A Japán Cserediák (Sunki)

Újra Otthon

Ni-ki pov.:

Mivel késésben voltam, ezért észhez térítettem magam és gyorsabb tempóra váltottam.
Akaratlanul is ideges voltam, de kontrollálva érzelmeim haladtam tovább...

Hiába uralkodott el rajtam majdnem a pánik, mélyen belül mégis kíváncsi voltam.
Reméltem, hogy könnyen be tudok majd illeszkedni.

Hamar a munkahelyre is értem, ahol egy alacsony nő , feltehetően a recepciós, fogadott.

-Jó napot Uram!-köszönt illedelmesen.

Egy meghajlással viszonoztam üdvözlését, majd elkezdtem keresni a termet, ahol egy kisebb eligazítást kaphatók majd.

A barátom, akitől az állást kaptam diszlettervezőként helyezett el.
Jól tudtam rajzolni és megvolt a kellő kreativitásom a dologhoz.
Annyi az egész, hogy sztárok, modellek , idolok, és felkapott énekesek fotózására készítek díszleteket.
Az álmaim egyike volt az, hogy felkapott modell leszek, de hát ez családi okokból kifolyólag sosem valósult meg...

Amint a főnök irodája felé igyekeztem több szempár is rámtapadt.
Nem értettem miért bámul mindenki.
Jobbnak láttam, hogyha figyelmen kívűl hagyom a kiváncsi szempárokat és próbálok jó első benyomást kelteni.

A főnök, név szerint Naoto, irodája felé igyekezve próbaltam felmérni a körülményeket.
Kellemes kisugárzású hely.
Mi baj lehet...

Elértem a folyosó végére értem ahol egy nagy üvegajtó volt.
Elég puccos hely volt, ahhoz képest, hogy honnan indult a kis vállalkozás.
Benyitottam a helységbe.
Naoto azonnal felkapta a fejét és derűsen mosolygott, míg én csak arcomra erőltettem valami mosolynak mondható arckifejezést.

-Régi barátom, de rég láttalak!-mondta drámai hanglejtéssel karjait kitárva.

-Szia, Nao!-becéztem, ahogy a régi szép időkben, és odamentem egy baráti ölelésre.

-Ülj le, kérlek.-mondta kedvesen.
Eleget téve kérésének, helyet foglaltam.
-Történt valami baj?-csapott bele azonnal a közepébe.

Sóhajtottam egy nagyot, mert nem volt lelki erőm ahhoz, hogy most mindenről beszámoljak.
Fáradt voltam testileg és lelkileg is.

-Ne haragudj Nao, de most nem szeretnék erről beszélni.
Egyszer, ha készen állok rá elmondok mindent.
Nem éppen most élem életebb legboldogabb időszakát szóval szeretném, ha nem feszegetnénk a témát.
Tudom hogy, mivel jó barátok vagyunk illene elmondanom, de nem akarlak téged is elszomorítani ésterhelni.-pillantok fel és meglátom aggódó arcát. Mindig is ilyen volt.
Aggódó és gondoskodó.
Arcát látva kicsit elmosolyodtam.

-Ugye tudod, hogy mindent elmondhatsz, ami nyomja a pici lelked? Barátodként az a dolgom, hogy megvédjelek és tudom nem volt könnyű gyerekkorod és az életed utóbbi részeben nem is tudtam személyesen veled lenni, de erősnek kell lenned és ne félj segítséget kérni.-

-Mindig is tudtam, hogy jó ember vagy, de ez most nagyon jól esett.-könnyeztem be egy kicsit.
Amint ezt észre vette, azonnal odahúzott magához mégegy ölelésre.
Olyan nekem ő mint egy igazi bátyj...

Sziasztok Buckók!🥯
Újra itt!
Megint eltűntem.
Kicsit sok stressz ül rajtam mostanában és nincs túl sok életkedvem, de erős leszek és legyőzöm ezt az időszakot is.

Legyetek erősek és tudjátok, hogy nem szégyen segítséget kérni.

Remélem mindenki jól van!
Legyetek jók!♥️