A Japán Cserediák (Sunki)

Fojtogató érzés

Ni-ki pov.:

-Ni-ki, ugye kezdhetjük a munkát?-kérdezi Takashi, aki a hátam mögött álldogált.

-Persze!-mondom kicsit bizonytalanul.
Nem tudom mire számítsak.

-Az első pár nap arról fog szólni, hogy hozzászoksz a dolgokhoz.-

Csendben figyelve követtem.
Egy teremhez értünk, ahol épp egy fotózás zajlott.

Az illető, aki nekem Choi San-ként mutatkozott be, állt a kamerák központjában.
Biztos régóta dolgozik itt.
Arcára „festett" érzelmek tökéletesen tükrözték a beállítás koncepcióját.
Profi módjára vetítette a környezetének a különböző hangulatokat.
Csak csodálni tudtam az első találkozásunk ellenére is.
Őt erre teremtették...

Talán túl sokáig bámulhattam, mert Takashi egyre erősebben ütögette a vállamat, annak reményében, hogy visszatéríthet a valóságba.
Kicsit megráztam fejem és figyelmem Takashinak szenteltem.

-Kicsit feltűnésmentesebben folyasd a nyálad. Szerintem te se akarod botrányba keverni...vagy de?-nézett rám szúrósan és kicsit pimasz tekintettel.

-Én nem...-próbáltam védni magam.

-Ne is magyarázkodj. Az a tekintet mindent elárult.-vigyorodott el titokzatosan.

-De én tényleg nem...-folytattam volna, de megint félbeszakított.

-Inkább folytassuk a munkát.-

-Rendben.-mondtam kicsit bosszúsan.

-Alaposan figyelj meg mindent, mert jó lesz majd a továbbiakban, ha lesz egy kis fogalmad a dolgok működéséről és rendszeréről.-szólt Takashi, mire bólintottam.

A férfi elindult a terem belseje felé, ahol a munka folyt, én pedig követtem...

Minden részletre figyeltem.
Az agyamban raktároztam mindent, ami miatt kicsit megfeledkeztem az otthoni gondokról.

Hamar eltelt az első napom, amit, ahhoz képest, hogy új vagyok, elég jól bírtam és e miatt egy kicsit büszke is voltam magamra...

Már fáradtam, ezért elköszöntem mindenkitől és gyorsan hazafelé vettem az irányt.
Mivel már napok óta nem ettem rendesen, a testem jeleket kezdett el adni, hogy igazán szívesen fogadna valami felhasználható energiaforrást.
Megláttam egy kis boltot, ahová be is mentem.
Naoto-tól kaptam, nem is kevés, előleget, amit feltudtam használni alapvető dolgokra.

Gyorsan bevásároltam a hétre és újra lakásom felé igyekeztem.
Csak csendesen sétáltam a forgalmas utcákon.
Mélyen forgattam gondolataim fejemben és egyszerűen csak elmerültem bennük.
Régebbi képsorozatok játszodtak le róla...
A fiúról, akibe éppen bele vagyok zúgva, akaratom ellenére is.
Keserédes ízt éreztem meg az ajkaim közt a gondolatok következtében.
Próbáltam megfeledkezni róla, de hiába.
Már első látásra nem volt nekem semleges...
Ha én nem lettem volna, minden jóra fordul és talán boldog lehetne.
De nem...
Nekem tönkre kellett tennem egy ártatlan fiút, a hatalom és a családi háttér nyomása miatt.
Szörnyen érzem magam......