There was forever in those eyes

10. ,,Megbízok"

Ahogy Gabi felébredt a szemei azonnal a pulton pihenő kapitány arcával találkozott. Először nem értette mi is történt majd eszébe jutott. Furcsa gondolatok töltötték meg a fejét. Végig aludta a vihart? De hisz az lehetetlen hisz éveken keresztül ő képtelen volt bármilyen gyógyszer, természetes gyógymód mellett megtalálni a gyógyírt rá. Erre jött ez a férfi és mindent megváltoztatott volna? De még is hogy? Hogy csinálta? Gabi ahogy ezeket a gondolatokat próbálta megfejteni, Steve is magához tért.
-Jó reggelt!-köszönt neki egy apró mosoly kíséretében.
-Jó reggelt!-köszönt vissza Gabi ahogy a haját a füle mögé helyezte.
-Úgy látom sikeresen bealudtam este a pulton!-vakarta meg mosolyogva a tarkóját.
-Annyira nem lehetett rossz mert még a nyálad is kicsordult!-mosolygott Gabi, Steve pedig gyorsan elkezdte törölni az arcát.
-Te most...te most átvertél?-nézett a lányra a kapitány.
-Ne haragudj, nem hagyhattam ki!-nevette el magát.
-Te tudtál pihenni?-kérdezte Steve.
-Nem nagyon!-kamuzott Gabi. Nem akarta elmondani, hogy ha vihar, ha nem vihar...minden ellenére talán most aludt a legjobban.
-Azt hittem pedig most jobb éjszakád lesz! Majd talán akkor ma este!-mosolygott a lányra.-Mik a terveid mára?-kérdezte Steve.
-Semmi, miért?
-Van kedved velem edzeni?-mosolygott a kapitány.
-Attól függ milyen edzés!
-Box?-húzta fel a szemöldökét kíváncsian.
-Benne vagyok!-mondta lelkesen Gabi.
-Ez már nem jót jelent ha lelkes vagy! Azt ne mond, hogy profi boxoló vagy!
-Nem jársz rossz úton!-nevette el magát.
-Te mihez nem értesz?
-A férfiakhoz?-mondta viccelődve Gabi ahogy felpattant a székből.
-Voltál már szerelmes...?-kérdezte Steve.
-Úgy igazából?-nézett a kapitányra.
-Igen, tudod az az érzés mikor csak rá gondolsz, mikor vele akarsz lenni, mikor megakarod védeni mindentől és még sorolhatnám! Éreztél már ilyet?
-Nem...! Volt egy srác akit kedveltem de nem voltam szerelmes belé!
-Hogy hívták?
-David...a neve David volt!
-És miért nem lett több köztetek?
-Mert fiatalok voltunk és mindkettőnknek fontosabb volt hogy a legjobb ügynökök legyünk mintsem a szerelem! Na és te kapitány? Hogy állsz a szerelemmel?
-Én mindig taszítottam a lányokat!-mosolyodott el Steve.-Aztán ahogy kapitány lettem, minden megváltozott!
-Oh, gondolom a lányok sikoltozva rohantak azután utánad!
-Nem! Azért nem!-nevette el magát zavarában.
-Na jó elég a dumából edzés van! Gyerünk kelj fel!-állítatta fel a kapitányt a helyéről.

-Annyira nem is vagy rossz!-jegyezte meg Steve.
-Annyira nem is mozogsz öregesen nagypapa!-viccelődött vele Gabi.
-Ne kezd megint!
-Mi lesz ha folytatom?-mosolygott a kapitányra.
-Ez!-gáncsolta ki a lányt majd egymást rántva a földre került Steve a lány fölé. Pár centi választotta el őket. Steve ahogy a lányhoz közel került nem tudta kizárni Gabi csodálatos édes illatát, a csodás szemeit. Elveszett teljesen. Nem tudta mi ez az érzés...de még sem akart menekülni előle.
-Ez...szabálytalan volt!-dadogta Gabi.
-Szeretek nyerni!-mondta Steve ahogy továbbra se távolodott a lánytól.
-Én is!-kerekedett felül Gabi ahogy most már ő volt felül.
-Máskor lehet valami más edzést kell találnom!-nevette el magát Steve.
-Miért? Zavarba vagy hogy egy nő levert téged?-viccelődött a lány.
-Még nincs vége a napnak!
-De mára elég volt!-feküdt le Steve mellé a lány.-Hulla vagyok!
-Csak sikerült akkor lefárasztanalak!
-Az öregek fárasztóak...!
-Hé!-nézett a lányra.
-Rég éreztem magam ilyen jól...!-mondta Gabi ahogy kezdett a légzése visszaállni normálisra.
-Tudok még ilyen klassz programokat!-mondta mosolyogva.
-Megéheztem!-mondta Gabi ahogy a plafont bámulta.
-Akkor meg is van a következő program!-állt fel Steve majd a kezeit nyújtotta Gabi irányába hogy felsegítse.
-Tudod mit? Inkább fogyókúrázok!-tette vissza a fejét a padlóra.
-Na gyere már!-erőlködött tovább Steve.
-Nagypapa létedre honnan van ennyi energiád?
-Add a kezed!-nyúlt Gabi keze után majd egy egyszerű mozdulattal húzta őt fel.-Mi a kedvenc ételed?
-A KFC-s csirke?-nevette el magát.
-Most szórakozol velem?-nézett rá Steve.
-Dehogy! Tényleg isteni a kajájuk!
-Biztos hogy nem! Gyere!-biccentett a fejével hogy kövesse őt. Majd a konyhába vezette a lányt.
-Ugye most nem akarsz neki állni főzni?
-Dehogynem! Ilyen kajákat biztos hogy nem eszel mint a KFC és társai!
-Te most remélem szórakozol velem!
-Én? Eddig úgy ismertél meg?-nézett rá Steve ahogy elhelyezkedett a konyhában.
-A francba!-vágta a fejét a pultra Gabi.
-Segítesz?-nézett rá a kapitány.
-Valld be hogy nem is tudsz főzni és így akarod eltusolni hogy ne legyen ehetetlen a főztöd!
-Ez nem igaz!-ellenkezett azonnal.-Remekül főzök...a jobb napjaimon!
-Hű lehet ma itt fogok éhen halni?-viccelődött Gabi.
-Ne csináld már! Esküszöm imádni fogod! Bízz bennem rendben?-nézett rá Steve. Gabi nem tudta megmagyarázni miért de a tekintete...a tekintete megnyugtató, őszinte volt.
-Rendben...megbízok!-és még magán is meglepődött, hogy egy idegenbe mint Steve milyen könnyen megbízott és milyen gyorsan engedi ezt a férfit közel a szívéhez.