There was forever in those eyes

44. Téged is

-Mindig itt az ablakon fogsz bemászni hozzám?-nyitotta ki az ablakot a kapitánynak Gabi.
-Nem, ha végre együtt lehetünk nyugodtan, örömmel fogok az ajtón érkezni! De addig itt érkezem!-lépett be a szobába.
-Egyre könnyebben mászol fel ide!-mosolyodott el Gabi ahogy a férfira nézett. De Steve minden reagálás nélkül csak szorosan magához ölelte Gabit.-Történt valami?
-Borzasztóan hiányoztál!-ölelte szorosan.
-Te is nekem, kapitány!-ölelte át ő is.
-Nem szöktethetnélek el? Csak te, Louis és én?-bújt a nyakhajlatába.
-Elszöktetni? Nem vagyunk mi bűnözők, hogy szökésen kelljen gondolkoznunk!-mosolyodott el.
-Annyira magamhoz akartalak húzni már odalent is! Tudod milyen nehéz volt visszafogni magam?-fogta közre az arcát.
-De, Tony arca szenzációs volt nem?-nevette el magát.
-Az!-mosolyodott el a kapitány.-Mikor még minden kezdődött, valahogy nehezen hittem volna el, hogy ő lesz az első aki ennyire örülni fog nekünk!
-A boldogságodnak örül!-simogatta meg az arcát.
-A boldogságunknak! Nélküled az egész mit sem érne!
-Ugye itt maradsz egész éjjel?-ölelte újra át Gabi a kapitányt.
-Hülye lennék elmenni!-mosolyodott el.-Minden rendben van amúgy?-simogatta Gabi hátát.
-Ühüm!-dünnyögte.
-Biztos? Reggel nem úgy nézett ki a szituáció!
-Csak munka...!
-Nem akarsz beszélni róla?
-Elrontaná a hangulatot...!
-Valami rossz dolog?-érte el hogy Gabi szemei rá nézzenek.
-Üljünk le...!-biccentett az ágy irányába.
-Mesélj!-fogta a kezét végig Gabinak.
-Második alkalommal kapok borítékot egy ismeretlen személytől!
-Borítékot? Miféle borítékot?
-Tudja, hogy itt vagytok...tudja hogy a miniszter itt van! Végül is mindent tud ami eredeti tervek szerint senkinek se szabadna!
-Ryan is tudja hogy itt vagyunk! Akkor?
-De Ryan nem sejti miért...! Mikor megkérdezte miért vagytok itt mondtam neki, hogy én kértem a segítségetek egy üggyel kapcsolatban! Nem is gyanakszik, hisz tudja néha mennyire veszélyes ügyeneket kapok! Nem örült neki, de tudja hogy a döntésemben nem állíthat meg!
-Akkor honnan tudhatta meg az a titokzatos személy?
-Az első borítékban a miniszterről voltak információk, végül is semmivel sem több mint amit mi tudunk az ügyről! Mocskos üzlet végrehajtás, pénzsikkasztás...! Majd a papír aljára oda volt írva ,,nem jó helyen keresed az embered!"
-Nem jó helyen keresed az embered? Ez mi akar lenni?
-Nem tudom Steve...csak megérzéseim vannak!
-Akkor a másodikban mi volt?
-Egy levél amiben leírták hogy a feladat az, hogy a minisztert...és titeket is megöljenek!
-Mi??
-Én...fogalmam sincs mi a fene folyik itt! Hisz miközötök van a miniszterhez? Semmi!
-És akivel üzletelt? Annak nem lehet oka rá?
-Ő neki semmi köze hozzátok...! Ezért nem értem! Oké a miniszterrel üzletelt, átverte őket érthető hogy vadásznak rá! De rátok?
-Ezért rohantál el reggel?
-Meg akartam tudni mi a fene folyik itt...! Nem hagyhatom, hogy bajotok essen!
-Kicsim...!
-Ne mond, hogy ne aggódjak ti megtudjátok magatokat védeni, mert ez nem igaz...! Fury nagyon jól tudta, legyetek bármilyen erősek az ellenfél titeket is legyőzne!
