There was forever in those eyes

7. A vihar

Az idő telt de Gabi minden erejével, energiájával azon dolgozott hogy találjon valamit ami Peggyhez vezetheti őt. A csapat ez idő alatt egyre jobban összebarátkozott a lánnyal. Steve pedig minél több időt töltött vele, a gondolatai egyre kevesebbet jártak Peggy körül.
Azonban az éjszakák voltak a legrosszabbak számára. Akkor mindig kísértették őt Peggy emlékei. Ahogy sétált le a konyha irányába azonban megpillantotta ahogy Gabi ül a pultnál.
-Te miért nem alszol?-kérdezte ahogy mellé sétált de a lány nem válaszolt. Aztán vette észre, hogy jégkrémet eszik miközben fülhallgatóval a fülében zárta ki maga körül a világot. Steve óvatosan simogatta meg a karját amire Gabi szemei hirtelen kinyitódtak és gyorsan kapta ki a füléből a fülhallgatót.
-Francba Steve! Megijesztettél!-nyúlt a mellkasához, hogy a légzését helyre állítsa.
-Ne haragudj, nem volt szándékos!-mosolyodott el Steve.
-Szólj ha meg akarsz ölni, mert nem haladsz rossz úton!
-Dehogy akarlak!-ellenkezett hevesen Steve.-Miért nem alszol?
-Aludtam!-válaszolta ahogy egy újabb falatot evett a jégkrémből.
-Akkor mégis hogy kötöttél ki a jégkrém mellett az éjszaka közepén?-biccentett a fejével a doboz irányába.
-Ne is nézz rá!-takarta a kezével a dobozt.-Ő az enyém! A legjobb barátom!
-Barát? Ez elég morbid ha már megeszed őt!-nevette el magát Steve.
-De ő rá mindig számíthatok, és még boldoggá is tesz! Ezért barát!-mondta mosolyogva ahogy egy újabb falatot vett a szájába.
-Akkor is morbid!-nevette el magát a kapitány.-Na és miért kell a fülhallgató?
-Ő a nyugtató!-válaszolta mosolyogva.
-Hű, tehát boldogság és nyugtató! Történt valami hogy ő rájuk van szükséged?-Gabi nem válaszolt csak a fejével a terasz felé biccentett.
-Elég rossz vagyok a kitalálósban!
-Gyűlölöm a viharokat! És rettegek a villámlástól, mennydörgéstől!-válaszolta.
-Miért?
-Rossz emlékek...! Soha se tudok aludni ha vihar van ezért ilyenkor sunyiba jégkrémet eszek és zenét hallgatok így kitudom zárni ezt a sok problémát...!
-Mióta küzdesz ezzel?
-Kiskorom óta...! Amikor a szüleimet lemészárolták akkor is szakadt az eső és villámlott...lehet ez az oka annak hogy képtelen vagyok ilyenkor nyugodtan aludni!
-Nem tudnak ezen segíteni?-nézett sajnálattal a férfi.
-Nem igazán!-mosolyodott el a lány.-Ne nézz már így rám! Nem kell sajnálni! Hozzászoktam már az évek alatt!
-Neked sem könnyű az életed!
-Na és te kapitány miért nem alszol?-kérdezte a lány.
-Túl sok a gondolat...!-Gabi pedig elmosolyodott majd a kezét Steve szemeire tette.
-Töröld őket...!-mondta amitől Steve még mindig elmosolyodott.
-Anyukád biztos fantasztikus egy nő volt!-mondta Steve ahogy a lányt nézte aki akármennyire is mutatta magát mindenki előtt keménynek valójában ugyanolyan sebezhető volt mint bárki.
-Most ha csak azért mondod ezeket mert a jégkrémemre pályázol, felejtsd el!-mondta ahogy közelebb húzta magához a kis tálat.
-Oh, pedig reméltem hogy kaphatok belőle!-viccelődött Steve.
-De ő az én barátom!-ölelte át az edényt.
-Nincs rá szükséged!
-Dehogynem! Ő engem boldoggá tesz!
-Itt vagyok én mint a barátod Gabi!-mosolygott a lányra.
-De te egyszer kilépsz az életemből Steve...!
-És ha velünk tartanál majd?
-Nem!-nevette el magát Gabi.-Az már nem az én világom Steve...!
-De biztonságosabb mint ez!
-Sehol se vagyunk biztonságban Steve! Most csak azért érzed azt hogy ez veszélyes mert a barátotokat ezek az őrültek elrabolták...de te is nagyon jól tudod hogy az én fajtámokon kívül rengeteg veszély les még ránk!
-Te nem ide tartozol Gabi...! Te nem az a véregző gyilkos vagy mint ők!
-De Steve...én pont olyan vagyok...! Ha tudnád mennyi embert öltem már meg...! Akkor te se éreznéd azt hogy a barátom akarsz lenni!
-Annyira megismertelek már, hogy tudjam te nem olyan vagy! Te egy nagyon szerethető lány vagy Gabi! És szeretném ha majd velünk tartanál!
-Egyszer Steve...el fogsz engem felejteni! Ki fogsz törölni az emlékeidből...! De ez így lesz jó hisz ahogy én nem tartozok a ti világotokba, te úgy nem tartozol az én világomba!
-Na jó most már adjál nekem is!-kapta ki a kezéből a jégkrémes dobozt. Ideges volt. Nem azért mert Gabi felbosszantotta volna hanem mert úgy érezte nem tud semmit érte tenni.
-Tudtam hogy erre pályázol!-mondta ahogy a kapitány kivette a kezéből a kanalat és azzal kezdte ízlelgetni a jégkrémet.-És még az én kanalamat is használja!-nevette el magát.
-Hát ha őszinte akarok lenni...ez nem okoz akkora boldogságot mint ahogy te mondtad!
-Akkor ne edd tovább!-kapta ki a kezéből a jégkrémet, de a következő pillanatban egy óriási mennydörgés volt ami miatt leejtette a pultra az édességet és remegő testtel takarta el a füleit.-A francba...!-dünnyögte ahogy a lélegzetvétele nehezedett. Steve aggódó tekintettel nézett rá majd egy egyszerű mozdulattal maga felé fordította őt és szorosan átölelte.
-Minden rendben lesz! Nincs semmi baj!-mondta Steve ahogy a lány hátát simogatta. Gabi pedig nem értette, de a légzése kezdett helyreállni annak ellenére, hogy a vihar felhői továbbra is az égen voltak.