There was forever in those eyes

28. Két nap

Másnap csodásan indult a reggel. Egymás karjaiban ébredtek, apró csókváltásokkal. De egy váratlan személy érkezése mindent romba tud dönteni.
-Miniszter úr?-nézett nagy szemekkel Steve. A férfi csak nézte őt de a szemei mindent elárultak. Steve végig takarta a testével Gabit, rossz érzése volt.
-Kapitány ha kérhetem, engedje meg hogy váltsak egy pár szót a maga mögött álló nővel!-nézte folyamatosan Gabit a férfi. Steve a válla felett hátranézve várta Gabi reakcióját aki finoman megsimogatva Steve karját indult le a lépcsőn a férfi irányába.
-Beszéljünk...!-mondta ahogy a terasz felé invitálta a férfit.
-Steve te tudod mit keres itt?-nézett Tony a barátjára.
-Sharon tegnap meglátott minket...! De nem számítottunk arra hogy már másnap itt fogad minket az apja...!
-Biztos jó ötlet volt egyedül hagyni őket?-aggódott továbbra is Tony.
-Nem tudom...!-figyelte a két személyt Steve.
-Lehet jót fog tenni ha beszélnek...és elássák a csatabárdot!-nyugtatta őket Clint.
-Reméljük...!-mondta a kapitány ahogy egy pillanatra se terelte el semmi sem a figyelmét.
-Hallottam hogy életben vagy...és visszatértél a városba!-kezdte a miniszter ahogy helyet foglalt Gabival szembe.
-Miért jött...miniszter úr?-kérdezte Gabi.
-Miniszter úr? Ugyan már! A fiam legjobb barátja voltál hívj úgy mint régen!
-Emlékeim szerint mikor meghalt Matt...maga világosan megmondta, hogy tartsam távol magam a családjától...! Így azt gondolom jobb ha maradok a formalitásnál!
-Akkor minek jöttél vissza?-változott meg nyomba a férfi tekintete.
-Nem hiszem hogy indokolnom kéne mit csinálok és miért!
-Tudom, milyen ügyleteket folytatsz és azt is hogy ki vagy! Nem akarlak a városban látni!
-Miért? Ha maradok, parancsba adja a megölésem?
-Nem...azt azért nem! De megkeserítem az életed! A bosszúállók a magad féle emberek ellen harcolnak hogy az országunk jobb legyen, erre az ujjaid közé csavarod az egyiküket? Mit akarsz elérni? Ez is egy csapda?
-Mi?-nézett értetlenkedve Gabi.
-A kapitány karrierje...sőt az élete múlik azon hogy ha te itt maradsz!
-Merjen egy ujjal is hozzáérni...az embereim álmában fogják magát megölni!-mondta idegesen Gabi.
-Embereid? Mármint azok a gyilkosok? Gabi...ezek az emberek odabent...nekem dolgoznak!-mosolyodott el.-Ha én azt mondom az életük árán is védjenek meg, akkor meg kell védeniük! Ha pedig odakerül a sor, gondolkodás nélkül használom őket majd pajzsnak ellened! Hogy tetszik?
-Maga egy rohadék...!
-Igen?-lett egyre idegesebb a férfi.-Te mi vagy? A fiam miattad halt meg! A fiam bízott benned, én is bíztam! És a fiam meghalt mégis!
-Higyje el a mai napig hibáztatom magam a csapat haláláért! De már megkaptam a büntetésem! Ha emlékezne elvettek tőlem mindent!
-Mindent? Oh, nem drágám! Az még csak most kezdődik ha nem tűnsz el azonnal! Vagy a kapitány koporsója mellett szeretnél állni? Egy szavadba kerül!
-Tűnjön el...!
-Figyelmeztetlek...két napot adok hogy elmenj...ha továbbra is itt látlak a barátaid és a drága szerelmed...nem biztos hogy másnap felkelnek! Értetted remélem a célzást!
-És maga szerint nem derülne ki ha maga megöleti őket? Az emberek felnéznek rájuk, tisztelik őket...ha megtudják magának és a karrierjének is  annyi!
-Szerinted nem lenne más gyanúsított? Mondjuk egy...maffia, bérgyilkos nő? Akinek viszonya volt a kapitánnyal? Hm micsoda újságcikk lenne!
-Maga is tudja hogy képtelen lennék őket bántani!
-De az emberek nem tudják!-állt fel egy szarkasztikus mosoly kíséretében.-Maradnék még beszélgetni de sajnos drága az időm...ne feledd...két napot adok! Takarodj a városból, és úgy tűnj el hogy többé nem találjunk meg a föld felszínén se!-ment be az ajtón ahogy egyenesen a lifthez sétált. A csapat csak nézte a távozó férfit de mégis olyan fura érzést éreztek. Ahogy Gabi felállt, a lábait gyengének érezte. Mintha kihúzták volna a talajt alóla. De tudta, ha most kimutatja az érzéseit Steve és a csapat életébe kerülhet ha a miniszterrel szembe szállnak. Két mély levegő után ment be az épületbe.
-Minden rendben kicsim?-rohant a kapitány Gabihoz.
-Minden!-mosolygott a férfira.
-Mit akart?-kezdte faggatni Tony.
-Semmit...csak beszélgettünk!
-Mi?-nézett hitetlenkedve Steve.
-Sharon elmondta neki hogy életbe vagyok, aztán úgy gondolta a miniszter hogy megkeres hogy a múltat lezárva tudjunk egy új fejezetet nyitni!
-De akkor...de akkor ez azt jelenti hogy a S.H.I.E.L.D-hez is vissza jöhetnél nem?-kérdezte Natasha.
-Őszintén, odáig nem jutott a beszélgetés! De lehet nem is baj, nem biztos hogy akarnám újra csinálni azt amit akkor!
-De hisz azt mondta a külügyminiszter is hogy nálad jobb ügynök nem volt a S.H.I.E.L.D történetében!-mondta azonnal Thor.
-Nem olvastál még olyan könyvet amiben túlzásokkal írnak?-mosolygott Gabi.
-Nem rémlik...!
-Mert ez pont olyan könyv lenne! Nem én voltam a legjobb, de még ha akkor én is lettem volna, ma már biztos van nálam ügyesebb és erősebb!
-De Gabi! Esélyt kapnál egy új életre!-erőlködött Clint.
-Majd...meglátom! Talán később beszélek a miniszterrel rendben?-hagyta ott a csapatot ahogy a konyha irányába ment.-Amúgy is nektek nem a fegyveres kis üzletre kellene koncentrálnotok? Nem az én kis jövőmmel foglalkozni!-nézett a csapatra.
-Arra még van két napunk! De készen állunk! Igaz kapitány?-válaszolta Bruce.
-A terv megvan, még egy utolsó egyeztetés és ha mindent úgy csinálunk ahogy elterveztünk nem lehet baj!-mentek az asztalhoz. Gabi pedig ledermedt. Két nap múlva ők nem lesznek itt...két nap múlva pedig ő minden magyarázat nélkül léphet ki az életükből. Mégis a gondolatai folyamatosan azon jártak...mi lesz a férfival akit szeret.