A Japán Cserediák (Sunki)

Váratlan Találkozás

Somin pov.:

Heeseung hirtelen állt elő az ötlettel, miszerint találkoznom kell a szüleivel.
Kicsit meglepődtem, de egyszer úgy is sor került volna rá....

A hétvége eljött.
Izgatott voltam és jó benyomást akartam kelteni még akkor is ha tudtam, hogy nem is vagyunk együtt.
Felvettem egy fehér egyberuhát, meg igazítottam a hajam és feltettem egy nagyon alap sminket.
Miközben már az utolsó vonásokat végeztem el a sminkemen megszólalt a csengő, amire nagyot dobbant a szívem.
Az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt.
A bejáratnál megpillantottam Heeseung-ot, aki elég feltűnően mert végig.
Már fél perce engem bámult, amitől eléggé zavarba jöttem.
Bámulását egy, integetéssel szüntettem meg a szeme előtt.
Egy gyors köszönés után beszálltunk a kocsijába és már indultunk is.
A út csendesen telt.
Mikor oda értünk Hee lakásához szemem-szám tátva maradt.
Egy óriási ház volt szép kerttel sok ablakkal.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen jómódú családból származik.

Kiszálltunk az autóból, majd a bejárat felé mentünk.
Elég ideges voltam, amit Heeseung észre is vette.
Lassan a kezemért nyúlt és megfogta azt, majd bíztatóan a szemembe nézett.

-Ne légy ideges, minden oké lesz csak tartsd magad a szerephez.-mondta nyugtató hangon.

Válaszként csak bólintottam egyet.
Az ajtóhoz érve a fiú csak lassan benyitott.

-Megjöttünk!-mondta mire vélhetően az anyja kijött a konyhából.
-Ő itt a barátnőm Park Somin-büszkélkedett.

-Örvendek a találkozásnak!-hajolok meg édesanyja előtt.

-Isten hozott!-válaszolta.
Az étel mindjárt kész van ülhetnek csak le.
Az apád nincs itthon, fontos elintézni valója akadt.-szánta a kijelentést Heeseungnak, aki csak bólintott.
Hee még mindig a kezemet fogva kezdett el húzni egy ebédlő szerű helység felé.

-Várj itt egy kicsit, mindjárt jövök.-ment ki az étkezőből.

Egy fél perc múlva lépteket hallottam, de olyan volt mintha nem egyedül lenne.

-Somin, ő itt az öcsém Ni-ki.-mondta mire meglepetten felkaptam a fejem és megláttam Ni-ki-t a bejáraton keresztül.
Egyáltalán nem számítottam arra, hogy pont Ni-ki-vel fogok itt összefutni, de ahogy elnézem nem csak én lepődtem meg, mert Ni-ki is értetlenül bámult rám.

-Szia-mondtam neki, amennyire lehetett feltűnés mentesen.
Nem akartam, hogy Heeseung tudjon arról, hogy mi ismerjük egymást.

-Szia-köszömt vissza egy
kicsit zavartan.

Leültünk az asztalhoz, de Hee észre vette, hogy valami nem oké.

-Minden rendben? Mert nagyon furcsán viselkedtek.-érdeklődött.

-Persze, minden oké.- mondtam, Ni-ki meg csak bólogatott.

Ajtó nyitódást hallottunk, majd a kamu barátom ismeretlen elhagyta a helységet.
Most ketten maradtunk Ni-ki-vel.

-Mit keresel itt-kérdezi suttogva.

-Ezt én is kérdezhetném-válaszolok halkan mégis erélyesen, de rövid monológomat egy mély köszönés megszakítja.

-Szia, Jackson vagyok, a fiúk apja, te pedig biztos Somin vagy ugye?-

-Igen, én lennék az.-hajolok még előtte

-Csak érezd otthon magad.-kerveskedik, amire nem számítottam, mert azt hittem, hogy sokkal komorabbak lesznek a szülei.

-Köszönöm!-

Pár perc elteltével Hee anyukája megjelent az étellel a kezében, és mindenki leült az asztalhoz.
Enni kezdtünk és szülei néha kérdezgettek rólam.

-És hol találkoztatok?-kérdezi Hee anyja.

A fiúra nézek amikor vissza gondolok a találkozásunk helyszínére.
Tanácstalanul nézek a barna hajúra, aki szintén nem tud semmit sem válasznak adni.

-Egy kávézóban.-hazudok valami hihetetőt.

-Asszony, ne zavart már őket ilyen kérdésekkel.-szól rá Hee apja feleségére.
-Inkább az kéne megkérdezni, hogy mikor lesz az esküvő......

Sziasztok 🌺

Kicsit elkéstem vele, de itt az új rész.

Bocsánat a szóismétlésekért.

További szép napot!

Bye,Bye✨