Somin pov.:
Ijedten fordultam a személy felé aki el kezdett kifelé húzni a sikátorból.
Arcát maszk takarta, kisugárzása pedig kicsit sem volt nyugtató.....Egészen egy elhagyatott házig húzott.
Hiába próbáltam menekülni a szorítása erősebbnek bizonyult.
Már egészen kezdtem bepánikolni, amikor hirtelen berántott a romos épület ajtaján.
Nyomasztó hely volt.A fiú lehúzta a maszkját.
A szemem is tátva maradt a látványtól.
Helyes arca volt és kb. velem egykorú. Kicsit idegesnek tűnt
Közelebb lépett hozzám, közelebb hajolt a fülemhez.-Mit keresel itt?-kérdezi, hangjától kirázott a hideg.
-É-Én csak.....körülnéztem?-dadogtam össze-vissza.
-Ezt elég nehezen hinném el-mondta ilyesztő hangon.
Egy kicsit megijedtem, de szimpatikus volt, talán még vonzónak is találtam.
-Amúgy a nevem, Heeseung-mutatkozik be pár lépést hátra lépve, de még mindig szigorúan rajtam tartotta a szemét, hogy véletlenül se próbáljak menekülni.
-Engem Somin-nak hívnak-mondtam félénken, eléggé zavarban voltam, ami nem vall rám.
-Figyelj......Somin!
Mit szólnál ahhoz ha összefognák?-kérdezi.-Még is miért?-érdekődtem.
-Ha segítesz nekem egy fontos és egyben szigorúan titkos feladatban, segítek visszaszerezni azt a Sunoo fiút.-mosolyog pimaszul.
Az állam is leesik amint ezek a mondatok elhagyják a száját.
Honnan tud mindenről?!
Ki ő?!
Nyomozott utánam?
Figyelt engem?
Ezek a kérdések lepték el az agyamat.-Meglepődtél?-érdeklődött.
Egy aprót bólintva léptem közelebb hozzá.
-Honnan tudsz erről, hogy vissza akarom szerezni azt a fiút?
Egyáltalán honnan ismersz?-bombáztam kérdéseimmel.Elnevette magát.
Én sokkos állapotban voltam ő meg kiröhög.
Na, szépen állunk.-Mi lenne az a szigorúan titkos feladat?-kérdeztem gúnyosan.
Hm......Egészen egyszerű lenne, de ígerd meg hogy nem mondasz senkinek semmit sem.- nézett rám szúrós tekintettel.
-Egészen okos lánynak látszol szóval egyszerűen csak játszd el, hogy a barátnőm vagy.-mondta.-Most komolyan azt kéred hogy legyek a kamu barátnőd?
És ez miért előnyös valamelyikönknek is?--Még sem vagy olyan okos mint amilyennek látszol....-mondja.
-Köszi, kedves vagy- pillantottam rá gúnyosan.
-Szóval?--Szóval ha eljátszuk hogy együtt vagyunk, akkor könnyen féltékennyé tesszük vele Sunoo-t, mert ha te ennyire biztos vagy abban, hogy Sunoo még mindig érez irántad valamit akkor vissza jön hozzád.-mondja.
-Nekem pedig azért előnyös ez az egész, mert a szüleim már egy jó ideje kényszerházasságra akarnak kényszeríteni egy gazdag családba, de én nagyon ellene vagyok, mert szerintem házasodni szerelemből kell.
Így ha elfogadnád az ajánlatomat, akkor nagyobb esélye van annak, hogy elvetik ezt az ötletet, aminek nagyon örülnék-mondta kicsit elgondolkodva.-Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen erős megjelenésű férfi mögött egy ilyen érzelmes és érzékeny fiúcska lapul.-mondtam kicsit játékosan, amire kaptam egy pár megvető pillantást.
-Szóval elfogadod?-kérdezte reménykedve.
-Legyen.-mondtam egy kis gondolkodás után.
Nem voltam túlságosan magabiztos, de csináljuk.A kezét felém nyújtotta arra várva hogy megfogjam és kezet rázhassunk, amit meg is tettem.
Egész jó ötlettel állt elő.
Nem gondoltam volna.
Először óckodtam a feladattól, de miért is ne, elfogadtam.
Ebben biztos vagyok, hogyha összefogunk sikerrel járunk.....Sziasztok 🌺
Remélem tudtam egy kis izgalmat csempészni ebbe a részbe.
A hibákért bocsi!
További Szép napot/estét!
YOU ARE READING
A Japán Cserediák (Sunki)
FanfictionSunoo 5 éves kora óta a mostoha bátyjával és nevelőanyjával él. Anyja munka mániája miatt alig van otthon, valamint az iskolában sincsenek barátai. Ni-ki egyszerre egy híres maffia vezér fia és a feladat teljesítése érdekében egy aranyos fiú szerep...