A Japán Cserediák (Sunki)

Valami Alakul

-Inkább az kéne megkérdezni, hogy mikor lesz az esküvő......

Somin pov.:

Apja hirtelen kérdésére ijedten néztem Heeseungra, aki a szájába vett falatot félrenyelve köhögni kezdett.
Tanácstalan voltam.
Nem tudtam mit válaszoljak.
Hee gyorsabban észbe kapott és válaszolt helyettem is.

-Apa, ezen még nem gondolkodtunk.-mondta egy hamis mosoly kíséretében.
-Somin még fiatal ehhez, nem mintha én nem lennék az.-halkult el a mondta végére.

-Rendben, együnk.-próbálta menteni a fiú anyukája a kialakult kínos helyzetet.
Mindenki nekiállt fogyasztani az anyjuk álltal készített ételt.
Beszélgettünk, meséltem nekik a múltamról, ami nem olyan érdekes, és egész jól kijöttem a szüleivel.
Bár a kérdés még mindig izgatta a fantáziámat......Ni-ki még is mit keres itt!?
Többször is éreztem, hogy engem figyel, ami eléggé zavart egy idő után.
Amikor rá pillantottam és összeakadt a tekintetünk azonnal elkapta onnan.
Ezen kívül jobban telt a délutánon mint, ahogy azt elképzeltem.
Amikor már sötétedett úgy döntöttünk, hogy Heeseung haza visz.
Elbúcsúztam a családjától, majd az ajtón kilépve adtam egy pacsit Hee-nek, aki boldog volt mert sikerült elhitetnünk mindent sikeresen a szüleivel, de szerintem Ni-ki gyanakodni fog.
Nem tudom, hogy elmondjam-e neki, hogy mi már ismertük egymást.
Egyelőre annál maradtam hogy nem mondok neki semmit

Az beszálltunk az autójába, majd a lakásom felé vettük az irányt.

-Köszönöm, hogy segítettél!-hálálkodott a fiú.

-Semmiség.-mondtam mosolyogva

Az út nagy része csendben telt el.
Nem volt nagyon miről beszélgetnünk.

Amikor a házam elé értünk Hee kiszállt és kinyitotta előttem az autó ajtaját, majd mikor kiszálltam én is a bejárathoz kísért.

-Mégegyszer köszönöm!-mondta és egy szoros ölelésbe vont, amit nem nagyon tudtam hova tenni.

A hirtelen cselekedettől nem volt időm reagálni.
Kezeim csak magam mellett lógtak.
Amikor észbe kaptam lágyan visszaöleltem.
Nem tudom miért, de meglepően jól esett közelsége.
Egy kis idő után elengedett és egy mosoly után távozott.
Az egészen jól sikerült nap után ledőltem az ágyamra és gondolkozni kezdtem.
Már biztos felmerült benned a kérdés, hogy még is hogy akarjuk féltékennyé tenni Sunoo-t.
Egészen egyszerű tervet eszeltünk ki Hee-vel.
Mivel ő említette nekem korábban, hogy nem fejezte be tanulmányait, mert tovább kellett vinnie az apja vállalkozását.
Ezért arra gondoltunk, hogy beiratkozna minden gyanú nélkül az iskolába, ahová járunk és eljátszuk a boldog szerelmes párt, akik teljesen gondtalanok és ezzel szinte biztos féltékennyé tesszük Sunoo-t.
Tudom, hogy még ő is érez irántam valamit.

Mikor gondolataim visszakalandoztak a valóságba elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni.....

Sziasztok 🌺

Itt a kövi rész, igaz elég rövid lett és nagyon megcsúsztam, ami miatt bocsi.

Sietek a kövi résszel.

Bye, Bye