There was forever in those eyes

13. Nem érzel semmit?

-Steve, Gabi gyertek vacsora!-kiabált Wanda az emelet irányába. Steve hamarabb jött le az emeletről de mikor meglátta az asztalon lévő ételt a hányinger kerülgette. Kagyló, polip és hasonló gusztusos ételek sorakoztak az asztalon.-Nézd mit rendelt Tony!-a kapitány alig bírt az asztalra nézni.
-Hűha...!-mondta Gabi ahogy megpillantotta az asztalt.
-Te szereted ezeket az ételeket Gabi?-kérdezte Tony.
-Úgy látom másnak nagyobb problémája van az étellel mint nekem!-mosolyodott el ahogy Steve mellé ült az asztal végére.
-Kicsim csak kóstold meg!-erőltette Peggy.
-Nem kérem!-mondta Steve határozottan.
-És még a KFC-s csirkét fikázta!-motyogta az orra alatt Gabi.
-Hallottam ám!-nézett a lányra mosolyogva.
-Na Steve! Csak egy falat!-erőlködött tovább Peggy.
-Nagypapa létedre elég beszari vagy hogy nem mered megkóstolni!-mondta mosolyogva Gabi, aki direkt hergelte a kapitányt.
-Ne próbálkozz akkor sem!-mondta továbbra is határozottan.
-Naaaa a kedvemért!-nézett kiskutya szemekkel rá Gabi. Steve pedig nem tudta mi oknál fogva, de nem tudott nemet mondani neki. Kivette a falatot Gabi kezéből, becsukta a szemét és egy kis undorral azonnal a szájába vette.-Nem is annyira rossz nem?
-Ez...valami szörnyű volt!-ivott gyorsan a számára gusztustalan ételre.
-El se hiszem, hogy a kapitány képes volt tényleg megenni!-mondta álmélkodva Tony.
-Én sem...!-mondta Peggy ahogy a férfira nézett.
-Hát őszinte leszek, nem egy rossz étel de most ha megbocsájtotok elmegyek és eszek valami szörnyen egészségtelen kaját!-állt fel Gabi.
-Veled tartok!-állt fel azonnal Steve is.
-Csak nem Amerika kapitány rossz útra tér és gyorséttermi kaját fog enni?
-Dehogynem!-sétált gyorsan a lány mellé.
-Valaki csatlakozik még?-nézett a csapatra Gabi.
-Mi nekünk ez tökéletes!-jelentette ki Thor.
-Hát oké! Akkor megyünk?-nézett Stevere aki mellette állt.
-Menjünk!-indultak meg a kijárat felé.

