There was forever in those eyes

19. Vesztes szerelem

-Kicsim!-ébresztette gyengéd simogatással a lányt Steve. Észre se vették de egymás karjaiban aludtak el. Egyszerűen minden szebb ha egymás mellett vannak. Steve élete amióta Gabi mellette van, még ha több problémát is hoz magával, képtelen lenne őt elhagyni. Mert még soha se érzett így senki iránt. Őrülten megbabonázta őt.
-Hm?-nyitotta ki a szemeit Gabi, ahogy pedig megpillantotta a férfit maga mellett képtelen volt nem mosolyra húzni a száját.
-Szia!-mosolygott a lányra.
-Szia!-köszöntötte mosolyogva.
-Kicsim...nemrég hívott Fury!
-Fury?-pattant ki az álom a szeméből.
-Vissza kell mennünk New Yorkba!
-New...New Yorkba?-kezdett fájni Gabi szíve ha arra gondolt ennyi lett volna ami neki és Stevenek jutott a boldogságból?
-Igen...!
-Mikor...mikor mentek?-dadogott ahogy a szíve egyre jobban hasogatott.
-Amint lehet...! Gabi én...!
-Minden rendben, amúgy is tudtuk hogy ez hosszú távon nem működne!-kezdtek könnyek gyűlni a szemébe, majd ki kelt az ágyból.
-Miről beszélsz?-akadályozta meg Gabit hogy elmenekülhessen.
-Túl tökéletesnek tűnt amúgy is minden! Te maga vagy a legtökéletesebb férfi akit valaha láttam és én gondolhattam volna hogy én nem lehetek ennyire mázlista hogy egy ilyen férfi velem legyen egy életen át!-próbálta kikerülni a kapitányt de ő nem engedte.
-Nézz rám!-fogta közre az arcát.-Szeretlek, borzasztóan szeretlek! Nincs szükségem senki másra csak rád!
-Steve ne hogy azt mond hogy a távkapcsolat működni fog mert eretvágok!
-Arra akartalak volna pont kérni hogy...!
-Most komolyan Steve...?-kezdett ideges lenni Gabi. Azonban Steve gyorsan az ajkaira tapadt hisz nem akarta, hogy Gabi folytassa.
-Csak hallgass meg!-mondta ahogy elváltak az ajkaik.-Azt akartam mondani, hogy tarts velünk!
-Mi?-kerekedett ki Gabi szeme.
-Gyere velem New Yorkba! Tudom ezerszer elmondtad hogy az nem a te világod, de Gabi számomra te jelented ezt az egész világot! Veled akarok lenni érted?
-Hagyjak hátra mindent?-nézett a férfira.
-Tudom, ez nagy áldozat de Gabi egy esély egy új életre...együtt! Boldogan! Vagy te nem vágysz erre?
-Dehogynem! Vagyis vágyok arra hogy együtt legyünk, de mit kezdenék én ott Steve? Bérgyilkos és maffia vezér vagyok! Vagy ezek után menjek és áruljak süteményt egy közértben?
-Jó lehet nem lenne ilyen fényűző életünk mint amilyen most van neked de ígérem mindent megadnék neked!
-Steve itt nem a pénzről van szó! Nem érdekel a pénz! Abban sem kételkedem hogy mindent megtennél értem! De az emberek mit szólnak majd ha megtudják hogy a nagy hős Amerika kapitány egy bűnőzőbe szerelmes?
-Nem vagy bűnőző!
-Steve felbérelnek hogy embereket öljek és egy csapat gengszter férfit vezetek akik lesik minden kívánságom, és gondolhatod hogy az az életstílus amiben élek nem csak úgy az ölembe hullott és nem tisztességesen megszerzett pénzből van!
-Gabi...!
-Ebből úgyse kerülök ki győztesen...! Már akkor vesztettem mikor egyáltalán érzelmeket kezdtem irántad táplálni!
-Te meg se próbálod úgy csinálni, hogy ez működhessen közöttünk!-kezdett ideges lenni Steve.
-Miért? Hogy működhetne? Szerencse hogy még az elején rájöttünk, hogy ez a fajta szerelem nem nekünk való!
-Milyen szerelem?-emelte meg a hangját Steve.-Itt én vagyok az egyetlen aki próbál ezért a szerelemért küzdeni te pedig feladod!
-Mert félek!-kiabált a férfira.-Miattam óriási bajba kerülhettek, és ezt nem akarom! Jobb ha...ha ennek tényleg vége lesz Steve!-hagyta el a kapitányt Gabi.