A Japán Cserediák (Sunki)

Van még remény?

Ni-ki pov.:

Heeseung-al való telefonbeszélgetés után iszonyatosan összetörtem és magamba zuhantam.
Elvesztettem a irányítást az elmém felett.
'Mi értelme ennek?
Nem lenne egyszerűbb meghalni?
Gyenge vagy és semmirevaló.
Nem érdemled meg a halált se.'-hangzottak el a gondolatok a fejemben.
Örültem volna ha vége lenne, de nem adhatom fel.
Megpillantottam a főzéshez használt kést...
Csak bámultam a tárgyat tudva, hogy ezek lehetnek az utolsó gondolataim.
Lassan közeledtem a vágóeszközhöz.
A kezembe fogtam.

-Te jó ég, mi a fenét csinálok!?-kiálltottam fel frusztráltságomban és eldobtam a kést.
Hevesen kapkodva levegő után dőltem ismét a padlóra.
Valami megoldást kell találnom.
Ez így nem mehet tovább.
Kezdek mégjobban megőrülni.

Eszembe jutott, hogy van a közelben egy táncterem.
Gyorsan össezeszedve magam siettem a helyre, annak érdekében, hogy kicsit megnyugtassam lelkem, elmém és testem.
A tánc még sose hagyott cserben.

Hamar megérkeztem.
Kíváncsian néztem körbe, a kicsi, de igényes teremben.
Megpillantottam egy ismerős arcot.
El kellett gondolnom mire rájöttem ki az.
San volt.
A bolond modell.
Mit kereshet itt?

Lassan közeledtem hozzá majd ő is megpillantott.

-Ni-ki?Mit keresel itt?-fogadott egy bolondos mosollyal.

-Csak jöttem levezetni a feszültséget...te mi járatban?

-Valahogy edzésben kell tartani ezt a gyönyörű testet.-mondta nagyképűen vigyorogva, amit egy undorodó arckifejezéssel díjaztam, bár tényleg jó teste van.

-Na Újonc, mutasd mit tudsz.-mondta

-Ez egy táncpárbaj kihívás.-kérdeztem pimaszul.

-Akár az is lehet.-kuncogott.

-Úgyis nyerek.-emelem fel állam magabiztosságot tükrözve.

-Azt még meglátjuk.-szólt vissza majd beindított valami zenét.

Bemelegítés után stílusosan kombináltam a mozdulataim a zene ritmusára.
San először meglepődött, de miután helyet adtam neki ő is belekezdett a mozgásba.
Nagyon jól csinálta.
Le voltam nyűgözve.

Két órán keresztül versengtünk, de kezdtünk fáradni.
Egyszerre borultunk a táncterem padlójára boldogan nevetve.

-Jó voltál Újonc.-dicsért meg San.

-Azért te se voltál semmi.-válaszoltam.

-Ez jól esett. Van kedved máskor is megismételni ezt?-érdeklődik.

-Bármikor szívesen megalázlak, ha táncról van szó.-vigyorgok gyerekesen.
Felálltam és lenyújtottam az izmaim.
Fogtam a táskám és lepacsiztam San-nal.
Beszéltünk még egy kicsit, majd hazaindultam.
Nagyon jól kijövünk egymással.
Nem számítottam volna rá, hogy pont vele fogom ilyen jól érezni magam...

Hazaérve elszállt minden jóérzésem.
Furcsáltam, mert nem nagyon történt még ilyen velem.
Sose voltak hangulatingadozásaim...