56. Tündérmese?

316 26 4
                                    

A miniszter azonnal a tervek alapján járt el. Eleinte sikertelenül, de a végére csak elérte a kapitányt.
-Miniszter!-hallotta a kapitány hangját a férfi.
-Steve! Siessen vissza a kórházba! Gabriella állapota...!
-Mi van Gabival?-hallatszott az aggodalmakkal teli hangja.
-Nem tudom elmondani! Siessen a kórházba!-mondta neki, ahogy kinyomta a telefont.
-Sikerült?-kérdezte Gabi ahogy felöltözött.
-Igen, szerintem lassan ideér!-tájékoztatta.
-Akkor sietnem kell!
-Biztos nem lesz bajod?-kérdezte a férfi.
-Ha minden a tervek alapján megy, nem kell aggódnia!
-És ha ideér a kapitány? Mi lesz ha nem talál itt?-kérdezte a lányt a terveiről.
-Mondja azt neki...!-gondolkozott.-Mondja hogy vizsgálatra vittek! Ne mondjon semmit az állapotomról, mondja azt hogy az orvosok hirtelen elvittek!
-És ha a doktor úr megjelenik?
-Reméljük nem!-mosolygott idegesen.-Most viszont valahogy ki kell innen jutnom!
-Mond mit tegyek!
-Terelje el a pultnál lévő nővérek figyelmét, a többit intézem én!
-Rendben!
-A kocsi kulcsot elkérném! Az én autóm a helyszínen maradt!
-Persze!-kapott a zsebe után.-Gabi!
-Tessék!-nézett a férfira.
-Ha úgy látod menthetetlen a lányom...akkor...!-csuklott el a hangja.
-Megmentem a lányát! Ne gondoljon semmi rosszra!
-Ne kockáztasd az életed...és a baba életét!
-Vigyázni fogok magunkra! Ígérem! Maradjon telefon közelbe!
-Rendben, akkor én megyek...a nővérekhez! És...!-fordult utoljára vissza.-Köszönöm!-Gabi csak rámosolygott. Valójában fogalma sem volt miért szánta el erre magát, hogy az ellenségét megmentse de tenni akart valamit.
Gabi pár percen belül kijutott az épületből és csak remélni tudta, hogy minden a tervek alapján fog menni. Nem sokkal később Steve futott be az épületbe, egyenesen Gabi terméhez. Ahogy bement csak az idegesen ablakon kinézelődő minisztert látta.
-Hol van Gabi?-pillantotta meg az üres ágyat.-Miniszter! Hol a menyasszonyom!-kiabálta torka szakadtából.
-Az orvosok elvitték!-mondta a megbeszélt szöveget.
-Mi? Mégis hova?-kérdezte.-Beszéljen már!-egyre türelmetlenebb volt.
-Én...nem tudom! A gép elkezdett gyorsan pittyegni aztán beviharzott egy csomó kórházi dolgozó és elvitték!
-Mi? Francba meg kell tudnom mi történt!-indult volna ki az ajtón.
-Azt mondták az orvosok szólnak amint tudnak valamit! Hagyd had végezzék a dolguk!-érte el hogy a kapitány a terembe maradjon. Az idő csak telt és Steve aggodalma egyre jobban felemésztette őt.
-Francba mi tart ennyi ideig!-állt fel a székből ahogy fel-alá sétált a szobába.
-Hogy van a páciens?-lépett be a terembe az orvos.-Hol...hol van a páciens?-kerekedett ki a szeme.
-Mi?-kapta fel a fejét Steve.-Maguk...maguk vitték el!
-Mi? Én...!-nézte a papírokat.-Nővér!-kiabált ki.-Hol a tizenhatos számú páciens?
-A szobájába volt még az utolsó csekkolásnál!-rohant oda a nővér.
-De hisz azt mondták rosszabodott az állapota és....és hogy megvizsgálják!
-Rosszabbodott?-nézte újra a papírokat.-De hisz, stabil volt az állapota! Nem volt olyan mély a seb hogy bármilyen komplikáció felléphessen!
-De...!-fordult a miniszter irányába.-Maga azt mondta baj van!
-Ne nézz rám! Az orvosokat kérd számon amiért nem tudják hol van!
-Mi?-hangzott az orvostól a kérdés.-Uram! Itt valami félreértés van! Én vagyok az orvosa így ha bármi baj is lett volna akkor is tudnék róla!
