There was forever in those eyes

40. Mennyország

+18-as

-Steve...!
-Hm?-dünnyögte.
-Meddig akarsz még ilyen ölelkező pózban maradni?-kérdezte mosolyogva Gabi.
-Örökké...!-bújt a nyakhajlatába jobban.
-Hű, az kicsit sok idő nem?
-Túl sok időt vesztettem el nélküled! Fogalmad sincs mennyire hiányoztál!
-Akkor nem engedsz el?-kérdezte mosollyal az arcán, ahogy a kapitány hátát simogatta.
-Egyszer is pont így öleltelek...majd felébredtem és nem voltál sehol!
-De most itt vagyok!-súgta a fülébe.-Mit szólsz ha csinálunk valami vacsorát?-nézett a kapitányra. De ő nem válaszolt.-Steve?
-Tényleg nem álmodom!-mosolyodott el.
-Te bolond!-csókolta meg.-Gyere dobjunk össze valamit!-indult a konyha irányába. Steve pedig követte őt.
-Nézzük mi van itt! Tészta, konzerv...!-vizsgálta a szekrénybe rejtőző dolgokat.
-Nem igazán van semmi, ez csak egy ideiglenes rejtekhelyünk volt!
-Paradicsomos tészta!-rakta a pultra a konzervet a tésztával.
-Izgalmasan hangzik!-nevette el magát a kapitány.
-Imádni fogod!-nyomott egy puszit a szájára ahogy edényt keresett.
-Ezt keresed?-vette elő a serpenyőt.
-Az is jó, köszönöm!-vette el tőle. Gabi gyorsan összedobta a vacsorájukat.-Bon appétit!
-Mióta beszélsz franciául?
-Csak amióta megtanultam a francia csókot veled!-kacsintott rá.
-Tudod, hogy ezek után nem akarok visszamenni?-kérdezte ahogy lerakta a kezéből a villát.
-Én sem...!-ismerte be Gabi.-De muszáj...a fiam otthon van!
-És ha visszamegyünk minden olyan lesz mint régen? Nem csókolhatlak, nem ölelhetlek meg?
-Steve...!
-Kérlek válaszolj! Tudnom kell, hogy ez most valami új kezdet számunkra vagy...!
-Nem tudom, hogy lehetnénk együtt...!
-Mi az hogy nem tudod? Egyszerű! Úgy mint régen is együtt voltunk!
-De akkor még nem volt Sharon...nem volt Ryan...!
-Ne említsd azt a férget mert ideges leszek a neve hallatán is!
-Miért? Mit szerettél volna hallani? Vagy mit vártál? Hogy besétálunk kézen fogva, nem érdekelve mi történhet? Igaz, Ryan téged gyilkoltat meg, engem meg Sharon öl meg álmomban! Ez a terv Steve?
-Nem engedem hogy bárki is bántson téged!
-Tudom...tudom jól...!-nyugodott meg Gabi.-Szeretnék veled lenni de minden annyira túlkomplikált!
-Akkor csináljuk úgy hogy ne legyen az!-nézett mélyen Gabi szemébe.
-Mire célzol?-nézett rá majd megértette.-Most komoly? Ugye nem? Steve nem vagyunk már tinédzserek!
-Van jobb ötleted?
-A titkos kapcsolat sem jobb ötlet!
-Igaz, nagy az esély hogy lebukjunk de nem várhatod el tőlem, hogy ezek után csak úgy elengedjelek mintha mi sem történt volna!
-Miért bonyolult a szerelem ennyire?-sóhajtott.
-Gabi...!-sétált a lányhoz ahogy kifordította a székét hogy szembe legyen vele.-Nézz rám, kicsim!-érte el hogy a szemeik találkozzanak.-Őrülten szeretlek! Nagyon, nagyon szeretlek!
-Én is szeretlek!-simogatta meg Gabi a kapitány arcát. Aki csak elmosolyodott.-Min mosolyogsz?
-Most először mondtad ki ennyi év után!-nyomott egy csókot a lány homlokára.-Megyek, eltakarítom a mosatlanokat te pihenj addig rendben?
-Tényleg nem megyünk haza ma?-nézett a férfi irányába aki a konyhába vette az irányt.
