There was forever in those eyes

27. Forró levegő

-Gabi?-hallatszódott az idegen hangja mögöttük.-Te...te mégis hogy kerülsz ide?
-Sharon?-nézett az ismerős arcra Gabi.
-Azt hittem...meghaltál!
-Gondolom mekkora örömmel tölt el hogy még sem így történt!
-Végül is inkább te végezted volna a föld alatt mintsem a bátyám!
-Elég!-fordult szembe a kapitány az ügynökkel.
-Ste-Steve?-dadogott Sharon.-Te mit...?-kezdte de a szeme azonnal a kapitány és Gabi összekulcsolt kezére terelődött.-Azt ne mond hogy együtt vagy ezzel a nővel!
-Sharon kérlek hagyd abba!-kérte a nőt Steve.
-Ezzel a gyilkossal vagy együtt?-kezdett egyre jobban kiakadni az ügynök.
-Sharon nem lehetne hogy ezt máskor másmilyen körülmények között beszéljük meg?
-Azt hittem ennél jobbra telik neked...!-nézett a kapitányra.
-Elég volt...!-engedte el a kapitány kezét ahogy távolodott az ügynöktől. A kapitány pedig próbálta utolérni a kedvesét.
-Kicsim!-kiabált utána Steve de Gabi nem állt meg. Leintve egy taxit hagyta ott a férfit. Ideges volt. Még a mai napig képes ez a nő kihozni őt a sodrából. Végig a mondat ismétlődött a fejében ,,azt hittem ennél jobbra telik". Vajon mások is így gondolnak a kapitány és az ő kapcsolatára? Lehet tényleg hiba volt ebbe belevágnia? Feladni mindent, az egész életét? Ez volt tényleg az élete legjobb döntése? Ezekkel a kérdésekkel utazta körbe a várost. Későre járt, remélve hogy már mindenki nyugovóra tért, ment be az épületbe. De azt ő se várhatta hogy a történtek után a kapitány képes lesz nyugodtan aludni. A szemei találkoztak a férfiéval akinek az aggodalom végig jelen volt az arcán. Gabi lehajtotta a fejét, mert szörnyen érezte magát hogy miatta kellett aggódnia a férfinak. De Steve minden szó nélkül ment oda hozzá és szorosan magához húzta.-Ne tűnj el többet a szemem elől!-ölelte szorosan.-Tudod te mennyire aggódtam érted? Azt hittem bajod esett!
-Jól vagyok...!
-Hol voltál?-nézett rá Steve.
-Csak...ki kellett szellőztetnem a fejem!
-Máskor inkább ölelj át! Esküszöm minden rosszat elfeledtetek veled csak ne hagyj itt még egyszer!-simogatta meg az arcát Gabinak.
-Igazad van...az ölelésed tényleg a legjobb felejtés minden rosszra!-bújt vissza Steve mellkasába.
-Amit Sharon mondott...ne figyelj rá! Rendben?-nézett le Gabira.
-Azóta biztos szétkürtölte az apjának hogy élek, és azt is hogy együtt vagyunk...! Lehet nagy bajba kerülsz ez miatt!
-Nem érdekel...amíg velem vagy semmi sem számít!-csókolta meg őt.-Szeretlek! Őrülten szeretlek érted?
-Én is szeretlek!-hajolt most Gabi a kapitány ajkaiért ahogy a keze átkulcsolta a nyakát így a testük össze simult.-Akarlak...!-mondta Gabi ahogy egyre intenzívebb lett a csók közöttük.
-Már rég nem annál a résznél tartunk ahol megállhatnánk!-kapta fel Gabit ahogy a fenekénél tartva őt cipelte a konyhapulthoz.
-Már megint ez a fránya pult?-mosolyodott el.
-De most senki se zavarhat meg!-mondta ahogy Gabiról gyorsan leszabadította a felsőt.
-Még ha meg is zavar...ne merészeld abbahagyni!
-Mit váltassz ki belőlem?-kérdezte ahogy lassan Gabi nyakát csókolta.
-Érzem amit kiváltok!-kuncogott ahogy a fejével a kapitány nadrágja felé biccentett.
-Túl sok a beszéd!
-Mikor lett a kapitány egy rosszfiú ha szexről van szó?-nevette el magát Gabi.
-Nem tetszik?
-De, nagyon!-kezdett újra szenvedélyes csókcsatába.-Főleg ez a has...kifejezetten gyilkos!
-Még mindig beszélsz!-mosolyodott bele a csókba most Steve.
-Kapitány, te vagy a vezető! Én csak az utasításaidra várok!
-Szerintem nem kell részleteznem mi fog most történni!-tért vissza Gabi nyakára.
-Pedig igazán érdekelt volna ahogy elmondod!
-Inkább megmutatom!-tért újra az ajkaira.
-Ez az ötlet nagyon tetszik!-mondta ahogy Steve hátradöntötte őt a pulton és apró csókokkal kezdte ellepni a felsőtestét. Majd egy gyors mozdulattal szabadította meg mindkettőjüket a maradék ruháiktól. Kellően felforrósodott a levegő közöttük, és most kivételesen egyiküket se érdekelte mi lesz ha lebuknak. Nem akartak tovább várni, egymást akarták borzasztóan. Steve Gabi lábai közé helyezkedett ahogy egy határozott mozdulattal egyesült vele. Gabi felszisszent amire Steve képtelen volt nem elmosolyodni.-Ne mosolyogj!-mosolyodott el, de azonnal egy újabb apró hang hagyta el a száját.-A francba...!-markolt bele a konyhapult végébe.
-Shhh! Azért ne az legyen a cél hogy mindenkit idecsábítsunk!-tette a kezét Gabi szájára.
-Akkor lehet nem a legjobb helyet választottuk erre a kis bulira!
-Abbahagyjuk?
-Azt próbáld meg!-húzta le a tarkójánál a kapitányt ahogy ajkaik hevesen harcoltak. Majd egy könnyed mozdulattal emelte fel Gabit a kapitány a pultról egyenesen az ölébe, aminek köszönhetően még mélyebbre hatolt. Gabi egyre több hangot adott ki, így Steve nyakába temetve magát, a hátába mélyesztve a körmeit hagyta hogy a kapitány tegye a dolgát. Hazudnánk ha azt mondanánk nem tetszett neki. Egyre jobban megnyíltak egymás előtt és már nem volt helye annak hogy egymás előtt zavarba legyenek. Élvezni akarták egymás társaságát, és élvezték is. Egyikük se találkozott még olyan személlyel aki ilyen érzelmeket vált ki belőlük.-Steve...mindjárt...!-préselte ki a száján Gabi.
-Együtt...!-kezdte, de mire kimondta mindketten egyszerre értek a csúcsra. Gabi levegőért kapkodva próbálta a légzését helyreállítani ahogy a kapitány továbbra is a karjaiban tartotta.
-Második kör?-nevette el magát Gabi ahogy a kapitány szemeivel újra találkozott.
-Mi lenne ha a szobában folytatnánk?
-Bele akarsz döngölni a matracba?
-Miért? Fogjam vissza magam?
-Ne...szeretem a vad kapitányt!-csókolta meg a férfit.