There was forever in those eyes

55. Béke?!

Idegesen várakoztak az emberek a kórházban. Steve főleg. Képtelen volt megnyugodni, amikor meghallotta mi történt mintha egy kést döftek volna a szívébe.
-Doktor úr!-kapta el az orvost aki elsőként jött ki.-Hogy van a menyasszonyom?-kérdezte idegesen.
-Őrült nagy szerencséje volt!-mosolygott rá megnyugtatásként. Steve ajkait egy nagy sóhaj hagyta el.
-Pillanat!-kapott észhez.-A baba? A kisbabánk is jól van?-erre a kérdésre mindenki felkapta a fejét. Kisbaba? Hisz a csapatnak fogalma sem volt arról, hogy Gabi újra várandós. A doktor először csendbe volt.-Ne! Kérem csak azt ne mondja!
-Rendben van a pici is! Bár igaz...elég közel érintette a szúrás! Ha egy pár centivel arrébb szúr biztos elveszítik a picit!
-Mi? Akkor azt mondja mindketten jól vannak?-kérdezte meg Steve elhadarva és hitetlenkedve.
-Gabriellának pihennie kell, a seb elég mély volt! A baba is jól van hála annak, hogy végül is a kés pár centivel arrébb ért célba! De mindketten bele is halhattak volna! Mindenképp pihenniük kell!
-Értem! Hálás vagyok doktor úr!-hálálkodott.
-Ugyan!-mosolygott a kapitányra.
-Bemehetek hozzá?-kérdezte meg a kapitány.
-Persze, csak ne fárasszák le! Tudja, pihenés!-figyelmeztette. Amint elment természetesen tudta Steve hogy el kell mondania a titkot a csapatnak amit egy ideje őrizgettek. De valójában mind őrülten boldogok voltak a hír hallatán. Steve halkan ment be a szobába ahol Gabi pihent.
-Kicsim!-pillantotta meg a kedvesét aki ébren volt.
-Steve!-kezdtek könnyek gyűlni a szemébe.
-Jaj, kicsim!-nyomott egy puszit a homlokára.-Tudod hogy megijesztettél?
-Steve a pici?-aggódott.
-A pici...jól van!-nyugtatta őt egy apró mosollyal.
-Jól...jól van?-kérdezte ahogy az érzelmek egyre jobban átjárták a testét.
-Jól!-bólintott.-Van itt valaki aki látni akar téged!-jegyezte meg.
-Kicsoda?-nézte a kapitányt.
-Szólok neki rendben?-nyomott egy puszit a homlokára.
-Rendben!-bólintott. Nem sokkal később Steve lépett be, az oldalán Louissal. Louis szemébe szüntelenül gyülekeztek a könnyek.-Lo-Louis!-hatódott meg Gabi.
-A-anya!-fakadt sírva ahogy azonnal anyukája ágyához futott, Steve pedig felsegítette őt az ágyra.
-Drága kisfiam!-ölelte át szorosan Gabi őt ahogy a fia a vállán hullajtotta a könnyeit.-De hiányoztál!
-Te is nekem anya!-szorított az ölelésen Louis. Gabi képtelen volt megállítani a könnyeit. A boldogság amit most érzett, leírhatatlan volt. Egy ideig beszélgettek majd Louissal megbeszélte Steve hogy menjen haza a többiekkel.
-Mit mondtál neki?-kérdezte Gabi ahogy Steve keze után nyúlt.
-Csak az igazat!-ült le Gabi mellé a székre ahogy egy pillanatig se engedte el a kezeit.
-Igazat?
-Valójában...sokkal érdekesebb amit ő mondott...!
-Mit...mit mondott?-ijedt meg Gabi.
-Azt, hogy Sharon fenyegette őt meg! Eleinte azt gondoltam nem tudja mit mond, de aztán elmondott mindent...!
-Mi-miről beszélsz?-kezdett ideges lenni Gabi.
-Gabi nem lehet idegeskedned!-szólt rá Steve.
-Mit mondott neki?
-Hogy megöl téged....!
-Azért került a fiam mert az a ribanc megfenyegette?
-Kicsim! Tudom, hogy szörnyen ideges vagy de ezt elintézem rendben?
-Akkor arra célzott mikor azt mondta ,,ezt még elveszem tőled...!" Nem csak Louist akarta hanem a kisbabánk is!-érte a felismerés Gabit.
-Várj!-fehéredett el Steve arca.-Mit mondtál?-akkor jött rá Gabi hogy Steve még nem tudta ki okozta a támadást.
-Steve...!
-Gabi ismételd meg!
