There was forever in those eyes

39. ,,Ugye nem ez volt a búcsú csókunk?"

-Louis ideje felkelned!-ébresztette a kapitány.
-Mmm!-fordult a másik irányba.
-Louis, kivel fogok így játszani?-kérdezte a kapitány, mire Louis hirtelen egyenesbe vágta magát.
-Játékot hallottam!-jegyezte meg álmos tekintettel, mire Steve nem tudott nem elmosolyodni.
-Na gyere, reggelizzünk előbb valamit!
-Te is tudsz olyan finom reggelit csinálni amit anyu szokott?
-Sajnos annyira finomat nem!-mondta ahogy kézen fogva indultak a konyha felé.
-Anyu!-pillantotta meg a fiú az édesanyját.
-Kicsim!-guggolt le hozzá ahogy Louis az ölelésére rohant. De Steve észrevette ahogy Gabi arcán egy apró rezzenés jelent meg.
-Gabi...!-szólt hozzá Steve.
-Jó reggelt!-állt fel.
-Louis megnézed Tonyt és a többieket is? Felkeltenéd őket?-kérdezte mosolyogva a kapitány.
-Megyek!-futott vissza az emeletre.
-Palacsintát csinálok, jó lesz?-kérdezte ahogy visszafordult a konyhába Gabi. De Steve kezei utána nyúltak.-Mi a...?!
-Megsérültél?-kérdezte aggódva.
-Én?-kérdezte dadogva.-Ugyan, miről beszélsz?-nevette el magát.
-Azt kérdeztem megsérültél-e!-mondta határozottan Steve.
-Nem!-válaszolta de Steve tudta, hogy hazudott.
-Elég!-kapta a vállára a lányt.
-Te mi a francot csinálsz?-próbált elszökni.
-Ne mocorogj, akkor sem engedlek el!-szorított a tartáson.
-Steve!-szólt rá.
-James!-kiabálta el magát.
-Tessék?-lépett be ahogy meglepődve látta a páros cselekedetét.
-Gabival...dolgunk van!-gondolkozott gyorsan.-El kell mennünk, de majd jövünk! Rendben?
-Minden rendben?-aggódott James.
-Persze!-mosolygott Steve ahogy elindult a kijárat felé.
-Steve tegyél már le!-erőlködött Gabi.
-Maradj már nyugton!-hagyta el az épületet.
-Ez tudod hogy emberrablásnak számít?-rugdalózott.
-Jelentsd be a rendőrségre!-mondta ahogy berakta Gabit az autó anyósülésére majd gyorsan rázárta az ajtót biztosra menve hogy ne tudjon kiszökni.-Azt hitted nem tudom, hogy el akartál volna szökni?-kérdezte ahogy beült mellé majd elindította az autót.
-Bármit is akarsz, fordulj vissza! A fiam vár engem!
-Louis el lesz Tonyékkal!
-Steve elmondanád mit csinálsz? Hova viszel?
-Meguntam ezt a játékot közöttünk! Főleg azt hogy hazudsz! Úgyhogy első utunk egy orvoshoz vezet!
-Mi?-kerekedtek ki Gabi szemei.
-Ne próbálj ellenkezni, akkor is megvizsgáltatlak egy orvossal!
-Ne! Csak orvost ne! Inkább lekezelem magamnak! Kérlek!
-Tehát tényleg megsérültél...!-nézett a lányra.
-Csak egy kicsit...!-nézett maga elé.
-Hol sérültél meg?-kérdezte ahogy az utat nézve néha kitérőt tettek a szemei rá.
-Egy apró karcolás...semmi komoly!
-Van valami kenőcsöd?-kérdezte most már nyugodtan Steve.
-Mivel elraboltál...nincs!-mosolyodott el Gabi.-Vigyél vissza Steve, kérlek!
-Nem bízol bennem?-tette fel a kérdést, de valójában félt a választól amit kaphat.
-De bízok...mikor nem bíztam benned?-dőlt hátra az ülésbe Gabi.
-Akkor bízz most is kérlek, rendben?-nézett rá.
-Az utat figyeld Rogers!
-Megállok egy gyógyszertárnál rendben?-ért be a városba ahogy leparkolt egy épület előtt.-Tudom, hogy nehéz ezt kérnem, de kérlek maradj itt mindjárt jövök rendben?
-Honnan veszed hogy nem szökök el?-húzta fel a szemöldökét.
-Bízok benned, hogy itt maradsz!-mosolygott rá majd bement az épületbe.
-Ne mosolyogj így rám...még nem tudlak majd elengedni...!-nézte a férfit ahogy hangosan kimondta a gondolatait. Pár perc múlva a kapitány visszatért egy kisebb zacskóval a kezében.
-Ez jó lesz rá!-adta oda a lánynak.
-Megyünk haza?
