There was forever in those eyes

52. Múlt története

Teltek a napok és Louis továbbra se akart az anyukája felé újra nyitni.
-Fiam, beszélhetnénk?-kérdezte Steve.
-Igen!-mondta lelkesen. Bár még fogalma sem volt Steve mit is akar.
-Louis...miért nem szereted anyut már?-kérdezte.
-Mert!
-Louis, miért?
-Mert embereket öl!-válaszolta.
-Én is öltem már meg egy két embert én rám miért nem haragszol? Engem miért nem gyűlölsz?
-Mert te gonosz embereket öltél!
-Honnan tudod, hogy anyu a jó embereket öli meg? Lehet ő is ugyanúgy a gonoszok ellen küzd!
-Mesélte Sharon hogy megölte a testvérét anyu!
-Mi?
-Mesélte Sharon! A nevére nem emlékszem a testvérének, de anyu miatt halt meg!-Stevenek fogalma sem volt mi folyik itt de a végére akart járni. Így amint talált egy megfelelő alkalmat kettesbe Gabival azonnal cselekedni kezdett.
-Baj van?-kérdezte Gabi.
-Beszéltem Louissal!
-Beszéltél?-kérdezett azonnal vissza.-Mit...mit mondott?
-Azt mondta hogy te ölted meg Sharon testvérét!
-Mi?!
-Kicsim elmondanád mi ez az egész, mert nekem fogalmam sincs mi a fenéről beszél Louis!
-Ez egy hosszú és bonyolult történet!-sóhajtott.
-Ráérek!
-Még a S.H.I.E.L.D-es időszakomba történt! Az elit csapat vezetője voltam, mellettem jó pár remek ügynökkel! Valójában nem is csak a csapattársaim voltak...hanem a barátaim! Rengeteg küldetésen vettünk részt, nagy sikereket aratva! Az egyik ellenfelünket régóta megfigyeltük azonban fülest kaptunk, hogy a város egyik pontján robbantásra készülnek! Természetesen azonnal kimenekítést indítottunk, hogy mire odaérnek ne legyenek áldozatok! De még így is sikerült túszokat ejteniük...! Persze, ilyenkor az eljárásnak és a szabályoknak megfelelően kezdtük meg a túszok kimenekítését! Tárgyalni kezdtünk...! Eleinte reménytelennek tűnt de később belementek a cserébe!
-Cserébe?-kérdezte Steve.
-Szabadon engednek minden órában egy túszt cserébe valaki bemegy a csapatból! Valójában nem tűnt volna rossz tervnek, közel kerülni hozzájuk, kiismerni őket, talán nagyobb eséllyel győzni közel harcban! A csapat azonban ellenkezett, hogy én menjek be először...azt akarták én folytassam a tárgyalást! Itt csatlakozik a képbe Matt...a miniszter fia!
-A miniszter fia?
-Ő is csapattag volt!
-De...de a miniszter tudta ez mivel jár nem?
-Tudta, de a család jó barátjaként bízott bennem, hogy megvédem őt...!
-Gabi! Nem védhetünk meg mindenkit!
-Ha akkor ő nem megy be...hanem mondjuk én megyek akkor még most is élne!
-Miben halt meg...?
-Fejbe lőtték őket...!
-Mi?
-Fejbe lőtték őket, majd robbantottak...! Mind meghaltak...ők is, a túszejtők...mindenki!
-De...ennek mi értelme? Ők is meghaltak!
-Figyelem felkeltés! Hidd el...ezek dolgoznak valakinek...! Valakit szolgálnak....!
-De te akkor miért tehetnél Matt haláláról? A jelentésekbe nem írták le a pontos cselekményt?
-A leírás szerint tévesen ítéltem meg a szituációt, veszélynek kirakva a csapatot és szerintük zavart állapotban voltam!
-Ezt mikor mondták?
-Az eset után...!
-Szerintük zavart voltál miután a csapatodat lemészárolták? Ki a fene írt ilyen idióta jelentést?-kezdett ideges lenni.
-Sharon...!
-Mi?
-Engem Sharon hallgatott ki...! Ennek hála több agyturkásszal voltam beszélgetésen és ez miatt mondattak le a vezetőségről...majd el kellett hagynom a munkám! Ezért nem vagyok már S.H.I.E.L.D-es ügynök!
-Ez...ez mekkora marhaság!-dühöngött.-Louisnak ezt tudnia kell! Hisz ez egy hazugság akkor amit Sharon állított neki!
-Hagyd! Így is biztos nyüzsögnek a gondolatai...ne nehezítsünk rajta...! Majd csak megbékél....remélem!-sóhajtott.
-Gyere ide!-ölelte át Steve.-Mennyi mindenen kellett átmenned....!
-Most már mindegy...! Az a múlt...!
-Ezért kezdtél ebbe a szakmába?-nézett rá.
-Ez a szakma...egy menekülés volt...! Nehéz lenne elmondani! Nem akartam maffia lenni...rossz ember...bár most mégis az vagyok az emberek szemében!
-Mert senkinek fogalma sincs milyen jó lelked van, hogy mennyire kedves vagy! Nekik fogalmuk sincs!
-Talán jobb is!-mosolygott rá.
-Gabi! Ne hidd hogy jó ez...hogy egyedül vagy!
-Nem vagyok! Hisz itt vagy te és Louis....! Bár most Louist eléggé messzi érzem magamtól!
-Én itt vagyok és nem megyek sehova!-ölelte át ahogy a hátát simogatta.-Veled maradok egy életen át!
-Tetszik ez az ötlet!-mosolygott Gabi.
-Szeretlek...nagyon szeretlek!-súgta a fülébe ahogy egy csókot nyomott a feje búbjára.
-Én is szeretlek!-bújt Gabi is mélyen Steve nyakhajlatába, ahogy mélyeket lélegzett. Imádta ezt az illatot bár nem véletlen. Szerette Stevet mindennél jobban, az pedig hogy a nehéz időszakaiban mellette állt és számíthatott rá sokat jelentett neki. Megnyugtatta az így is felbójdult szívét.

Ne haragudjatok a rövid részekért, ígérem lassan újra a régi hosszal és időközönkènt hozom őket! 🖤