-Na milyen kapitány?-kérdezte Gabi ahogy a szájába vett egy sültkrumplit.
-Egészségtelen...de nem rossz!-mondta ahogy ő is evett egy falatot.
-Jobb mint a herkentyű nem?-viccelődött vele a lány.
-Jobb! Ezerszer jobb!-mosolyodott el Steve.
-Milyen kellemes időnk van nem?-kérdezte Gabi ahogy az eget vizsgálta.
-El akartam neked mondani valamit...!
-Miről van szó?-nézett rá a lány.
-Bruce szerint két nap múlva alkalmas lesz Peggy arra hogy utazzunk...!
-Ez azt...?
-Igen...két nap múlva elmegyünk!-válaszolta Steve. Gabi torkában mintha gombóc jelent volna meg, egy fura érzés kerítette markába.
-Tehát két nap...!
-Még mindig nem tudnálak sehogy se rá venni téged arra hogy velünk tarts?-nézett a lányra.
-Még mindig azt gondolom a ti világotok nem nekem való most már, nekem itt a helyem!
-Ne mond ezt! Te közelébe se vagy azoknak az embereknek akiket mi itt láttunk!
-Őszintén egy picit megnyugodtam...!-válaszolta mosolyogva.
-Hű, most arra célzol alig vártad hogy elmenjünk? Na szép!-mosolyodott el Steve.
-Nem! Dehogy is!-mosolyodott el Gabi is.-Szörnyen féltem, hogy amíg itt vagytok a közelemben valami bajotok esik! Most hogy tudom két nap múlva nem lesz semmi közötök hozzám picit megnyugtató!
-Nem szívesen hagylak itt...!-mondta Steve ahogy a földet bámulta.
-Ugyan már Steve! Mindketten tudtuk hogy egyszer eljön ez a nap! És az hogy ti visszamentek, az csupán jó dolog...hisz azt jelenti hogy minden visszaállt a régi kerékvágásba!
-Csak egyikünk se gondolta, hogy ebből a munkából vesztesen kerülünk ki!
-Miért kerülnénk ki vesztesen?-nézett rá a lány.
-Mert még ha Peggyt vissza is kaptuk, téged mégis elveszítelek...!
-Hidd el, hogy egy hónap múlva már eszedbe se fogok jutni!-mosolyodott el ahogy arra gondolt a kapitány élete milyen lesz ha újra New Yorkba lesznek.
-És ha nem akarlak kitörölni az emlékeimből?
-Pedig jobban jársz!-válaszolta Gabi ahogy a férfi szemeibe nézett.
-Gabi én...!-kezdte volna a mondandóját de Gabi felállt.
-Ideje visszamennünk! Biztos már izgulnak merre lettünk!-mondta ahogy elindult haza felé úton. Steve pedig egy sóhajtás után indult utána.
Ahogy hazaértek Steve azonnal a szobájába vette az irányt, ahol Peggy még fent volt rá várva.
-Azt hittem alszol már!-mondta Steve ahogy becsukta a szoba ajtót.
-Nem voltam még álmos!-válaszolta Peggy.-Jól telt az estéd?-kérdezte Peggy de Steve az ablakon kifelé bámulva meredt el a tájban.-Steve!
-Tessék?-nézett Peggyre.
-Gyere ülj le!-mutatott az ágyra. Steve pedig leült pont mellé.-Nézz rám és most légy őszinte velem! Rendben?
-Miről van szó?
-Te kedveled Gabriellát?-kérdezett rá Peggy teljesen nyíltan.
-Te miről beszélsz?-nevette el magát Steve.
-Steve te is tudod miről beszélek! Olyan dolgokat teszel mellette amire én eddig soha se tudtalak rávenni!
-Ez nem jelent semmit...!
-Steve! Nézz rám!-emelte fel a férfi fejét.-Nincs semmi baj!-nyugtatta meg őt.
-Hagyjuk Peggy!-állt fel, ahogy újra az ablak elé sétált.
-Ahogy gondolod...de ne felejtsd el Steve, két nap múlva már esélyed se lesz neki elmondani mit érzel!-mondta majd befeküdt az ágyba. Peggy szavai teljesen felforgatták a kapitány érzéseit. Feldúltan ment a terasz felé hogy levegőzzön mikor megpillantotta azt a személyt aki miatt az érzelmei ennyire felkavarodtak. A lány rápillantott egy mosollyal az arcán. Nem szólt semmit csak újra előre meredten nézte az égen lévő csillagokat. Steve pedig ahogy nézte őt tudta a választ amit eddig nehezen akart beismerni.
-Na én megyek aludni! Te is tedd azt kapitány mert mosómedve szemekkel fogsz felébredni!-cukkolta a lány a kapitányt ahogy felkelt a székből. Ahogy azonban elhaladt a kapitány mellett Steve kezei megállították.
-Tudnom kell...!-kezdett neki Steve.
-Hm? Mit? Hogy miből van a KFC-s csirke panírja? Tudtam én hogy imádtad!-nevette el magát a lány.
-Tudnom kell, hogy neked is ennyire hevesen ver a szíved mikor a közelembe vagy?-kérdezte Steve ahogy a lány szemeibe nézett.
-Steve te...!
-Nem akartam beismerni eddig...de az hogy két nap múlva nem látlak többé megrémiszt! Ezért tudnom kell, hogy csak én érzek így vagy esetleg te is...?
-Ne folytasd kérlek...!-fogta meg Steve kezét, hogy lefejtse a kezéről.
-Tehát te nem érzel semmit?-kérdezte a lányt meg utoljára.
-Barátok vagyunk Steve...!-válaszolta a lány.
-Akkor egy percig tegyünk úgy mintha nem lennénk azok...!-mondta majd egy határozott mozdulattal rántotta magához a lányt ahogy az ajkaik találkoztak.