-Te meg sérülések nélkül megúsznád? Ne viccelj velem Gabi!-kezdett ideges lenni Steve.
-Nem! Tudom, hogy nagy harc lesz és csoda ha túlélem! De nekem van hatalmam Steve...nektek nincs!
-Hatalom, hatalom! Francba a hatalommal! Mire ment vele a miniszter is? A fejét akarják!-állt szembe Gabival.
-Nyugodj meg egy kicsit!
-Nyugodjak meg? Tehát a miniszteren kívül mi is célpontok vagyunk, mégis azt akarod mondani, hogy egyedül akarsz mindennel és mindenkivel szembe szállni!
-Tudsz jobbat?-kezdett Gabi is ideges lenni.
-Engedd hogy segítsünk!
-Nem akarom, hogy bajotok essen!
-De én elveszíthetlek?-Gabit ez a kérdés szíven ütötte.-Francba már!-indult az ablak irányába. De a beszélgetést kopogás zavarta meg.
-Bújj el Steve!-szólt a férfira aki egy sóhaj után a fürdőbe ment. Gabi mikor látta tiszta a terep az ajtóhoz sétált.-Kicsim?-látta meg a fiát az ajtóban.
-Anyu!-sétált be a szobába.
-Neked nem aludnod kellene már?-követte a szemeivel a fiát.
-De, de nem tudok!
-Történt valami?-sétált a fiához aki felült az ágyra.
-Rosszat álmodtam!
-Kicsim az csak álom volt, feküdj vissza!
-Meg akartam kérni a kapitányt hogy meséljen nekem de lehet alszik már, nem nyitotta ki az ajtót!
-Miért nem szóltál akkor nekem?
-Mert a kapitány izgalmas történeteket tud mesélni!
-Na szép!-mosolyodott el.
-Egyszer kérd meg hogy neked is meséljen, tetszeni fog!
-Nagyon szereted a kapitányt igaz?-simogatta meg a fia arcát.
-Nagyon!-mondta széles mosollyal.-Te is ugye?
-Igen...nagyon szeretem!-mosolyodott el.-De ez titok!-mutatta a fiának.
-Titok!-mutatta a cipzárt a száján, ahogy egy nagy ásítás hagyta el a száját.
-Ideje aludni, kis éjjeli baglyom!
-Megyek! Majd holnap mesél nekem a kapitány!
-Biztos örömmel fog!-mosolygott rá.
-Anyu!-fordult vissza az ajtóban Louis.
-Tessék!
-A kapitány is szeret szerinted?
-Biztos vagyok benne hogy nagyon szeret téged!-mosolygott rá ahogy a választ adta.
-És téged?
-Miért kérdezed most ezt?
-Szeretném őt apukámnak, csak ezért!-hagyta ott Gabit.
-Ez a gyerek!-mondta egy széles mosollyal ahogy bezárta az ajtót. Steve hallva hogy tiszta a terep előbújt a kis relytekhelyéről.-Ne haragudj...! Hol tartottunk...?-tért volna vissza az eredeti témához.
-Téged is szeretlek!-mondta Steve.
-Tessék?-kapta fel a fejét.
-Téged is szeretlek!
-Steve...!
-Louist...és téged is nagyon szeretlek! Nem válaszoltál arra mikor megkérdezte hogy téged is szeretlek e!
-Azt is hallottad amit utána mondott?
-Hogy szeretne apukájának?-Gabi csak bólintott.-Szeretnék az apukája lenni...de valahogy úgy érzem te ezt még nem akarod...rosszul érzem?
-Ha tudnád az igazat...!-motyogta Gabi.
-Hogy?
-Semmi!-kapta fel a fejét.
-Miért van az hogy bármit tehetsz én képtelen vagyok rád haragudni?-sétált oda ahogy szorosan magához húzta.-Minden ellenére a szívem még mindig miattad ver hevesen!
-Szeretlek Steve...!-bújt a mellkasához szorosan.
-Én is szeretlek!-csókolta meg Steve a kedvesét.