There was forever in those eyes

60. Nagy család

4 évvel később:

Lassan este tizenegy órát ütött az óra mikor Steve halkan belépett az ajtón. Nem sok fény szűrödött ki a nappaliból, mikor megpillantotta a gyermekeit valami mesét nézni. A szeme utána a kanapén összekuporodott feleségére terelődött aki bealudt a mese alatt.
-Hé! Rosszcsontjaim!-szólt nekik mire ők megpillantották az apukájuk. Louis boldogan rohant az apukája karjaiba. Akármennyire is nagy fiú már, mindig boldogan futott Stevehez.
-Hiányoztál!-mondta.
-Te is nekem, fiam!-engedett az ölelésből.-Minden rendben?
-Igen! Angellel mesét néztünk!-nézett a kislányra aki épp lemászott a kanapéról, hogy apukája karjaiba fusson.
-Szia hercegnőm!-guggolt le ahogy kitárt karokkal várta kislányát karjai közé.-De hiányoztál!
-Te is nekem apuci!-ölelte az apró kezeivel Steve nyakát. Majd meghallotta a kislány apró ásítását.
-Csak nem álmos a kis hercegnőm?-mosolyodott el. Angel megrázta a fejét.-Biztos? Amúgy is! Miért nem alszotok már? Rég ágyban a helyetek!
-Anyu alszik!-jegyezte meg Louis.
-Gyerünk, menjünk a szobába!-mondta ahogy felkapta a karjaiba a lányát.-Lefektetlek titeket!
-De anyu...!-nézett a kanapéra Louis.
-Anyut is mindjárt felviszem a szobába!-nyugtatta meg a fiát. Steve először a kis hercegnőjét vitte a szobába akinek a szemei már félig csukva voltak a vállain.-Aludj jól, szépséges Angelem!-nyomott egy puszit a kislány homlokára. Majd halkan behúzva az ajtót ment a fia szobájába.-Az én nagy fiamnak már segítség se kell!-mosolyodott el.
-Apu!
-Hm?-nézett a fiára.
-Újra el fogsz menni?-kérdezte ahogy lefeküdt az ágyba.
-Nem tudom...! Tudod, hogy nem könnyű ez az egész...!
-Tudom...! Csak nagyon hiányzol, nekem is, Angelnek és anyunak is!
-Tudom, nekem is szörnyen hiányoztok! De most itt vagyok!-nyomott egy puszit a homlokára. Annak ellenére hogy Louis már nagy fiú volt nem húzódott el az esti jó éjt puszitól amit a szüleitől kapott.
-A sebeid tüntesd el mert anyu biztos ideges lesz!-mondta apró nevetéssel.
-Én is ettől félek!-adott igazat neki.
-Jó éjt apu!-hunyta le a szemeit.
-Jó éjt, fiam!-hagyta el a szobát. Majd az emeletről lesétálva a kapitány uniformjába, ment a nappali felé hogy a feleségét is lefektesse. Megpillantotta Gabit aki békésen aludt. Annyira gyönyörű. Leült a kanapé szélére és csak nézte őt. Gyengéden simogatta meg az arcát mire a szemei nyitódni kezdtek.-Szia!-köszönt neki halkan, gyengéd hangon.
-Steve!-mondta ki a nevét azzal az édes ajkaival.-Te...mikor...?-ült fel lassan.
-Nem rég!-válaszolt.
-A gyerekek?-nézett körül.
-Lefektettem őket! Ne aggódj!-nyugtatta meg Gabit.
-Jól bealudtam...!-törölte meg a szemeit a kezével.
-Fárasztó időszak van mögötted!-simogatta az arcát.
-M-m!-rázta meg a fejét.-Minden rendben...!
-Ne haragudj amiért el kellett mennem!
-Ugyan, Steve ezt már megbeszéltük!-mosolygott rá ahogy most ő simogatta meg Steve arcát amin apró sérülések nyomai voltak láthatóak.-A csodás arcod....ki volt az a rohadék aki hozzá mert nyúlni?-gyengéden húzta végig az ujját az ajkainál látszódó seben.
-Az a rohadék már rácsok mögött!-válaszolta apró mosollyal.
