A Japán Cserediák (Sunki)

Megint

Ni-ki pov.:

Végeztem.
Már tényleg nem csinálom ezt tovább.
Végre megszabadulhattam az apámtól.
De van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig.
Nem fogja ezt szó nélkül hagyni.

Amikor eljöttem nevelőapám, vagyis az eddigi lakóhelyüktől, megkönnyebbültem, de rettegtem is.
Mi van ha megtalál, amire a elég nagy esély van.
Ha bántja Sunoo-t?
Egy dolog van, amitől ténylegesen félek.
Mi van ha Sunoo-val zsarol vagy vesz rá olyan dolgokra, amiket nem akarok megtenni.

-Áááá maradj higgadt Niki szedd össze magad!-mondom magamnak egy kis nyugtatásként.

Miért vagyok ilyen gyenge...?
Tagadhatnám, de fájtak apám szavai.
Gondoltam, hogy nem fogja ezt a dolgot jól fogadni....

Egy kicsit meg kell nyugodnom, ezért elmentem egy közeli tánc stúdióba.
Mindent kiadok magamból és rendezem a gondolataim tánc közben.

Bementem az előbb említett helyre, aminek már a légköre is nyugtató volt számomra.
A táskámat a telefonommal együtt ledobtam a sarokba és a ritmusra kezdtem bemelegíteni, majd követni a lépéseket, amiket betanultam.
Kifejezetten jól esett.
Végre tiszta fejjel indulhatok tovább.
Csak 2 órát voltam a stúdióban, de amikor ránéztem a telefonomra 8 nem fogadott hívásom volt.
Ismeretlen szám volt, ezért először bizonytalan voltam, de vissza hívtam.
Mielőtt bele szóltam volna a vonal másik végén lévő személy megelőzött.

-Jó napot, ön Nishimura Riki, Kim Sunoo hozzátartozója?-kérdezte hadarva.

-Igen én vagyok.-válaszoltam

-Végre, hogy felvette. Kérem siessen ide ha tud, történt valami a pácienssel de még az orvosok sem tudják, hogy mi történhetett.
Sunoo-t kivizsgálják és remélhetőleg nincs nagyobb baj, de jó lenne ha ide tudna jönni.-olyan gyorsan mondta végig, hogy alig bírtam felfogni.

A telefon kiesett a kezemből, bár egy kicsit éreztem, hogy ez lesz.
Gyorsan összekapkodtam a cuccaim és rohantam is.
Fogtam egy taxit és azzal folytattam az utat.

-Nem lehetne gyorsabban?-kérdeztem a sofőrtől türelmetlenül.

-Sajnálom, de már így is majdnem átléptük a megadott sebesség határt.-mondta unott és monoton hangon.

Egyre feszültebb lettem.
Egy dugóban keveredtünk.
Már színre felrobbantam az idegtől, ezért gyorsan kifizettem a taxist és kiszállva az autóból folytattam az utam rohanva.
Nem voltam olyan messze a kórháztól, de mire oda értem, órákban tűnt.

Bementem az épületbe Sunoo-t keresve.
Nagy volt a sürgés forgás és a levegő egyre nyomasztóbb lett.
Futottam össze vissza de Sunoo sehol.
Már kezdtem feladni, de hirtelen megláttam a beteg fiút nem túl jó állapotban.
Fájt olyan állapotban látni.
A fejem fájni kezdett miközben néztem.

Az aranyos arcocskájat elárasztotta a vér.
Mindenhol volt a piros folyadékból.
A körülötte szorgoskodó orvosok arcán is látható volt a pánik, ami megrémisztett.
Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy a testem és a lelkem is egyaránt feladja.

Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni.

Hi!🌺

Tudom, tudom, nagyon rég volt rész.
Nagyon fáradt voltam mostanában, de szerintem ezzel nem csak én vagyok így.
A nyári szünetben hozom a részeket.

Addig is legyetek jól!
A hibákért bocsi.
👋