A Japán Cserediák (Sunki)

Viszlát

Ni-ki pov.:

Nem adhatom fel.
Valamit akkor is muszáj kitalálnom.
Mindent meg tudnék most tenni egy kis pénzért.

Szenvedve fetrengünk Jungwon ágyán.
Úgy döntöttünk, hogy amíg nincs jobb ötlet addig itt fogunk csövelni.
Mivel Jay sem akart visszamenni a szüleivel közös lakásba, ezért már hárman vagyunk egy szobában.
Bár egyikünk sem szeretne sokáig Jungwon nyakán maradni.
De nem értem Jay szüleit.
Miért nem fogadják el úgy ahogy van?
Jay nem mutatja, de rosszul estek neki apja szavai, amit meg tudok érteni.

Csak agyalunk, hogy mi legyen a következő lépés.
Elmerülünk saját kis univerzumunkban.
Egyikünk se tudja hogyan tovább.
Ekkor beugrik valami.
Egy régi barát, akit talán tud segíteni.

Szinte felpattanok barátom ágyából és a telefonomért sietek.
Remélem még meg van a száma.
Kapkodva kutatok a névjegyek között, sikeresen.
Gyorsan rányomok a hívás ikonra és várom, hogy felvegye.

-Hello Haver! Hogy vagy? Rég nem találkoztunk.-szól bele a telefonba japánul.

-Szia, tudom, hogy nagyon régen nem láttuk egymást, de szükségem lenne a segítségedre, nagyon gyorsan.-hadarom az anyanyelvemen.

-Mond csak, mi lenne az?-

-Van egy kisebb válllkozásod Japánban, igaz?-

-Igen, de még is miért fontos ez most neked?-

-Figyelj, akármilyen munkát elvállalok. Nagyon, nagy szükségem lenne rá.
Kérlek.-mondom el szinte már könyörgő hangon.

-Oké, nyugi! Van egy betöltetlen állás, amihez egy kis lakást is tudok ajánlani ha szükséged van rá.-

-Elvállalom!-vágom rá azonnal.

-Őőő...oké, de amúgy te nem Koreában vagy?-

-De, ott vagyok csak történt valami és nem tudtam jobbat kitalálni.
Majd mindent elmondok.-

-Rendben, akkor majd tali.
Szia.-

-Szia.-rakom le.

Most vissza kell utaznom Japánba.
Nemrég vettem egy repülőjegyet csak mivel Sunoo beteg lett így nem utaztam vissza.
Visszaváltottam és vissza is kaptam a pénzt.
Ebből majd tudok venni egy érvényeset.
Szóval ez a probléma megoldódott.

Visszamentem barátaimhoz, akik közbe beszélgetésbe elegyedtek.
Lassan sétáltam oda hozzájuk, hogy közölni tudjam velük a hírt.

-Hová siettél el ilyen hirtelen?-kérdezi Won az előbbi tettemre utalva.

-Csak eszembe jutott valami.-válaszoltam, amire mindkettőjük szeme tágra nyílt és értetlen arcot vágták.
-Kaptam munkát.-

-Végre egy jó hír.-kezd el pityeregni.
Szegényt nagyon megviselte ez a helyzet.
Erre az is rátett egy lapáttal, hogy Jay apja nem fogadta valami jól a kapcsolatukat.
Átölelem őt remegő kezekkel.

-Vigyázzatok magatokra és Sunoo-ra is.
Hívjatok ha van valami.
A szülőkkel meg ne foglalkozzatok.
Majd minden megoldódik.-párásodik be nekem is a szemem kissé.
Bár egyértelmű volt, mégsem realizáltam eddig, hogy most mindenkit magam mögött hagyok...

Sziasztok Duckó Buckóim! 🥯

Meghoztam a részt.
Eddig hogy telik a nyaratok?
Köszönöm a 2k megtekintést!

Köszönöm az új borítót: _LimChoaMun

Puszil anyukátok!😘