There was forever in those eyes

35. Egy kívánság

Steve egész éjjel képtelen volt aludni. Miért? Mert a lány aki a szívét a mai napig képes megdobogtatni, itt fekszik mellette. Békésen alszik és fogalma sincs arról mekkora felfordulást okozott a kapitány fejében és nem utolsó sorban a szívében. Lehet, hogy csak álom volt hogy újra együtt vannak és egy család lettek de valamiért az hogy minden ellenére Gabi mellette maradt valamiért egy apró reményt adott a kapitánynak.
-Egész éjjel bámultál?-hallotta meg a hangját Gabinak, aki csukott szemmel tudta a kapitány egész éjjel fent volt.
-Lehet...!-válaszolta ahogy elmosolyodott.
-Jobb program volt mint az alvás?
-Félek, hogy ez az utolsó alkalom hogy így látlak!-válaszolta őszintén. De lássuk be valamilyen szinten valósak voltak a félelmei. Hisz reggel ha ő fel kel mellőle, többé nem fog mellette aludni, nem fog olyan gyengéd lenni vele mint este. Újra csak a múltja lesz és ez a gondolat kifejezetten megrémisztette.
-De most lesz alkalmunk elbúcsúzni!-nyitotta ki a szemeit.
-Mi van ha én nem akarok búcsúzni?-nézett mélyen a lány szemébe.
-Steve...az útjaink elfognak válni de ez így van rendjén!
-A szívem képtelen téged elengedni!
-Később elfelejtessz!-mosolygott rá.-Sharonnal valóra váltjátok az álmaitokat!
-Mi van ha az én álmom te vagy?
-Az csak rémálom lehet...!-kelt volna fel de Steve kezei visszarántották.
-Számomra soha se rémálom volt a kettőnk története!
-Kérlek ne csináld ezt!-kérte ahogy Steve szemei folyamatosan őt nézték. Valahogy pedig a szíve mélyén Gabi is tudta hogy ezeknek a szempároknak még ő is nehezen tud ellenállni!-Nekem...fel kell kelnem, Louisnak reggelit csinálni!
-Ha el is válunk...lehet majd egy utolsó kívánságom?-kérdezte.
-Kívánság? Miféle kívánság?-értetlenkedett Gabi.
-Búcsúzz el tőlem ugyanúgy mint legelőször!-mondta neki mire Gabi szíve két ütemet kihagyott. Eszébe jutott mikor először búcsúztak el egymástól azon az estén...mikor először csókolta meg őt.
-Mennem kell!-kelt fel gyorsan, ahogy azonnal elhagyta a szobát. De tagadhatatlan, hogy ez a beszélgetés nem csak az elméjét de a lelkét is teljes mértékben felbolygatta.
Louis boldogan ült a pultnál várva anyukája híres és közkedvelt palacsintáját. A csapat is megérkezett a kellemes illatokra és mind boldogan figyelték ahogy anya és fia boldogan készíti a friss reggelit.
-Kapitány! Ma is játszol velem?-ugrott fel a kapitány mellé a székre.
-Akarsz játszani?-nézett a kisfiúra mosollyal.
-Reggeli után megmutatom a bunkerem!-mondta lelkesen.
-Van bunkered?-kérdezte Louist.
-Anyutól kaptam!-mondta boldogan.
-Anyukád nagyon szeret téged!-mondta mosollyal.
-Na lócsifecsi! Reggeli!-szólt a fiára Gabi.
-Végre!-ült azonnal fegyelmezetten az asztalnál.
-Tessék, jó étvágyat!-helyezte elé a tányért.
-Köszönöm, anyu!-mondta széles vigyorral.
-Szívesen kicsim!-mondta, majd a következő tányért a kapitány elé helyezte. A kapitány ránézett Gabira.-Ne nézz így! Tudom, hogy szereted!
-Köszönöm Gabi!-köszönte meg.
-Nem kell máskor a páromnak ezzel fáradnod! Megcsinálom én neki ha ezt akar enni!-jegyezte meg rossz szemmel Sharon.
-Sharon, ne csináld már!-szólt rá Steve.
-Miért csinál ilyen dolgokat neked? Ki ő neked? Már senki!-beszélt nagy hanggal. Gabi pedig ideges lett. Nem azért amiket mondott hanem mert Louis előtt csinálta. Épp Sharon kezei elé vágott az asztalba egy kést, majd közelebb hajolt.
-Ha nem fejezed be, ez a kés fogja a nyelvedet kivágni! Remélem világos voltam!-mondta mosollyal az arcán.
-Te ku...!-kezdte de Gabi kezei azonnal a nyakára helyeződtek.
-Merd kimondani! Csak próbáld meg!-kezdett ideges lenni.
-Engedd el a lányom! Különben én se fogom visszafogni magam!-szólt közbe a miniszter.
-Csak hajrá! Nézze meg melyikünknek lesz hamarabb baja! Az én embereim golyót kapnának értem, a maga emberei mire lennének képesek?-nézett rá ahogy tudta mi a válasz erre. Az emberei nem áldoznák fel az életük miatta.
-Bánom már hogy rajtad múlik az életem!-mondta idegesen a férfi.
-Ha bánja, menjen! Elhiheti, ki fogják maga előtt nyitni a kapukat! Nem fogják magát itt tartani!
-Bácsi! Maga egy undok ember! Ne beszéljen így az anyukámmal!-szólt rá Louis.
-Nincs semmi baj kicsim, nyugi! Egyél nyugodtan!
-De...!
-Kérlek egyél, utána öltözz fel!
-Akkor is gonosz!-harapott egy falatot, ahogy mérgesen nézett a miniszterre.
-Ne nézz így rá! Te is tudod hogy minden mesébe van főgonosz ugye?-Louis csak bólintott.-Na ő az!-fejezte be Gabi ahogy a többiek elé is odarakta a palacsintát.-Jó étvágyat!-hagyta ott az asztalt.
-Anyu hova mész?-kérdezte Louis.
-Vendégünk van úgy látom!-jegyezte meg ahogy a kert felé vette az irányt.
-Vendég?-pillantott arra Tony.-Veszélybe vagyunk?
-Nem...még nem!-ment ki az ajtón Gabi.
-Ki lehet az?-kérdezte Natasha a csapatot ahogy figyelték Gabit állni a terasz lépcsőjénél ahogy várta a kocsi leparkoljon előtte.
-Ez Ryan bácsi kocsija!-mondta Louis ahogy újabb falatot vett a szájába.
-Ryan bácsi?-kérdezett azonnal vissza Steve.
-Ez...ez ő lenne?-kérdezte Clint ahogy továbbra is figyelték a történéseket.
-Mit keres itt?-kérdezte Thor.
-Biztos megint anyut akarja elvinni ebédelni! Mindig ezt csinálja!-válaszolt Louis.
-Ő...anyu barátja?-kérdezte meg félve Steve.
-Egyszer megkérdezte Ryan bácsi akarom-e őt az apukámnak, gondolom szereti anyát!-Steve ennek a válasznak a hallatán ideges lett. Lehet akármennyire is bizakodott abban hogy Louis a fia, tényleg egy egyéjszakás kalandból született volna Louis?-Nem akarom őt apukámnak...és szerintem anyu se szereti őt!-folytatta és valamiért ez a válasz kicsit megnyugtatta a kapitányt.-Kapitány te még nem etted meg? Gyorsan egyél és menjünk játszani!-mondta a kis főnök amire mind elmosolyodtak. De valójában aggódtak ez a férfi mit akarhatott Gabitól.