There was forever in those eyes

21. Konyhapult

Gabriella érkezésének kifejezetten örült mindenki. Ha tagadták is az érzelmeiket a lány iránt, valójában mind nagyon megszerették őt. Talán mert az erős és kemény személyisége mögött egy gyengéd, szerethető nő volt aki rengeteg szeretetet ad még ha ő azt nem is veszi észre.
-Azt hittem aludni mész, nem számítottam rá hogy egy nővel térsz vissza hozzánk vacsorázni!-viccelődött Tony.
-Ne irigykedj mert te neked nincs ekkora meglepetésed!-mosolygott a férfira Gabi.
-Igaz is, van már szobád? Ha nincs szívesen felajánlom az én szobám!-ajánlotta Tony.
-Ne is merj rágondolni! Nálam alszik és pont!-zárta rövidre Steve.
-Oh, csak nem forró éjszakára készültök?-húzogatta a szemöldökét vasember.
-Tony!-szólt rá Steve.
-Ez csak már a kapitányon fog múlni!-válaszolta Gabi ahogy kortyolt a poharában lévő italából.
-Rajtam?-nézett értetlenkedve a kapitány.
-Ugye nem?-nézett a csapatra Bruce.
-Ez a nő nem viccel!-nevette el magát Thor ahogy látta Gabi szemében azt, hogy ő kicsit sem szórakozik.
-Na jó, lehet nem kellene megvárni míg az asztalon egymásnak esnek!-állt fel Clint.
-Pedig lehet egészen vicces műsor lenne!-mosolyodott el Natasha, ahogy többen követték Clint példáját.
-De még el kell mosogatnom!-nézett a csapatra Wanda.
-Gyere már!-jeleztek neki, hisz úgy néz ki a kis boszorkány most kifejezetten nem értette a célzást.
-Gabi elmosogat szívesen igazam van?-nézett a lányra Natasha.
-Persze, menj csak Wanda!-mosolygott a boszorkányra.
-De segítek!-ajánlotta fel.
-Wanda!-szóltak egyszerre a lányra.
-Mi van?-értetlenkedett.
-Majd Steve segít neki, gyere már!-mondta összeszorított fogakkal Clint. Majd végre a csapat alvásnak indult. Gabi felállt és azonnal a mosatlanokat kezdte összegyűjteni. Steve pedig segítve a kedvesének vitte őket a konyhába.
-Kellemes este volt nem?-kérdezte a kapitányt Gabi.
-Mindent szebbé teszel ha itt vagy!-Gabi a konyhapultot kezdte nézni.-Minden rendben?-kérdezte Steve ahogy mellé sétált. De Gabi nem válaszolt.-Kicsim!
-Nem bírná el!-dünnyögte majd visszafordult a csap irányába.
-Mi nem bírná el? Baj van?-kérdezte ahogy nem értette a kedvese előbb miért meredt úgy maga elé.
-A pult...!-mondta ahogy elkezdte a tányérokat mosni.
-Mi a baj a pulttal?-nézett a kapitány is az irányába de nem értette Gabi felvetését.-Szerintem semmi baja!
-Minket nem bírna el...!-mondta ahogy a kapitányra nézett.
-Hogy...? Jesszus te mikre gondolsz?-nevette el magát a kapitány.
-Akkor ne mondj édes dolgokat!-csókolta meg a mellette álló férfit.
-Majd én megcsinálom, inkább pihenj biztos fáradt vagy!-mondta ahogy átakarta venni Gabi helyét.
-Csinálom én!
-Na jó gyere ide!-kapta el és egy gyengéd mozdulattal felültette a lányt a pultra.
-Most tesztelni akarod?
-Miért? Azt szeretnéd?-mosolygott hátra a válla fölött ahogy átvette a mosogatást.
-Erre most nem válaszolnék!-nevette el magát ahogy hátulról figyelte a férfit, akit annyira szeret.
-Tudok várni rád...! Nem akarom, hogy azt gondold bármire is erőltetni akarlak! Vagy hogy másnap reggel úgy ébredj megbántad hogy megtörtént!
-Miért gondolod hogy így gondolnám?
-Így is alig akarom el hinni, hogy most itt vagy velem...hogy tényleg képes voltál az eddigi életed hátra hagyni miattam! De mi van ha holnap azt mondod mégse kérsz ebből az életből és a régit kéred vissza?-fordult szembe a lánnyal.
-Tudom, hogy nem lesz így...!
-Honnan tudod?
-Csak...csak tudom!
-Gabi én...!
-Szeretlek érted? Soha senkinek nem mondtam ezt így ki, most pedig az egész világnak szétkürtölném mennyire boldog vagyok, hogy mennyire boldoggá teszel, hogy...hogy mennyire szerelmes vagyok beléd! Teljes szívemből szeretlek téged Steve Rogers!-ugrott le a pultról és egyenesen a férfihoz sétált.-Téged választalak...mert téged akarlak! Érted?-simogatta meg a férfi arcát.-Az egész szívem a tiéd kapitány!
-Tudod így is mennyire vissza kell fognom magam a közeledbe?-döntötte a homlokát Gabiénak.
-Akkor ne tedd...!-nézett a kapitány szemébe.-Nem akarom, hogy vissza fogd magad!-és mintha engedélyre várt volna eddig úgy esett Gabi ajkainak.