the art of being empty (yoonmin) ✓

írói utószó

Sziasztok Drágáim!🤗 Nos, elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, hogy véglegesen és hivatalosan is lezárhassam az "art of being empty" című történetemet és, hogy megköszönhessem nektek azt a rengeteg támogatást és szeretetet, amelyet tőletek kaptam.

Mielőtt még ezt megtenném, szeretnék feltárni előttetek néhány tényt, akár érdekességet is a történettel kapcsolatban, amelyek remélem adnak egy kis keretet a sztorinak. Szóval a történetet hivatalosan 2020. október 27-én kezdtem el írni, azonban úgy éreztem, hogy nem vagyok képes arra, hogy kellőképpen hozzam a szereplők lelkiállapotát és érzéseit, úgy gondoltam, hogy túl nagy falat ez nekem, így egy jóideig a piszkozatok között maradt. Aztán néhány hónappal később átnéztem a piszkozataimat, rábukkantam erre a sztorira, és úgy gondoltam, hogy egy egész jó történetet lehetne belőle kihozni, ha kicsit átírnám, de a lényeges dolgok megmaradnának benne. Így történt tehát, hogy 2021. augusztus 9-én újra elkezdtem dolgozni rajta, és így született meg ez a kis csoda☺️

Az idézeteket a történethez Rupi Kaur: Milk and Honey és The sun and her flowers című írományaiból szereztem és én is fordítottam le őket, így elnézést, ha néhányszor nem sikerült ez jól. Remélem tetszettek a gondolatok és, hogy tudtak adni egy sajátos érzést a fejezetek olvasása közben. 

Az egész történet lényegéről és értelméről szeretnék kicsit beszélni. Szóval Jimin és Yoongi és ez a szörnyen furcsa kapcsolatuk, amelynek elméletileg segítenie kellett volna rajtuk, de csak rontott a helyzetükön. Úgy gondolom, hogy a kapcsolatukban mindig is Jimin volt a ragaszkodóbb, aki valójában jobban szerelmes volt Yoongiba, mint Yoongi Jiminbe, és igaz, Yoonginak is voltak édes és romantikus megnyilvánulásai, azt azonban nem tudnám teljes mértékben kijelenteni, hogy úgy kötődött a szőkeséghez, mint Jimin hozzá. Talán ezért is futott zátonyra a kapcsolatuk és ezért történt meg az, ami Yoongival. Talán, ha Yoongi tiszta tud maradni, akkor jobban sikerült volna elmélyednie a kapcsolatukban, azonban így valójában a gondolatai mindig máson kattogtak.

Az, hogy nem sikerült teljesen beleszeretnie Jiminbe, megmutatkozik a történet utolsó fejezetében is, ahol ugyan feltörnek a bensőjében az emlékek, hű marad párjához, Namjoonhoz, sőt, amikor az említett személy megjelenik, Yoongi már indulna is, hogy eltávolodhasson Jimintől. Ezzel viszont a szőkeség teljesen máshogy van. Rajta látni és érezni is, hogy nem teljesen boldog, hogy még mindig hiányzik valami az életéből (ami mint az kiderült, maga Yoongi) és, hogy őt sokkal jobban elragadják az érzelmek, amikor viszont látja egykori szerelmét. Jihyun így teljesen láthatatlanná válik a számára, csak Yoongit látja maga előtt. És a kabátzsebében tartott fülhallgató és zenelejátszó is arról árulkodik, hogy nem engedte még el ezt a kapcsolatot, hogy magával hordja ezeket a tárgyakat, mint valami ereklyéket, miközben még mindig álmodozik. 

Ez valamilyen szinten elszomorító és szörnyű is, hiszen nem lehet jó érzés Jiminnek látni, hogy Yoongi már túltette magát a dolgon, miközben ő még mindig a múltban vergődik, de egyben szörnyen reális is. És ezért nem szerettem volna a történetet clichésen befejezni, egy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak" szöveggel, bár személy szerint nem szeretem a szomorú befejezéseket, így szerettem volna egy kicsit boldogabb véget sarkítani ennek a sztorinak. Remélem, hogy tetszett nektek és, ha maradt még bennetek bármiféle kérdés, csak nyugodtan tegyétek fel nekem. 

És persze érkeznek még a bónusz részek is, köszönöm nektek az eddig érkezett ötleteket (persze, ha van még ötletetek, írhattok nekem), megpróbálom minél hamarabb megírni és publikálni őket, de előre elnézést kérek, ha lassan érkeznek majd. 

Így tehát nincs is más dolgom, csak annyi, hogy megköszönjem nektek azt a rengeteg szeretetet, biztatást, szép szót, csillagot, kommentet és megtekintést, amellyel megajándékoztatok engem az utam során. Köszönöm, hogy szerettétek ezt a történetet, hogy olvastátok, hogy itt voltatok velem, akár megmutatkozva vagy akár nem, mindegyikőtökért hálás vagyok, szeretlek titeket. Köszönöm a Szerelmemnek, hogy mindig biztatott és itt volt velem, hogy mindig számíthattam rá és, hogy támogatott engem. Köszönöm a bátyámnak, bár ez elég fura, de általa éreztem magam közelebb Yoongihoz és így könnyebben tudtam írni a történetet. Egyszerűen mindenkinek köszönöm, irtó hálás és boldog vagyok. Remélem, hogy a közös történetünk még nem itt ér véget és, hogy máskor és máshol is találkozunk majd. Vigyázzatok magatokra, puszillak titeket😘❤️

Szeretném közölni veletek, hogy már készül az új történetem, bár még korántsincs olyan állapotban, hogy publikálni tudhassam, így nem tudom mikor, de érkezni fog, így legyetek résen. És a gyökereimhez visszatérve egy Taekook történettel érkezem majd. Remélem tetszeni fog nektek.

Mégegyszer köszönöm, hogy itt voltatok, találkozunk a bónusz részeknél.

Puszil és ölel titeket a legszerencsésebb írónő:

cukkermancs ❤️