There was forever in those eyes

18. Biztonságos hely

-A francba! Ki lehet az ilyenkor?-ébredt fel hajnalban a telefonjára Gabi. Ahogy elolvasta az üzenetet a kapitányra nézett aki békésen aludt. Egy apró puszit nyomott az arcára majd elhagyta a szobát.
Reggel Steve arra ébredt, hogy Gabi nincs mellette. Kereste a szobájában is, de látszódott, hogy nem töltötte ott az estét. A nappaliba vette az irányt ahol a csapat beszélgetett.
-Mintha citromba haraptál volna! Miért vágsz ilyen arcot?-kérdezte Clint.
-Nem láttátok Gabit?-kérdezte ahogy leült a kanapéra.
-Alszik még nem?-kérdezte Wanda.
-Nem aludt a szobájában...!-válaszolt Steve.
-Egész éjjel kimaradt?-nézett a kapitányra Tony.
-Nem...egy ideig velem volt...!
-Álljunk csak meg! Ti együtt aludtatok?-kérdezte kicsit hangosabban Tony.
-Mi?-nézett rá Steve.-Jaj, nem úgy! Nem történt semmi se...!
-Azt hittem traumatikus élmény érte veled!-nevette el magát a férfi.
-Marha vicces!-vágott egy gunyolódó arcot a kapitány.
-A kisasszony hajnalba távozott!-hangzottak James szavai a csapat mögül.-Ne lepődjön meg, Gabriella kisasszony mindig is ilyen volt!
-Mégis hova mehetett?-kérdezte Steve.
-Hm...megölni valakit? Manapság eléggé megszaporodtak az új maffia csoportok akik veszélyt jelenthetnek a régi csapatokra! Nagy eséllyel felbérelték a kisasszonyt egy újabb harcra!
-James te most miről beszélsz?-kezdett ideges lenni Steve.
-Eddig is ez volt a kisasszony feladata...csupán most neki is nyitottabb szemmel kell járnia az utcákon hisz nem tudhatja ki van vele és ellene! Mr. Davis az utolsó látogatás alkalmával elég feldúlt volt...ha ő a kisasszony ellen támadást indít lehet mind meghalunk!
-Ne túlozz James...!-lépett be az ajtón Gabi.-Egyszer amúgy is mind meghalnánk...!
-Gabi...!-mondta Steve a lány nevét ahogy a szíve majd kiugrott a helyéről hogy épségben látja a lányt.
-Jó reggelt!-köszönt a csapatnak ahogy hozzájuk sétált. Majd egyenesen a kapitányhoz ment akinek az arcán látta az aggodalmat.-Te mindig ilyen jól nézel ki?-próbálta oldani a kapitány aggodalmát.
-Jól vagy...?-kérdezte a kapitány ahogy a lány arcát kezdte simogatni.
-Tudod hogy ezért börtön járna amiért ennyire jóképű vagy?
-Miért tereled a választ?-kérdezte ahogy egy pillanatra se engedte a lány arcát. Biztosra akart menni, hogy a lány akiért a szíve képes kiugrani a helyéről valóban előtte áll.
-Jól vagyok!-mondta ahogy a férfira nézett.-Csak szomorú...!
-Miért?
-Mert nem ébredhettem melletted!
-Hé, gerlepár! Ezt muszáj előttünk?-szólt rájuk Tony.
-Úgy látszik, abba kell hagynunk!-mosolyodott el a lány.-Elmegyek letusolni, utána mit szólsz ha az egész napot együtt töltjük?-kérdezte ahogy a férfi arcára nyomott egy puszit. Nem várta meg a választ azonnal az emeletre vette az irányt. Ahogy ült Steve a kanapén a gondolatai mégis az előbb elhangzottakon kattogott. Nyugtalan volt és érezte hogy valami nem stimmel, így  Gabi után ment. Bekopogott az ajtón, de mikor benyitott azonnal a lány hátát pillantotta meg amin látszódott hogy késelésből szerzett friss sebeket.
-Kicsim...!-csukta be az ajtót maga mögött.
-A francba!-húzta fel a köntösét.
-Az...!-lépett közelebb Steve.
-Ez régi...!-terelt azonnal Gabi.
-Nem úgy néz ki! Mutasd!
-Pont most akarsz levetköztetni? Nem lehetne mondjuk egy romantikus alkalmak egyikénél?-próbált humorizálni Gabi.
-Fordulj meg...!-fordította meg óvatosan Gabit. Majd lassan fejtette le a köntöst a felsőtestéről. Gabi szégyellte magát, nem mintha nem látta volna még őt soha senki így, de ez valahogy más volt a kapitánnyal.-Nem nézek oda, ne izgulj!-nyugtatta meg a lányt ahogy a kezeivel óvatosan a sebet kezdte vizsgálni.-Hol a kenőcs amivel beakartad kenni?-kérdezte ahogy a kezét előre nyújtotta.
-Ez az...!-adta neki oda.-Steve ez...!
-Nem akarom, hogy megsérülj...! Nem akarom hogy bajod essen...!-mondta ahogy óvatosan kezdte kezelni a sebet.-Bárki is tette ezt...jobb ha többet nem jön a közeledbe!
-Ez csak karcolás...!-próbálta nyugtatni a kapitányt.
-Nem akarom, hogy bárki is nyomot hagyjon rajtad...!-mondta ahogy óvatosan felhúzta Gabi köntösét és nyakhajlatába bújt ahogy a hasánál előlről keresztezve a kezeivel ölelte át őt. Gabi megfordult ahogy szembe találta magát a kapitánnyal.
-Jól vagyok!-simogatta meg a kapitány arcát.
-Bárcsak elvihetnélek valami biztonságos helyre...!-mondta, Gabi pedig egy mosoly kíséretében bújt közelebb a kapitányhoz ahogy szorosan ölelte őt át.
-Ennél biztonságosabb helyen nem is lehetnék mintsem a karjaidban!
-És ha többé nem engedlek el?-kérdezte ahogy lassan simogatta a lány haját.
-Akkor tarts szorosan...! Szeretek a karjaidban lenni! És az illatod is...!
-Azt nem mondtad, hogy szaglászni is fogsz!-mosolyodott el a kapitány.
-Ezt az illatot egyszerűen imádom!
-Miért?
-Mert annak a férfinak az illata akit szeretek!-válaszolta ahogy a végére a kapitányra nézett.
-Gyere ide!-csókolta meg a lányt.-Szeretlek!
-Én is téged!