-Nem!-indította újra be az autót majd folytatták útjukat.-Ha akarod bekenheted vele a sebed most is! Félreállok és kiszállok addig!
-Nem mintha nem láttál már volna mindenhogy!-nevette el magát.-Elmondod hova viszel?
-Titok!
-Értem, erre már akkor rájöttem mikor elráncigáltál de kivételesen azért kérdem hogy várjak még a kenceficével vagy ki kell téged tessékelnelek az autóból!
-Azt hittem nem aggódsz az miatt ha meglátlak mert már mindent láttam!
-Miért? Újra akarnád eleveníteni az emlékeket?
-Nem...szerencsére még mindig tisztán élsz az emlékeimben!
-Csodálkozom hogy még nem vettél el senkit feleségül...ilyen szöveggel bármelyik nő szívét elnyerted volna!
-Akinek a szívét akartam mégsem lett az enyém!-nézett rá.
-Mocskos egy szív az!-nevette el magát.
-Számomra a legszebb szív volt...és még most is az! Igaz picit makacsabb de tökéletes!
-Hány lánynak mondtad ezt utánam?
-Egynek sem...mert nem volt kinek!
-Sharon?
-Csak nem féltékeny vagy?
-Én? Ugyan!-nézett ki az ablakon.
-Sharont munkába ismertem meg...majd közös küldetést kaptunk! Az apukája erőltette, hogy randizzunk így kötöttünk ki egymás mellett!
-Szép pár vagytok...!
-Biztos így gondolod?-mosolygott rá ahogy leparkolt.-Gyere, megjöttünk!-szállt ki.
-Hol az istenbe vagyunk? Mi ez a kuckó?
-Régen ez volt a csapat egyik rejtekhelye! Jó ideje nem jártunk itt...! Valamelyik nap eszembe jutott így gondoltam idehozlak!
-Ne haragudj Steve de biztos a megfelelő személyt raboltad el erre a célra?
-A legmegfelelőbb személyt!-mosolygott rá ahogy indult az ajtó irányába.-Gyere már!-szólt utána.
-Nem fog összedőlni? Elég rozoga!
-Gabi!
-Jól van, megyek már!-vonszolta be magát az ajtón.
-Nem ötcsillagos szálloda de szerintem igazán hangulatos kis hely!
-Tudod, a szerencséd az hogy nem félek a pókoktól különben a pókhálóseprűvel aktívan kellene mászkálnod a házban!
-Ülj le!-mutatott a kanapé irányába.
-Még mindig nem mondod meg meddig kell maradnom?
-Nem!-ült le vele szembe.-Mutasd a sebed!
-Be tudom magamnak is kenni!
-Gabi mutasd a sebed!-mondta határozottabban.
-A francba már!-dünnyögte majd felhúzva a pólóját tárult a férfi elé a lány oldalán lévő seb.
-Ez neked mióta karcolás?-vizsgálta Steve.
-Te is tudod, hogy számomra ezek nem súlyos sérülések!
-Lehet picit csípni fog! Fogod a másik kezem?-ajánlotta fel a szabad kezét.
-Miért vagy velem most ilyen Steve...?
-Milyen?-kezdte kezelni.
-Ilyen...gyengéd és törődő!
-Mindig törődtem veled...mindig az életem része voltál és leszel...! Képtelen vagyok téged kitörőlni az életemből!
-Meddig akarsz még szenvedni miattam?
-Nem szenvedek!
-Steve! Tony mondta hogy sokszor éjszakába nyúlóan fent vagy és csak ülsz magad elé meredten!
-Te nem az a személy vagy akit bármikor is kiakarnék törölni az életemből...!
-Jól bánsz a szavakkal...!-mosolyodott el Gabi.
-Tudod hogy a mosolyod volt az első dolog ami miatt belédszerettem?-nézte szüntelenül Gabit.
-Akkor épp itt az ideje kiszeretni belőlem!
-Nem...!-rázta nyomba meg a fejét.-Soha többé nem fogok senkit se úgy szeretni mint téged!
-A tudat hogy vőlegényem van se éri el azt hogy utálj?
-Szereted őt...?-kérdezte meg fájdalommal a hangjában. Gabi nem válaszolt csak nézte a kapitányt aki elmosolyodott a saját kérdésén.-Tehát igen...! A franc-...!-folytatta volna de Gabi ajkai az övére tapadtak. Steve szemei kikerekedtek.
-Túl sokat beszélsz...kapitány!-mosolyodott el Gabi ahogy elváltak.-Ha engednéd elmondanám, hogy...!-folytatta volna de Steve magához húzva őt tapadt az ajkaira. Végre újra érezhette Gabi ajkait a sajátján.
-Mond hogy nem ez volt a búcsú csókunk!-kérdezte ahogy elváltak ajkaik.
-Nem ez a búcsú csókunk!-mosolyodott el Gabi.