There was forever in those eyes

33. ,,Én még mindig szeretlek"

Amióta Steve megtudta, hogy Louis az ő fia a szíve boldog volt, azonban a gondolatai nem hagyták nyugodni. Miért is hagyták volna? Lemaradt a gyermeke születéséről, nem lehetett ott mikor az első lépéseket megtette, az első szavánál. Tudni akarta miért nem mondta el Gabi neki az igazat. Így éjjel felkelve az ágyból indult Gabi szobája felé de nem találta ott. Ahogy kinézett az ablakon látta a vihar jeleit így tudta hol találja meg őt. Igaza lett. A konyhában egy jégkrémes doboz kíséretében, fülhallgatóval a fülében ült a széken. Óvatosan érintette meg a vállát, nem akarta hogy megijedjen.
-Jesszus!-ugrott fel annak ellenére hogy Steve óvatos volt.
-Ne haragudj!-kért azonnal Steve elnézést.
-Megijesztettél...a francba!-kezdett megnyugodni Gabi.
-Még mindig rémálmok? Mikor nálunk laktál nem volt vele problémád!-ült le mellé.
-Tudom...nem is értem miért...de amióta visszajöttem újra szorongok a vihartól!-mondta majd megpillantotta Steve komoly arcát.-Mi a baj? Történt valami?
-Tudom, hogy nem fogsz rá válaszolni...de...miért hagytál el?-tette fel a kérdést a kapitány.
-Steve...!
-Tudom most azt mondod ne rágódjak rajta mert te már továbbléptél! Hidd el, én is megpróbáltam...azt hittem Sharon elfeledteti velem, mindazt amit miattad éreztem....de képtelen vagyok téged elfelejteni!
-Ne csináld ezt...kérlek!-állt fel a helyéről Gabi.
-Gabi tudnom kell mit tettem amiért elhagytál!
-Csak...elég volt és ennyi!-indult az emelet irányába de Steve követte. Mielőtt magára zárhatta volna az ajtót Steve nagy lendülettel lépett be a szobába, bezárva maga mögött az ajtót a kulcsot meg a zsebébe csúsztatva.-Te mi az istent csinálsz?-kiabált rá.
-Mond el!
-Elmondtam! Most hagyj egyedül!
-Szerettük egymást Gabi! Őrülten szerettük! Te pedig egy fél nap alatt azt akarod mondani kiszerettél belőlem?
-Ilyen a szerelem! Könnyen jön, könnyen megy! Most pedig menj ki a szobámból!-üvöltötte továbbra is.
-Szerettelek Gabi!-üvöltött rá Steve.-De miről is beszélek?-nevette el magát ahogy rájött nem mondott igazat.-Még a mai napig is téged szeretlek és rád várok!
-Ne csináld ezt velem! Csak ezt ne!-kérte Gabi.-Kérlek hagyj egyedül, menj Sharonhoz nem érdekel! De ne játssz velem!
-Én játszani? Ki játszik kivel Gabi?-lett újra ideges a kapitány.
-Te játszol velem és az érzéseimmel!
-Érzéseiddel? Milyen érzéseiddel? Taszítod az embereket el magadtól!
-Mert nem akarom, hogy bajod essen a kurva életbe!-mondta ki végre Gabi a szavakat amik a szívét nem hagyták eddig nyugodni.
-Bajom essen?-kérdezte most már nyugodtan.-Miről beszélsz?
-Ugyan már Steve! Szerinted az emberek mit szóltak volna ahhoz, hogy a kapitány egy maffia nővel jött össze?
-Szerinted engem valaha is érdekelt az emberek véleménye?-lépett közelebb.-Téged szerettelek! Téged akart minden egyes porcikám, nem mást!
-De ez már csak a múlt Steve...!
-Tévedsz!-ahogy ezt kimondta az ajkai azonnal Gabiéval harcoltak. Eleinte Gabi ellenkezett, el akarta őt lökni magától de elgyengült. Hazudhatott, de a szíve még mindig ugyanúgy dobogott a kapitányért mint régen.
