A Japán Cserediák (Sunki)

Újra

Sunoo pov.:

-Ezzel még nincs vége.....-

Lábaim remegni kezdtek könnyeim útnak indultak és legszívesebben eltűntek volna.
Féltem tőle.
Rettegtem.
Mindenki engem bámult és sugdolózni kezdtek.
Utáltam, ha mindenki néz.
El akartam tűnni.
Mikor feleszméltem, futni kezdtem a kijárat felé.
El akarok felejteni mindent.
Igaza volt, úgy is mindenki csak elhagy.
A végére úgy is egyedül maradok.

Csak kirohantam az épületből és futottam.
Nem érdekelt hol kötök ki csak egy kicsit had legyek távol mindenkitől.

Kezdtem fáradni és megpillantottam egy bárt.
Még sosem ittam, mert  nem vagyok még elég idős, de most szükségem van rá.
Bementem majd felületem egy székre.
Jött egy pultos, aki elég lazának tűnt.

-Mit adhatok.-kérdezi meg, de látta, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy válaszoljak neki, ezért csak a kezembe nyomott valami átlátszó löttyöt, amit én nem sokára le is húztam.
Borzasztó volt és marta a torkomat, de az agyam akarta a következőt.
Intettem a pultosnak, aki adta is a következőt.

-Amúgy Jake vagyok.-mutatkozott be.

-Sunoo.-mondtam szomorúan, kedvetlenül.

-Ha valamit ki akarsz adni magadból csak mond ki, én szívesen meghallgatlak.-ajánlja fel.

Egy pillantást vetettem rá a kedvessége miatt.
Nem nagyon bízom meg random emberekben, de a fejembe szállt alkohol miatt már nem tudtam tisztán gondolkodni.

-Elegem van abból, hogy én csak boldogan akarok élni, de ez szinte lehetetlen, mert én vagyok a nagy Kim Sunoo, akinek soha semmi nem sikerül és mindenki csak elhagyja, a barátai a családja....mindenki.-kezdek el zokogni.

-Ne sírj.-lép ki a pult mögül Jake és
átölel.

-Shhhh.-próbál csititgatni.

Amikor nagyjából megnyugodtam, az alkohol miatt feloldódva éreztem magam és tőlem nem megszokott módon szoba elegyedtem Jake-el.

Nagyon sok alkohol tartalmú italt fogyasztottam el, de jól esett mindent kiadni magamból.
Egy ideig még jól megvoltam, de egy idő után már nem hallottam tisztán és fekete foltok jelentek meg a szemem előtt.
Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom.
Hányingerem lett.

-Sunoo jól vagy?-kérdezte a pultos fiú.

-Igen.....jól.-hazudtam, de fél perc múlva elvesztettem az irányítást a testem felett és a magas bárszékről a földre zuhantam......

Fehérség.
Nagy világosság.

Meghaltam?

Ez a mennyország?

Körbe néztem, de csak fehérséget láttam.
Nem tudtam, hogy hol vagyok, mégis nyugtató érzés kerített hatalmába.

Egy fekete ruhába öltözött alak kezdett felém sétálni.
Csukja volt a fejére húzva.
Mikor elém ért lehúzta azt, így ráláttam az arcára, ami kísértetiesen hasonlított apáméra.

-Apa?!-szólítottam még

-Sunoo!-mondta ki a nevemet.
-De nagyot nőttél-mosolygott.

-Apa...-szántotta végig egy könnycsepp az arcomat.

Hiányoztál......