A Japán Cserediák (Sunki)

Én ezt nem akarom

Ni-ki pov.:

Egyik délután csak otthon voltam és kaptam egy hívást Jay-től.
Kíváncsian vettem fel mert, ha hív akkor valami komolyról lehet szól.

-Ni-ki segíts! Sunoo-t nem találom sehol és nem tudom elérni sem.-zokogott, ami nagyon meglepett, mert nem hallottam még sírni.

-Semmi baj Jay, minden oké lesz, hol kerested?-

-Mindenhol, a házában a kedvenc kávézójában az összes lehetséges helyen, de nincs sehol.-

Van egy kis nyomkövető, amit a telefonjába raktam még az egyik találkozásunknál, talán még működik.

Jay közbe lerakta a telefont azzal az indokkal, hogy tovább keresi, ami nekem kapóra jött, mert addig be tudtam mérni Sunoo mobilja helyzetét.

Egy hotelben találtam rá.
Hívtam Jay-t, aki azonnal jött értem és mentünk a szálloda felé Jungwon-nal együtt.
Nem is tagadom nagyon aggódtunk.
Azt hittük, hogy Sunoo öngyilkosságra készül.
Az út alatt a fekete hajú fiú mindent elmondott, a Sunoo-val lebonyolított érdekes beszélgetést is.
Bár nem nagyon értettem belőle semmit.

Mikor a szállóhoz értünk mind a hárman egyszerre rohantunk be az épületbe Sunoo-t keresve.
Amikor az egyik személyzet álltak megtudtuk a szobaszámát futottunk is arra.

Sunoo ajtót nyitott nekünk majd mindenkit egy ölelésbe vont.

Mindent megbeszéltek Jay-jel és Jungwon-nal.
Bocsánatot kért, de amikor Jay megemlítette, hogy mégis miért mondta azt, hogy agydaganata van lefagyott.
Az arckifejezéséből mindannyiunknak leesett, hogy nem hazudott ezzel kapcsolatban.

Nagyon sajnáltam.
Olyan közvetlenül bántak velem, hogy úgy éreztem, mintha ehez a baráti körhöz tartoznék már évek óta.
Jól esett mert soha nem voltak igaz barátaim.
Egy kicsit mindinki elérzékenyült.
Egy öleléssel végződött a beszélgetés.
Kisírtuk magunkat.
De én nem érdemlem meg ezt.
Nem érdemlem meg őket.
Ha tudnák mire készülök......
A lelkiismeret mar belűlről ha csak arra gondolok, hogy mit kell tennem Sunoo-val.
Én ezt nem akarom.

Már mindenki aludt, de én még mindig gondolkodtam.
Most mit tegyek!?....de az álom elnyomott.

Reggel valami ránehezedett a mellkasomra.
Nehezen, de kinyitottam a szemeim és egy édesen szuszogó Sunoo-t pillantottam meg az említett testrészemen.
Óvatosan a fejére símítottam.
Szegény, annyira nem érdemli meg ezt a sorsot.
Ahogy az arcát bámultam még jobban megerősödött bennem az, hogy én nem akarom folytatni ezt az egészet.
Nagyon fontossá vált számomra.
Bár ezt nem vállalnak be magamnak, de....nagyon megkedveltem.
Amint ez a gondolat végig futott az agyamon a rajtam pihenő fiú testét hirtelen lelöktem magamról, de arra nem számítottam, hogy a kis ártatlan feje az ágy támláján fog koppanni.
Sunoo azonnal kinyitotta látó szervét és a fejéhez kapott.
Orrabol a vér szüntelenül folyni kezdett.
Kissé bánik a estem.
A fiú kábultan figyelt előre a semmibe.
Gyorsan megragadták egy zsebkendőt és Sunoo orrához illesztettem.
A Koppány miatt a többiek is felkeltek.
Jay oda sietett hozzánk a nappaliból.
Ijedten fürkészte Sunoo-t, aki alig volt eszméleténél.
Ha nem lett volna eddig is elég nagy a bűntudatot, akkor most még nagyobb lett.
Nagyon szégyelltem magam emiatt......

Mikor Sunoo észhez tért rengetegszer bocsánatot kértem tőle, amit csak egy erőtlen mosollyal díjazott.

A nap többi részét azzal töltöttük, hogy a beteg fiúra figyeltünk és segítettük.
Szeretném, ha minden rendben lenne vele.......

안녕하세요🌺

Nem sokára hozom a folytit, de azért itt hagyok pár képet.