A Japán Cserediák (Sunki)

Végrendelet

Sunoo pov.:

A kíváncsiság egyre nagyobb volt bennem.
Kivártam a megfelelő időt, arra, hogy senki se legyen itthon.
Amikor anyám dolgozni ment, Jin pedig szórakozni a barátaival a lépcsőn lefutva a nevelőm szobájába rohantam és kutatni kezdtem.
Már régóta izgatja a fantáziámat az a bizonyos végrendelet.
Ez alkalommal úgy döntöttem, hogy utána nézek a dolgoknak.

Mindent átnézték a szobában.
Már csak egy fiók maradt, amit kihúztam és egy csomó papírt találtam benne.
El kezdtem átnézni az összeset, amikor egy iraton megakadt a tekintetem.

-Ez lesz az.-mondom magamnak.

A lapot megragadva siettem volna a szobámba, ha ebbe nem akadályozott volna meg valaki.

-Itt hagytam a kulcsot, majd ne felejts el kitakarítani az előszobában.-kiabált, mert azt hitte, hogy a szobámban vagyok.

Egy kicsit bepánikoltam és az ajtó mögé guggoltam remélve, hogy nem vesz észre, de amilyen szerencsétlen vagyok az irat, amit a kezemben tartottam, a szekrény mögött landolt.
Amikor nevelőanyám becsukta az ajtót megpróbáltam kivenni a lapot, de az beakadt.
Egy nagyobbat rántottam rajta de az szétszakadt.
Végre nyomon vagyok és azt is elcseszem.
Szomorúan veszem kezembe a papír darabjait és inkább a szobámba megyek velük.
Leteszem az asztalomra és próbáltam össze illeszteni a darabokat, de egy darab hiányzott.
Pont az a darab, amin rajta lenne, hogy mégis kié az a végrendelet.
Idegesen futok le a szekrényhez, ami mögé beejtettem a lapot.
Ingerülten kezdem el keresni, de sehol nem találom.
Már minden egyes szegletét átvizsgálták, de sehol sincs.

Feladtam.
Vissza mentem az asztalomhoz és a megmaradt részeket kezdtem el olvasgatni.
Nem sok mindent sikerült kivennem belőle.
Miközben olvastam megakadt a szemem egy mondaton, amiben az áll, hogy valamit átruház rám az a bizonyos személy.
Pár darab papírdarabkát még nem tudtam beleilleszteni az iratba.
Ezekre pillantva észrevettem egy olyan cetlit, ami pont beleillene a mondatba.

Az egész mondatot egybe olvasva lesokkolódtam.

"A maffiát halálom után Kim Sunoo-ra ruházom"

Többször is felolvastam magamnak, de még mindig nem értettem.
Rengeteg kérdés merült fel bennem.

Milyen maffiát ruház rám?
De a legfőbb kérdés az: Még is ki ez a személy?

A lap darabjait egybe ragasztottam.
Az egész délutánom azzal telt, hogy próbálta értelmezni ezt az egészet.
Végül arra jutottam, hogy kérdőre vonom mostohaanyám.

Délután, amikor az említett személy hazaért lementem hozzá a dokumentummal a kezemben.
Amikor észre vett feltartottam a karomban tartott okiratot.
Szemei hirtelen nagyra tágultak.
Az okmányért nyúlt, de elkaptam előle.

-Mi ez az egész!?-kérdeztem kissé zaklatottan.

-Add ide!-parancsolt rám

-Kérdeztem valamit-mondtam egyre idegesebben.

-Az csak egy jelentéktelen papír-próbálta kimagyarázni amit elég hitetlenül hallgattam.

-Én tudom, hogy nem vagyok a vér szerinti fiad és az apámmal is csak a pénze miatt voltál együtt, de attól még egy ilyen fontos dologról tudnom kellett volna!-kiabáltam
-Már csak annak kellene kiderülnie, hogy ez a végrendelet az apámé, aki ugye kisgyerek koromban itthagyott veled és, hogy ő már nem is él!-mondom gúnyosan.
Az előző mondatomból semmit nem gondoltam komolyan, de nevelőm elég érdekes és meglepett arcot vágott.

-Ugye nem.....?

Itt jöttem rá, hogy az eddig szánalmas életem is csak egy hazugság volt.