-Steve nyugodj meg!-nyugtatta azonnal de felesleges volt. Nagy lendülettel hagyta el a szobát.-A francba!
-Bejöhetek?-kérdezte a hang amit Gabi nem fogadott örömmel.
-Mit keres itt miniszter úr?-erőltette magát ülő pozícióba Gabi.
-Ne! Ne erőltesd meg magad!-jelzett neki a férfi. Most más volt. Nem olyan mint az utóbbi időben.
-Mit szeretne miniszter úr?
-Én....!-a szemeit felismerte Gabi. Megtudta az igazat. Azt, hogy kitől csak sejtése volt.
-Nem kell...!-mondta Gabi.
-A lányom sok szenvedést okozott neked....igazam van?
-A lánya...!-sóhajtott.-Nem akarom bántani őt annak ellenére sem hogy a gyermekeim bántotta...! Talán pont azért mert Matt sokat jelentett nekem!
-El se hiszem, hogy a saját lányom miatt vadászott rám a maffia...! Így is nehezen hiszem el hogy még mindig lányomnak hívom ezek után...!
-Nem tudhatjuk mi váltotta ki nála ezt! Lehet tudnak segíteni rajta!
-Valójában csak is én ronthattam el...! Mindig mindent megkapott és úgy látszik már az se volt elég neki...!
-A hatalom sokszor csábító de tudja mit szoktak mondani...onnan fentről nagyobbat lehet zuhanni!
-Te mégis előnyödre változtál!-mosolygott Gabira.
-Előnyömre? Tudtommal nem bírt engem elviselni!
-Határozott, erős nő lettél! Aki képes a saját lábán megállni bármilyen férfi segítsége nélkül is! Valójában talán végig azzal könnyítettem a lelkem hogy azt gondoltam te miattad halt meg a fiam...de tudom, milyen volt! Ha valamit a fejébe vett annak úgy kellett lennie! Biztos vagyok benne, hogy végig a saját döntései vezérelték!
-Makacs volt az igaz...!-mosolyodott el Gabi.-De a makacssága tette boldoggá az utolsó éveiben is!
-Boldog volt?-kérdezte.
-Maga nem tudja...de feleségül vett egy csodálatos lányt aki megajándékozta egy gyermekkel! Sajnos nem jutott arra sok ideje hogy lássa felnőni őt...de Elisa igazán boldoggá tette!
-A...a fiamnak van egy felesége és egy gyermeke?-kérdezte dadogva.
-Az utóbbi időben mikor összevesztek nem tartották a kapcsolatot...így nem is tervezte még elmondani magának...! Azt gondolta nem fogja őket támogatni mert...hogy is mondjam Elisa nem a maguk rétegéből való....!
-Tényleg szörnyű apa lehetek!-nézte a földet.
-Pont olyan mint a legtöbb apa...csak a gyermekei boldogságát szerette volna...!-próbálta megnyugtatni.-Csak néha elbukjuk ezt a próbát! De az nem azt jelenti hogy nem lehetne soha se rajta javítani!
-Szeretnék a fiam feleségével és gyermekével találkozni! Tudsz ebben segíteni?-kérdezte.
-A szomszédba kell csak mennie!-mosolygott rá Gabi.
-Mi?
-A szomszédomba laknak! Az évek alatt vigyáztam rájuk, Mattnek ez volt a kérése!
-Ennek örülök...!-fogta meg Gabi kezét ahogy finoman megütögette.-A...kislányommal mi lesz most? Börtönbe kerül?
-Segítenie kell hogy Steve ne tudja megtalálni! Sajnos Steve megtudta hogy Sharon okozta a sérülésem és hogy Louist is ő állította ellenem! Tudom, milyen Steve ha mérges! Az érzelmei vezérlik és nem a józan esze!
-Mit szeretnél mit tegyek?-kérdezte.
-Próbálja utolérni, mondja neki hogy rosszabbodott az állapotom vagy valami! Addig én megpróbálok segítséget szerezni!
-Ugye tudod hogy nem kelhetsz fel?-aggódott Gabiért. Pont mint egy apa. Talán ez Gabiba felébresztette a régi emlékeket mikor még a miniszterre úgy tekintett mint az apukájára a szülei halála után.
-Minden rendben lesz!-nyugtatta.-Segítek, hogy a lánya ne kerüljön rácsok mögé! De magának is segítenie kell! Érje utol Stevet! Rendben?
-Biztos nem lesz bajod?-kérdezte aggodalommal a hangjában.
-Biztos!-bólintott ahogy lassan felkelt az ágyból és készen állt hogy kivételesen a saját ellensége életét mentse meg.