There was forever in those eyes

16. ,,Ne lökj el..."

Másnap reggel Gabit egy apró fénysugár ébresztette fel a pihentető alvásából. Ahogy kinyitotta a szemeit, úgy érezte ez a nap más mint a többi, pedig ugyanúgy indult mint mindig. Egy nagy nyújtózkodás után, felült majd az ágy szélére húzódva lépett le a földre mikor a lábai nem a megszokott talajra érkeztek.
-Basszus Steve!-kiabálta el magát ahogy pánikolva ugrott arrébb ahogy véletlen megtaposta a kapitányt.
-Valamiért nem így gondoltam el a reggeli ébresztőt!-mondta mosolyogva Steve ahogy felült.
-Nagyon fáj?-fogta meg a hasán azt a részt amit véletlen megtaposott.
-Nagyon...!-mondta Steve ahogy a lányra nézett.
-Ne haragudj, nem akartam! De te mégis mi a francot csinálsz a szobámba a földön?
-A közeledbe akartam lenni!
-Hogy te milyen idióta vagy! Fel tudsz állni?
-Nem hiszem, nagyon fáj!-mondta Steve.
-Mit csináljak? Hívjak orvost?-pánikolt Gabi, mire Steve magához húzta és megcsókolta.
-Te bolond...!-simogatta meg az arcát.-Csak azt vártam hátha megcsókolsz!
-Mi?-nézett értetlenkedve Gabi.
-Nincs semmi bajom, nyugodj meg!-mosolygott Steve.-Csak hiányoztál már!
-Hogy te mekkora...!-ütötte meg Steve karját Gabi.-Tudod te hogy megijesztettél?
-Ki se néztem volna belőled!-nevette el magát.-Hova lett a kemény nő akit megismertem?
-Nem tudom...!-nézte a férfit a lány. Mintha megkönnyebbült volna hogy a férfinak nincs semmi baja. Steve pedig látta, hogy a lány mennyire megijedt.
-Ne haragudj, hülye vicc volt!-mondta Steve most már komolysággal a hangjában.-Gyere ide!-húzta magához egy ölelésre.
-Ha ennyire a közelembe akarsz lenni máskor mond!
-Miért? Akkor magad mellé fogadsz?-simított ki egy apró hajtincset a lány arcából.
-Ezek után? Nem!-állt fel Gabi ahogy az ajtó felé vette az irányt.
-Most komolyan?-rohant utána a kapitány. Ahogy azonban mentek le az emeletről Gabi lesokkolva állt meg mikor felfedezte a vendégeit.
-Oh a szerelmes pár is felébredt!-hangzott egy férfi hang.
-Ti...ti mi a...?!
-Szép! Két napig nem látsz minket és már is majd megőrültél a hiányunktól?
-De ti mégis hogy...?-nézett továbbra is értetlenkedve.
-A kapitány úgy látszik elfelejtette elmondani ezt az apró kis részletet, hogy mi is állandó lakosai leszünk a háznak!-vigyorgott Tony. Gabi a mellette álló kapitányra nézett aki mosolyogva figyelte a lány reakcióját. Tudta, hogy a lány a szíve mélyén boldog volt, hisz sokszor a beszélgetéseik alkalmával elmondta hogy ez a ház mennyire üres lesz nélkülük.
-Minden rendben?-kérdezte Steve ahogy továbbra se vette le a szemét a lányról.
-Igen!-mondta apró mosollyal az arcán majd Steve felé fordulva ölelte őt át.
-Biztos?-simogatta meg a lány hátát.
-Csak takarj!-mondta. Steve pedig egy mosollyal az arcán ölelte át szorosan a maffia lányt.
-Mit látnak szemeink? Egyik napról a másikra ennyire egymásra találtatok?-kérdezte Natasha.
-Épp itt volt az ideje...!-válaszolta Steve.-Ugye?
-Még te se tudod mire vállalkoztál!-mosolyodott el.
-Nem rémisztessz meg! Ne is próbálkozz!
-Ti nektek nem...nem fura a gyomrotok?-kérdezte Tony ahogy a rosszullétet álcázta.
-De!-fogta meg a hasát Clint is.-Émelygős!
-Ne csináljátok már!-szólt rájuk Steve.
-Jól van már!-nevette el magát Tony.-Örülünk ám nektek!
-Ha ezt csak azért mondod hogy ne kelljen a szállásért fizetnetek figyelmeztetlek ne is próbálkozz!
-Majdnem összejött!-próbálkozott Tony.
-Mit csinálsz ma?-kérdezte Steve ahogy hátulról ölelte a lányt.
-Miért? Terveid vannak?-nézett hátra a válla felett.
-Veled!-mondta ahogy egy apró csókot nyomott a lány feje búbjára.
-Jól hangzik, bármiről is legyen szó!-mosolygott a lány.
-Kisasszony!-lépett be James az ajtón.-Mr. Davis van itt!
-A francba már!-nyögte ki Gabi ahogy lassan kiszakadt Steve öleléséből.
-Szép jó reggelt!-lépett be vigyorogva a férfi.-Oh a vendégeid még mindig itt vannak?
-Mi a francot akarsz Ryan?-nézett rá a lány.
-A menyasszonyom vagy! Elfelejtetted?
-Én...!
-Azt felejtsd el!-sétált Gabi mellé Steve.
-Maga mindig mindenbe beleszól?-kérdezte a férfi a kapitánytól.
-Csak szólni szeretnék hogy felejtse el, hogy Gabi a magáé lesz!
-Miért kellene elfelejtenem? Hisz a drága barátnője nekem köszönheti hogy él!
-Azért felejtse el mert Gabi az enyém!-mondta határozottan Steve.
-Hogy mi?-nézett értetlenkedve Ryan.
-Jól hallotta, Gabi az enyém úgyhogy ne is gondoljon arra hogy egy ujjal is hozzáér!
-Tudja maga most mit ér el?
-Nem!
-Levadásztathatom a fejét!-mondta Ryan mire Gabi szemei kikerekedtek. Megrémült.
-Próbálja meg!-mondta Steve kicsit sem ismerve a félelmet.
-Menj el Ryan...!-mondta Gabi.
-Ezt még nem fejeztük be!-mondta Ryan ahogy az ajtó felé indult.-Akkor is a feleségem leszel!
-Jól vagy?-kérdezte Steve ahogy a férfi elhagyta az épületet és látta a kedvese arcát.
-Tudtam, hogy ez hiba lesz...!-távolodott el Steve mellől.
-Gabi...!-nézett a lányra Steve.
-Éreztem, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű!-mondta idegesen a lány.
-Gabi!-szólt rá Steve de látta hogy esélytelen hogy a lány ráfigyeljen így elkapva őt a karjánál fordította magával szembe a lányt.-Nézz rám!
-Steve inkább most hagyjuk ezt abba míg nem késő!
-Mi?-nézett értetlenkedve Steve.
-Menjetek el inkább...!
-Nézz rám!-emelte meg a lány arcát.-Nem hagylak el!
-De...!-de Steve nem engedte hogy befejezze, megcsókolta őt.
-Ne...ne lökj el magadtól! Szükségem van rád...!
-De ha bajod esik...!
-Megvédem magam ez miatt ne aggódj! Szeretlek és semmi se rémíthet meg annyira hogy az érzéseim változzanak irántad!
-Nem eshet bajod...!-mondta a lány ahogy Steve a homlokát a homlokának támasztotta.
-Nem fog, ne aggódj!-mondta Steve ahogy egy csókot nyomott Gabi homlokára.-Csak ne lökj el magadtól!-ölelte át a lányt.