-Helyes! Az én férjem tökéletes arcához aki hozzá nyúl ott a helye!
-Annyira gyönyörű vagy!-nézte szüntelenül Gabit.
-Gyere, ellátom a sebed!-állt fel a kanapéról ahogy a kezét kinyújtotta Steve felé. Kézen fogva mentek az emeletre.
-De rég voltam már a hálószobánkba!-mosolyodott el.
-Másfél hónapja?-próbált visszagondolni Gabi.
-El se hiszem, hogy másfél hónapig nem láthattalak titeket, nem ölelhettelek titeket, hogy nem csókolhattalak meg téged...!
-Most se csókoltál meg!-mondta egy apró mosollyal ahogy fertőtlenítővel a kezében jött ki a fürdőből.
-Nem akartam, hogy a véres ajkaim tapadjanak hozzád!
-Akkor a szádat fertőtlenítem le legelőször!
-Nehéz volt...?-kérdezte miközbe Gabi elkezdte kezelni a sebet.
-Egyáltalán nem!-nyugtatta meg.-Louis nagyon sok mindenbe segít, és persze Angel is amiben tud már most részt akar venni! Tegnap együtt pakoltak össze a szobáikban, majd közösen csináltunk vacsit és egy kis sütit!
-Én meg mindenről lemaradok...!
-Semmiről se maradsz le! Mindketten tudtuk hogy ezzel fog járni mégis soha se volt kérdés csináld e!
-Miért nem tartasz vissza?
-Mert a világnak szüksége van rád!
-Ahogy nektek is rám!
-De mi azt tudjuk hogy te mindig itt leszel nekünk, de ők ezt nem tudják! Kész is az arcod! Hol van még sebed?
-Jól vagyok!
-Hiányoztál!
-Gyere ide!-ültette az ölébe, majd az arcát megfogva húzta magához egy csókra.-Édes vagy...még mindig!
-Szerelmes vagyok...még mindig!
-Ez igazán megnyugtató!-nevette el magát.
-Tudod ha már a gyerekek lefeküdtek és ha már itt vagy....!-közelített újra az ajkaihoz.
-Ne folytasd!-kapta el az ajkát.
-Gondolatolvasó vagy?-mosolyodott bele a csókjukba.
-Szörnyen akarlak!-harcoltak vadul ajkaik.
-Istenem, mond hogy ez az uniform gyorsan lejön rólad!
-Észre se veszed, de amint egyet pislogsz már nem lesz rajtam!
-Helyes! Mert most elég türelmetlen vagyok!-kezdte el magáról lebontani a felsőt. Másfél hónap szenvedélye volt érezhető a csókban amit szüntelenül vívtak. Lassan mindkettőjük teste fedetlen volt bármiféle ruhától. Steve gyengéd csókok sorozatát hagyta Gabi testén amitől teljesen libabőrös lett.
-Hogy nem tudok soha se betelni veled?-kérdezte ahogy a kezei folyamatosan barangoltak Gabi testén.
-Hogy lehet hogy még nem vagy bennem?-viccelődött.
-Ennyit a romantikáról!-nevette el magát. De értette a célzást. A levegő gyorsan felforrósodott ahogy másfél hónap felgyülemlett vágya távozott tőlük. Steve erős karjai gyengéden fogták át Gabit ahogy a haját simogatta.
-Már csak ezért megéri várni rád!-csókolta meg Steve mellkasát ahogy a fejét újra a mellkasára helyezte.
-Ezért vagy a feleségem!
-Annyira szeretlek!
-Én is szeretlek!-válaszolta ahogy ajkaik újra összeértek.
-Mit szólsz ha holnap együtt töltenénk az egész napot? Csinálnánk mondjuk valami kerti kis sütögetést, és elmondanánk a gyerekeknek?
-Benne vagyok, épp itt az ideje hogy megtudják!-nyomott egy csókot Gabi homlokára.-Igaz, pici Etham?-simogatta meg Gabi hasát.

Hát úgy néz ki ennek is vége. Lehet nem volt tökéletes és sok kérdés maradt bennetek de úgy érzem ez egy aranyos vég lett mindkettőjüknek. A különböző világ ami összehozta őket és elválaszthatatlanok lettek.❤