-Nem terveztelek vissza vinni!
-Nem?
-Nem!
-Tehát...itt fogunk aludni?-sétált a konyhába ahogy a pultnak dőlve nézte a kapitányt.
-A folyosó végén van egy szoba, aludhatsz ott! Én alszok a kanapén ha szeretnéd!-mondta ahogy a tányérokat mosta.
-Tehát a kanapén alszol?-ült fel a pultra.
-Miért?-nézett hátra ahogy észrevette a lányt a pulton.
-Tehát a kis titkos kapcsolatunk a csóknál kimerül?
-Én...!
-Ez a pult igazán masszívnak néz ki!-nézte a pultot.
-Gabi!
-Jó! Értettem! Nincs szex!-ugrott volna le a pultról de a kapitány elkapta és visszaültette. Az ajkaik közel kerültek egymáshoz.-Azt hittem nincs...!
-Nem tudtad volna megvárni míg befejezem a mosogatást?
-Upsz!-mosolyodott el.-Nem tehetek róla ha annyira kívánlak!
-Kívánsz?-hajolt közelebb.
-Azt hittem mosogatni akarsz!
-A francba a mosogatással!-kapta el az ajkait.
-És a kanapén alvás?-szakította meg a csókot.
-Miért? Ott aludjak?
-Csak próbáld meg!-vadult harcoltak ajkaik. Gyorsan szabadultak meg a ruháiktól ahogy ajkaik egy pillanatra se váltak el.
-Tényleg kívánsz!-simította végig a kezét Gabi érzékeny pontján, ahogy egy apró hang hagyta el a lány száját.
-Ne merészelj kínozni!
-Én? Soha!-helyezte be két ujját is a lányba ahogy lassan elkezdte őket mozgatni.
-Francba...!-dőlt hátra a pulton ahogy egyre nehezebben vett levegőt. Majd lassan a kapitány lentebb húzva Gabit a pulton, egy határozott mozdulattal helyezte be a férfiasságát.-Basszus...!-feszült ívbe a háta.
-Hogy beszélsz?-nevette el magát ahogy megállt.
-Ne állj meg!-kérte a kapitányt.
-Ezek után? Biztos hogy nem!-csókolta meg ahogy erős, határozott lökésekkel kezdte a gyönyör felé vinni Gabit.-Kapaszkodj!-mondta ahogy egy könnyed mozdulattal kapta fel Gabit a pultról ahogy a lány lábai egyenest a dereka köré fonódtak. Ennek a mozdulatnak köszönhetően Steve még mélyebbre hatolt benne.
-Steve...!-harapta meg a vállát a férfinak ahogy a körmei a hátába vésődtek.-Ugye nem akarsz a matracba döngölni?
-Azt akarod?-kérdezte ahogy a szoba felé mentek.
-Ne fogd vissza magad!
-Soha se tenném!-fektette le az ágyra.-Főleg hogy mennyire vágytam már rád!
-Döngölj a matracba!-hajolt fel Steve ajkaiért aki elmosolyodott ezen a kijelentésen, de nem kellett kétszer kérnie Gabinak. Az eddigi lökések kétszer erősebbek lettek. Minden egyes lökés érintette a G-pontját.-Együtt...!
-Együtt...!-ez volt a végszó. Egyszerre értek a csúcsra.
-És még meg se lovagoltalak!-kacsintott a kapitányra.
-Hosszú még az éjszaka!-csókolta meg a lányt.
-Annál jobb!-fordított a helyzeten. Most ő került felülre.
-Régen is ilyenek voltunk?-nevette el magát.
-Nem! Szégyenlősek!-ismerte be Gabi.
-Mi változott azóta?
-Minden!-hajolt le a férfi ajkaiért.-De tetszik ez a kapitány is, nagyon!-harapta meg az alsó ajkát a férfinak.
-Nem tagadom, hogy nekem is tetszik ez a vad, csábító Gabriella!
-Remek, mert nem szándékoztam megállni!-mondta ahogy egyenesen a kapitány férfiasságára helyezkedett.
-Reméltem is hogy nem hagyod abba!-kezdték újra felvenni a ritmust és megszámlálhatatlanszor jutottak együtt a mennyországba.