta ahogy a férfi mellkasára helyezte a fejét.
-Nem akartam hogy azt gondold bármiben is sietettni akarlak!-mondta ahogy finoman cirógatta a lány karját.
-Tudom, hogy nem ártanál nekem!-mondta ahogy becsukta a szemeit.-Álmos vagyok...!
-Aludj csak...!-majd a homlokára nyomott egy csókot.
-Köszönöm...!
-Mégis mit?-nézett a lányra.
-Mindent...hogy megtaláltál, és megmentettél! Annyira magányos voltam...most meg leírni se tudom a boldogságom!
-Én is mérhetetlenül boldog vagyok, hogy itt vagy velem! Ki gondolta volna hogy Furynak hála találkozok azzal a személlyel aki ennyire megdobogtatja a szívem!
-Még szerencse hogy nincs itt!-mosolyodott el Gabi.-Biztos jót kuncogna magába!
-Vajon ha nem hozott volna minket ide, akkor is összehozott volna minket az élet?
-Szerinted?-pillantott fel Steve arcára.
-Félek, hogy nem...ki tudja lehet pont a mi feladatunk lett volna téged kiiktatni...!
-Az vicces lett volna!-gondolt bele Gabi.
-Még belegondolni is rossz miről beszélsz te?-mosolyodott el hogy Gabi valahogy mennyire könnyen veszi a veszélyeket.
-Akkor is belédszerettem volna...!-mondta ahogy egy ásítást követően újra lehunyta a szemeit.
-Akkor is engem választottál volna?
-Mindig téged foglak választani!