-Ne...ez hiba...!-tört ki végül a csókból.-Hiba amit csinálunk...!
-Akkor had legyek én a legnagyobb hiba az életedben!-jelentette ki majd újra Gabit csókolta. Óvatosan hátrált az ágyhoz majd mielőtt Gabit követte volna megfosztotta magát a felsőjétől. Majd újra heves csatába kezdtek.-Hiányoztál!-mondta ahogy Gabi nyakát kezdte csókolni, majd mélyen a szemébe nézett.
-Te is hiányoztál!-vallotta be mire Steve még nagyobb bátorságot kapott arra, hogy újra magáévá tegye a szerelmét.
-Olyan gyönyörű vagy!-mondta ahogy kényeztetni kezdte a melleit. Gabi teste beleremegett minden egyes érintésbe. Steve gyengéd volt a nővel akiért az egész életét hátrahagyta volna csak hogy boldogok lehessenek. Még mindig minden porcikája tökéletes volt Gabinak, amit Steve apró csókokkal borított be. Gabi pedig végre belátta, innen nincs visszaút. De miért is lenne? Akarja a kapitányt pont úgy mint ő a lányt.-Készen állsz?-kérdezte ahogy elhelyezkedett Gabi lábai között.
-Túl sokat beszélsz!-mosolyodott el ahogy Steve ajkaiért emelkedett. Egy határozott mozdulattal egyesült Gabival amire Gabi teste libabőrös lett. Áltathat bárkit de a férfi aki mindörökre elrabolta a szívét az pont itt van vele szembe. Azt pedig nagyon is jól tudja hogy ezen soha senki se fog tudni változtatni. Együtt értek a csúcsra. Gabi békésen pihent Steve mellkasán, ahogy a kapitány a karját simogatta.-Jól áll a szakáll mondtam már?-pillantott fel a férfira.
-Tetszik?-mosolyodott el Steve.
-Nagyon!
-Pedig pont meg akartam szabadulni tőle!
-Ne merészeld!-csókolta meg a kapitányt.
-Szeretlek!-simított ki egy tincset Gabi arcából.
-Én is szeretlek!-mondta ki mire Steve szorosan magához húzta. Hevesen vert a szíve ami egy pillanatra se akart ezek után megnyugodni.
-Akkor légy velem újra...!
-Steve...!
-Szeretném kivenni a részem Louis neveléséből, szeretnék én is az élete részese lenni!
-Hogy?-nézett azonnal a kapitányra.
-Te bolond! Azt hitted nem tudom meg? Úgy szorongatja az egyetlen közös képet rólunk mint a hímes tojás!-mosolyodott el.-Miért nem mondtad el, hogy gyermekünk született?
-Nem akartam hogy hátrahagyj mindent miattunk...! Nem hittem, hogy családot akarsz velem....!
-Ebben nagyon tévedsz! El akartalak venni feleségül...!
-Mi?
-Már minden megvolt...a gyűrű, a helyszín...mindent megterveztem...de mire hazaértem elmentél!
-Lehet jobb is ha nem tetted meg...!
-Most miért mondod ezt?-kereste Gabi szemeit.
-Nem tudnálak boldoggá tenni!
-Nem! Nézz rám!-fogta meg Gabi arcát.-Te vagy az egyetlen aki megtudja nekem adni azt a boldogságot amire vágyok! Te és Louis vagytok akik ezt megadják! Ne taszíts el magadtól Gabi!
-Nem hiszem...hogy jó ötlet újra együtt lennünk...!
-Gabi!
-Vagyis úgy hogy mindenki tudtára adjuk...! Légy a titkos szerelmem!-mosolyodott el.
-Én már azt hittem hogy nem akarsz!-könnyebbült meg.
-Előbb mondtam hogy szeretlek!-csókolta meg őt.-Te vagy az egyetlen kapitány, aki boldoggá tud tenni!