There was forever in those eyes

59. ,,Volt egy álmom..."

Gabi hirtelen ült fel levegőért kapkodva.
-Hé! Hé!-rohant oda Bruce.-Gabi! Mi a baj?-kérdezte ahogy teljesen leverte a víz a lányt. Arcán nedves folyadék volt kivehető.
-S-Steve...!-mondta remegő ajkakkal.
-Gabi!
-Steve....!-zokogott.
-Bruce mi a baj?-rontott be a szobába Tony.
-Ne-nem tudom! Felébredt és...!-mutatott Gabira.
-Gabi, mi a baj?-ült le mellé.
-S-Steve....!-mondta folyamatosan a férfi nevét.
-Mi...?-kérdezte.-Bruce, milyen gyógyszert adtál neki?
-Egy erős nyugtatót és fájdalomcsillapítót!
-Majd kiugrik a szíve, biztos nyugtató volt?-aggódott Tony.
-Pillanat!-rohant ki a szobából Bruce.
-Hé, Gabi! Nyugi! Mély levegő...lélegezz!-Gabi zihálása nem akart csillapodni. A szíve fájdalmában sikoltozott, még ha ezt csak is ő hallotta és érezte.
-Mi a baj?-rontott be a szobába az aki ezt a szívfájdalmat előidézte. Gabi szemei kitágultak, remegni kezdett mindene.-Kicsim! Mi a baj?-ült le hozzá ahogy az arcát közrefogta.-Kicsim!
-Te...te...te...az nem lehet...!-dadogott.
-Bruce, mi a baja?-kérdezte aggódva Steve.
-Ne-nem tudom! Még pár perccel ezelőtt aludt! Semmi különöset nem mutatott! Hirtelen felébredt és azóta ilyen!
-Kicsim! Nézz rám!-kereste a tekintetét a lánynak.-Gabi! Nézz rám!-mondta határozottabban.-Nyugodj meg! Nincs semmi baj, biztonságban vagy!
-Én...én láttalak...!-kapott a szívéhez ami majd kiugrott a mellkasából.
-Bruce! Csinálj valamit!-szólt a barátjának Steve.
-Nem adhatok neki több nyugtatót, így is dupla adagot adtam neki!
-Lehet azért ilyen nem?-kérdezte Tony.
-Kicsim, lélegezz! Rendben?-fogta továbbra is a kezei között az arcát.-Minden rendben!
-Te...hogy...hogy lehetsz itt?-mondta ki nehezen a szavakat.
-Mi?-nem értette Steve a kérdést.-Győztünk kicsim!
-Én...láttalak...láttalak ott feküdni...te...!-folytak az arcán a könnyek.-Te nem lélegeztél...nem dobogott a szíved!
-Bruce!-nézett rá Tony.
-Ez csak is a nyugtató mellékhatása lehet! Gabi csak álmodtad!-mondta a lánynak.
-Mi...mi van ha ez az álom?-nézte maga előtt a férfit.
-Nem! Nem! Nézd...!-fogta meg a kezeit amit egyenesen az arcához emelt.-Érzed? Valódi vagyok! Itt vagyok!
-Uramisten!-ölelte át a kapitányt.-Annyira fájt a szívem...!-mondta ahogy erősen szorított a felsőjére.-Annyira valóságos volt ahogy ott...!
-Csak álom volt!-simogatta a hátát ahogy a nyakhajlatába bújt.
-Szörnyű rémálom...!
-Sajnálom, hogy át kellett élned!
-Ne menj el....ne hagyj egyedül többé!
-Nem hagylak...soha többé!-eközbe Tony és Bruce egyedül hagyta a párost. Tudták hogy mennyi megbeszélni valójuk van. Gabi több percen keresztül szüntelenül ölelte a kapitányt. Lehet még mindig attól félt, hogy mindez csak álom. De Steve türelmes volt. Egy pillanatig se engedte el őt amíg nem érezte hogy teljesen megnyugodott volna.
-De...mi történt Sharonnal és Ryannel?-nézett újra szembe a férfival.-Ugye nem...?-Steve nem válaszolt.-Mindketten...?
-Nem...csak Ryan...!
-Végül Ryant is utolérte a halál...!
-Nem tudtam meggyőzni, végig a hatalom volt a fejében és...!
-Nem a te hibád....Ryan világéletében ilyen volt! Elvakította a hatalom...! A jóság rég kihalt belőle...! De...Steve! És Sharon?
-Sharon épp a S.H.I.E.L.D börtönébe tart...pár nap múlva állítják bíróság elé...! Fury szerint neked is tanúskodnod kell!
-A miniszter úr hogy van?-aggódott a férfiért hisz nem tudta betartani az ígéretét.
-Valójában a miniszternek köszönhetem az életem...!-mosolyodott el.
-Mi?
-A miniszter lőtte le Ryant...! Épp időbe érkezett!
-De hisz...ő a kórházban volt nem?
-A lelkiismerete úgy látszik nem hagyta nyugodni hogy bajod eshet mert te miattad jött oda...!
-Te...te megsérültél?-kérdezte ahogy a szemével vizsgálta őt.
-Jól vagyok, ne aggódj!
-Istenem...!-bújt újra a karjaiba.
-Ennyire...megviselt az álom?
-Azt hittem meghalok...! Annyira valóságos volt hogy a szívem még most is sajog pedig...őrülten boldog vagyok hogy itt vagy!
-Jól megijesztettél minket! Bruce teljesen pánikolva jött, hogy nem vagy önmagad!
-Te vagy az egész világom....és ott...nem voltál többé a részem!
-Soha, de soha nem foglak se téged, se a gyermekeink egyedül hagyni! Mindig mellettetek leszek és vigyázok rátok!
-Végre megkapjuk a boldogságot amire vágytunk?
-Végre megkaplak téged....a boldogságom!-mosolygott Gabira.-Minden egyes oka hogy én létezek, hogy élek, te vagy!-Gabi válasz helyett csak megcsókolta a kapitányt. A szíve pedig újra a boldogságtól vert hevesen.