A Japán Cserediák (Sunki)

Ha Két Szív Közelebb Kerül

Heeseung pov.:

A Somin-nal való találkozásom óta eltelt egy kis idő.
Először meglepődtem, hogy simán beleegyezett az ajánlatomba.
Nagyon fontos lehet neki az a Sunoo nevű fiú, ha ilyeneket is képes azért megtenni, hogy együtt legyenek.
Egy ideje már ismerkedünk és úgy gondoltam itt az alkalom bemutatni a családomnak.
Nem ismerjük még egymást annyira, de a szüleim egyre jobban erőltetik a kapcsolatomat azzal a lánnyal akivel házasságra akarnak kényszeríteni.
A lány neve Jennie.
Szép lány meg minden de nem az én esetem és egyikünk sem lenne boldog.
Nem mintha a kényszerházasságban számítana a véleményünk.
Remélem, hogy ha a szüleim találkoznak Somin-nal, azonnal elvetik a ötletet, hogy összeházasítanak egy számomra mag idegen lánnyal.
Egyetlen egyszer találkoztunk de még a szüleim ötlete előtt.
Nem mondhatnám, hogy jól elvoltunk egymás mellett, mert sokszor beállt a kínos csend és nem volt közös témánk amiről el tudtunk volna beszélgetni......

-Szia, Somin!-mondom a lánynak, akivel az elmúlt idő alatt elég jó viszonyt ápolok.

-Szia, Hee!Miért hívtál?-kézdezte.

-Igazából én úgy gondolom itt az ideje, hogy bemutassalak a szüleimnek, mert kezdik egyre jobban erőltetni ezt az egész dolgot a házassággal kapcsolatban.-mondom neki mire kicsit meglepődik.
-Na mit gondolsz?-kérdeztem kicsit bizonytalanul az arckifejezését látva.

-Nem túl korai ez még? Mármint tudom, hogy nem vagyunk együtt csak úgy teszünk mint ha, de akkor is ez egy kicsit korai, szerintem.-mondja .

-Sajnálom, nem akarom rád erőltetni ezt az egészet, de egyszer így is úgy is találkoznod kell velük, mert megállapodtunk vagy talán nem így van?-kézdezem.

-Jó, legyen, de mikor?-kérdi kicsit kedvtelenül.

-Jó lenne minél előbb túl esni rajta. A hátvégen ráérsz-érdeklődöm.

-Igen, de majd még beszélünk.
Szia!-köszön.

-Szia!-ismétlem még tettét.

Mindketten elsétálunk az ellentétes irányba.
Hazafelé veszem az irányt és reménykedem abban, hogy senkivel sem találkozok, mert nincs kedvem a szüleim kiokosító dumáját hallgatni.
Eleget kaptam abból az elmúlt időben.

Szerencsére csak Ni-ki volt az előszobában vele pedig nem nagyon szoktam beszélgetni.
Bár nem vagyunk rosszban, de jóban sem.
A szobámba siettem majd elővettem a telefonomat.

Kb 7 év van köztünk emiatt nem is jártunk egy suliba.
Ugyanazt a neveltetést kaptuk mind a ketten.
Egyikünknek sem volt fényes gyerekkora.
Neki főleg nem, mert a szülei már kiskorába elhagyták.
Elmondása szerint nem sok emléke van az előző családjáról, de azok sem kedves pillanatok.....

Elérkezett a hétvége.
Elmondtam a szüleimnek, hogy szeretnék nekik valakit bemutatni, amin eléggé meglepődtek mert még egyszer sem hoztam haza senkit sem.

Beszáltam az autómban és indultam is Somin-ért akivel már megbeszéltem a dolgokat.
Ő kicsit félt, de mondtam neki, hogy nem kell és nyugodjon meg a szüleim bírni fogják.

Amikor oda értem a Somin által megadott címhez kiszálltam a kocsiból és az ajtóhoz mentem.
Becsengettem majd vártam egy kicsit.

Nem számítottam arra ami a következő pillanatban történt.
Somin egy gyönyörű fehér ruhában nyitott ajtót amit én árgus szemekkel követtem.
Nagyon jól állt neki.

Tisztában voltam vele, hogy Somin alapból is szép, de így még jobban mutatott.
Kicsit elbambultam ezért a lány kezét megrázta előttem jelezte, hogy inkább induljunk.

A kocsihoz mentünk, majd az ajtót kinyitva neki ült be a járműbe......

Sziasztok 🌺

Hamarosan hozom a folytatást.

Na, Bye,Bye💜