-Doktor úr! Itt a kórházi ruhája a szekrénybe a kisasszonynak!-pillantotta meg a szekrénybe dobott ruhát a nővér. Steve azonnal odarohant ahogy meglátta hogy Gabi ruhája eltűnt.
-Francba!-rohant ki a kórteremből ahogy azonnal a telefonjáért nyúlt.-Tony! Azonnal kapcsolódj rá a város kameráira!
-Mi? Miért? Mi a baj? Megszökött Sharon?-hallatszódott Tony hangja.
-Alkalma se volt rá mert el se tudtam kapni!
-Mi?
-Lényegtelen! Keresd Gabit!-adta az utasítást.
-Mi? Mi az hogy keressem Gabit?
-Úgy ahogy értetted!-kezdett egyre jobban ideges lenni.
-Megszökött a kórházból?
-Meg! Fogalmam sincs hol lehet!
-Pillanat! Valamit tudunk mivel menekülhetett el? Vagy mi volt rajta?
-Abba volt amibe behozták! Fekete nadrág, fekete felső...!
-Ez így elég nehéz lesz!
-Szerintem a miniszter kocsijával mehetett el, mert nem látom a kórház környékén parkolni! Keress rá a rendszámra!
-Így már esetleg szűkítjük a kört! Egy másodperc!-hallani lehetett Tony hangjában is az idegességet.-Meg van! Küldöm az útvonalat!
-Köszönöm!-nyomta ki azonnal a telefont ahogy szemügyre vette a kijelzőn megjelenő térképet.-Mi a francot csinálsz arra, kicsim?-értetlenkedett.
Eközben Gabi a célpontjához megérkezett. Vagyis csak az egyik célpontjához. Meglepetésére két ember fogadta őt.
-Oh, kit látnak szemeim!-mondta Sharon ahogy Gabi kiszállt az autóból.-Hogy találtál meg? Bár inkább jobb kérdés lenne hogy még életben vagy?
-Ti...?!-nézte a szembe álló személyeket.
-Csak nem összetört a pici szíved hogy ilyen gyorsan lecseréltelek?-hallatszódott a férfi hang.
-Ryan te mit csinálsz itt?-kapott észhez. Tudta most minden képességére szüksége lesz, hogy életben kijusson innen és a babája is biztonságban legyen.
-Ő a vőlegényem!-kapaszkodott a nyakába a férfinak Sharon.
-Hogy ki?
-Jól hallottad! A vőlegényem!-mutatta a gyémánt gyűrűt az ujján.
-De hisz...!-gondolt vissza az elmúlt időre. Szimpla jele se volt annak hogy Sharonnak mással lenne viszonya hisz végig Steve volt a célpontja.
-Meglepődtél igaz? Tudod nem gondoltam hogy duplán jól járok! Megöletem az apám és még a vőlegényem is gazdag!
-Az apád nem fog meghalni! Mert én meg fogom védeni őt!
-Azt hiszed mindig mindenkit megvédhetsz ugye? Hogy te vagy a szent! Hát tévedsz!
-Sharon neked az eszed elvette a csillogás és a pénz de hidd el ez nem minden! Ha tudnád a miniszter mennyire aggódik érted!-kezdte a magyarázkodást Gabi.
-Oh, csak ezt ne! Egyedül a fia volt világ életében a szeme fénye! Majd meghalt és engem a pénzével akart a közelébe tudni! Bár hazudnék ha azt mondanám nem tetszett!-mosolyodott el.
-Sharon még nem késő jó útra térni! Ryan nem fog téged boldoggá tenni!
-Ő mindent meg fog tudni nekem adni! Mindent!-kiabálta.
-Hiába próbálkozol, a hatalmunk korlátlan lesz!-folytatta Ryan.
-Ismerlek! Elveszed hogy utána megölhesd és minden vagyona a tiéd legyen! Téged csak ez érdekel!
-Ugyan már! Te komolyan hiszel a tündérmesékben ami köztetek van Stevevel?! Amint talál egy normális lányt el fog téged hagyni!
-Nem fog....nem hiszek a tündérmesékben! De benne igen!
-Kár hogy neki nincs lehetősége ugyanezt elmondani neked!-egy pisztoly elsülés volt a következő hang. Gabi szíve pedig hevesen vert.

There was forever in those eyesWhere stories live. Discover now