A Japán Cserediák (Sunki)

Színjátékból valóság

Heeseung pov.:

Régóta nem történt változás.
Ugyanolyan napok egymás után.
Egyhangúak és nyomasztóak.
Egyedül Somin tartja bennem a lelket.
Egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz.
Akaratlanul is kialakult a lelki kötelék, amit így visszagondolva egyáltalán nem bánok.
Örömmel tölt el, hogy van valaki mellettem a szürke hétköznapokban.
Ni-ki távozását is Jay-től kellett megtudom, mert személyesen soha nem búcsúzott el tőlem.
Nem sokkal a távozása után...apa lebukott, de nem tudták elkapni.
Pánikba estem, de örültem is neki egy kicsit.
Végre megszabadulhatunk apám idióta rendszerétől.
Minden esetre kimagyaráztam magam a rendőröknek és tisztáztam, hogy engem csak kényszerítettek erre és zsarolással vettek rá a dolgokra.
Ni-ki-t egyenlőre nem tájékoztattam semmiről.
Így is elég zaklatott lehet a barátja miatt, aki még mindig azonos állapotban van...

Éjfél lehetett, amikor észleltem, hogy valami a mellkasomra nehezedik.
Ki se kellett nyitni a szemem, ahhoz, hogy rájöjjek, az illető Somin.
Mostanában szokásává vált velem aludni.
Sokszor nyugtalankodik, ezért jót tesz neki valaki személyes közelsége.

-Minden rendben?-kérdeztem a már majdnem álomba merült lányt.

Válaszul egy heves bólogatást kaptam.
Fogtam a takarót és gondosan betakargattam kis testét, majd magamhoz öleltem.
Felemelő érzés kerített hatalmába és nyugodtság fogott el.
Sokat segített a mostani helyzeten...

Pillanatnyilag Sunoo gyógyszerére gyűjtünk.
Minden nap egyre közelebb kerülünk a hatalmas pénzösszeghez...

Jungwon pov.:

Félreraktam a tanulmányaim és munkát vállaltam, hogy minnél előbb összeszedjük a pénzt.
Minden pillanatban abban reménykedek, hogy a kórház hív a jó hírrel, de sajnos ez nem következett még be.

Jay hozzám költözött a szülei miatt.
Elég nagy mennyiségű stressznek vagyunk kitéve, ami sokszor a párkapcsolatomra, Jay-el, is kihat.
Sokszor veszekszünk, utána pedig kibékülünk, mert erős pár vagyunk.
Semmi nem választhat szét minket.

Napok könyörgése után, a kórház igazgatósága kiadta nekem a felvételt, mert azzal az indokkal jöttem elő, hogy segítek megtalálni az illetőt.
Nyílván először nem tetszett nekik, ennek ellenére megkaptam a felvételt...

A számítógép előtt ülök és a felvételt nézem, amin a fekete öltözetes férfi Sunoo testébe juttat valamit egy injekciós tűvel.
Újra és újra lepörgetem a videót.
Próbálok még ismeretlen információk birtokába jutni.
Ez időigényes, de bármit megtennék most a barátom biztonságáért és a rosszakarója leleplezése érdekében.

Lépéseket hallok.
Párom bejön a szobába és a monitorra pillant.
Gondterhelten sóhajt.
Őt is megviselték a történések, mint mindenki mást.

-Szerelmem...kapcsolj ki egy kicsit és ne csak ezen kattogj.-mondja fáradt hanglejtéssel.

-De...csak tudni akarom ki tette vele ezt és miért.-néztem barátom szemébe, aki az asztal mellett foglalt helyet.

-Értem, hogy jót akarsz, de így tönkreteszed magad.-válaszol gondoskodóan.

Lesütöm pilláim és könnyek áradata ered meg szememből és folyik végig arcomon.
Jay egy hatalmas ölelésben részesít.