There was forever in those eyes

30. Új élet

Gabi eltűnt végleg a kapitány életéből és be kellett látnia Stevenek akármennyire is próbálta őt megtalálni...képtelen rá. Az idő telt...eleinte borzasztóan lassan de az idő lassan minden sebet begyógyított. A miniszter egyre több küldetéssel bízta meg a csapatot ami elterelte a figyelmét a volt kedveséről. A szíve pedig utat engedett egy másik lánynak. Azonban a miniszternek akármekkora hatalma volt ő se gondolta, mekkora háborút indít el egyetlen egy rossz kis titkos üzletével. A S.H.I.E.L.D-nél sorra gyülekeztek az erősebbnél erősebb ügynökök, a bosszúállókkal együtt.
-Megtudhatnánk a küldetést?-kiabált egy ügynök Fury irányába.
-Még várunk egy személyre...!-mondta higgadtan a férfi.
-Mégis kire? Ennyien nem tudnak megvédeni?-nevette el magát a miniszter.
-Apa!-szólt rá Sharon az apjára Steve oldalán.
-Mi az? A párod nem Amerika kapitány? Majd ő megvéd, hisz családtag nem?
-Nem mondtam, hogy nem védem meg! De nem értem minek űzött mocskos üzleteket a maffiával miközben mindig elhordta őket mindennek!-mondta idegesen a kapitány.
-Steve hagyd abba!-szólt rá Sharon.
-Miért is kellünk ennyien?-kérdezte Tony.
-Mert a miniszter nem épp egy könnyű ellenfelet választott magának!
-Nem kezdhetnénk a megbeszélést?-kérdezték idegesen a teremből.
-Mindjárt ideér!-nyugatta őket Fury.
-Mégis ki?-hangzott a következő kérdés.
-És már itt is van....!-nézett az ajtó irányába ami nagy lendülettel csapódott ki és egy nő sétált be rajta. Mindenki szeme nagyra kerekedett főleg a csapatnak akik személyesen is ismerték a nőt.
-Gabi...!-mondta halkan Steve a lány nevét amint megpillantotta a volt kedvesét idegesen a férfi irányába sétálni.
-Már vártunk!-mosolygott rá Fury. De Gabi nem volt ennyire boldog. Egy fegyvert tartott a férfi fejéhez amitől minden ügynök képes volt ugrani ha szükség lenne rá.
-Hányszor mondjam el hogy ne keress?-kérdezte idegesen Gabi.
-Mégis itt vagy!
-Meddig akarsz a nyakamra járni?-kérdezte idegesen ahogy kibiztosította a fegyvert.
-Szükségünk van rád!
-Rám? Hagyjál már!-nevette el magát Gabi.
-A segítséged kérem!-nézett a szemébe Fury.
-Egyszer már segítettem! Ennyi volt! Hagyj békén!-indult volna ki a teremből.
-A miniszter bajba van!-kiabált utána Fury. Gabi pedig lefagyott.-Te vagy az egyetlen aki segíteni tud nekünk!
-Te most remélem szórakozol velem!-fordult szembe a férfival.
-Sajnos nem! Nem hívtalak volna ha nem lenne fontos!
-Most se kellett volna! Mégis miért segítenék?
-Te vagy az egyetlen aki a maffia ellen megtudja védeni!
-Maffia?-ennek hallatán pedig képtelen volt a nevetést visszafolytani.-Csak nem mocskos üzletekbe sikerült belekeverednie? Oh de sajnálom! Komolyan! És még én voltam undorító amiért maffiaként kezdtem dolgozni?
-Gabi kérlek segíts! Nálad jobb harcos nincs...!
-Már nem harcolok! Végeztem!
-Miatta...?-Gabi pedig tudta hogy Fury mindent kiderített róla.-Segíts és végleg békén hagyunk! Egy utolsó küldetés!
-A francba!-mondta összeszorított fogakkal.
-Kérlek foglalj helyet!-mutatott maga mellé Fury, Gabi pedig annak ellenére mennyire gyűlölte az ötletet hogy újra a cégnek dolgozzon mégis leült. Fury pedig végre hozzákezdett a küldetés ismertetéséhez. Azonban Steve és Gabi tekintete amint találkozott képtelenek voltak megszakítani a szemezést. Mindkettőjükbe felgyűltek az emlékek, és a szemeik mindent elmondtak. Hiányolták egymást.
-Most komolyan azt akarod hogy én bújtassam el a minisztert?-akadt ki Gabi.
-Te nálad úgy sem keresik! A bosszúállók pedig végig ott lesznek veled!
-Ebbe nem megyek bele! Még ma este hajtsuk végre a küldetést, hogy holnaptól közöm se legyen hozzátok!
-Nem lehetünk türelmetlenek!
-Az én házamba nem jönnek! Utoljára mondom el!-azonban minden ellenkezés ellenére végül ott álltak a csodás villa előtt mindannyian. Gabi már nem ott élt mint régen. Új életet kezdett, Steve pedig sajnálta hogy ő ennek az életnek nem lehetett a részese. Nem a pompa és a fényűzés miatt, hanem mert a nőt akit szeretett nem tudhatta maga mellett.
-Üljetek le...!-mutatott Gabi a kanapé irányába.-James!-kiabált a férfinak akinek a neve a csapatnak ismerős lett és feltörtek bennük a régi emlékek.
-Tessék kisasszony!-lépett be a férfi aki mindig mosolyt csalt az arcukra.
-Készíts elő kérlek vendégszobákat a vendégeinknek! És szólj Garynek kérlek!
-Igenis kisasszony!-hagyta ott a vendégeket és Gabit.
-Igazán szép ház! Hány embert kellett ezért megölnöd?-kérdezte a miniszter.
-Miniszter!-szólt rá Steve.
-Csinálja csak, de nehogy a végén az ön feje miatt legyek gazdagabb!-vágott egy szarkasztikus mosolyt amitől a miniszter nyelvét mintha a cica vitte volna el.
-Hivatott kisasszony?-lépett be a helységbe egy izmos, tetovált férfi.
-Szedd össze a legerősebb embereid! Innentől a ti feladatotok Louist védeni!-mondta határozottsággal a hangjában.
-Csak nem van egy kutyád? Nem engem kellene ezeknek védeni?-kezdte újra a miniszter.
-Folytassa és egy mozdulattal kicsinálom magát!-nézett idegesen a férfira. Majd újra Garyre nézett.-Ha egy haja szála is meggörbül...a saját kezemmel öllek meg titeket! Világos?
-Igenis kisasszony!-hajtotta le a fejét a férfi majd futva távozott.
-Ki az a Louis?-kérdezte Tony. Végre ő volt az első aki Gabival megpróbált kommunikálni.
-Louis nem mehetsz le most!-hallatszott az emelet felöl egy női hang. Majd a lépcső tetején megjelent egy kisfiú széles mosollyal az arcán.
-Anyu!-kiabálta hangosan azzal az édes mosollyal az arcán. Gabi pedig egy mosolyt követően indult a lépcsőhöz ahogy a fia rohant le hozzá egyenesen a karjaiba.-Hiányoztál!
-Te is nekem törpe!-ölelte magához a fiát. Steve szemei pedig kikerekedtek. A nő akivel tervei voltak...édesanya lett.