A Japán Cserediák (Sunki)

Megmentettél

San pov.:

Ni-ki ma nem jött be dolgozni.
Egyedül kellett túlélnem ma is.
Csak Wooyoung volt bent a cégnél.
Ő meg már nem szívesen lát.
Régen egy pár voltunk, de a hírnév miatt sok pletyka terjengett arról, hogy egy lánnyal járok.
Wooyoung, akivel akkoriban együtt voltam és mindennél jobban szerettem, féltékeny lett.
Nem volt publikus, az, hogy vele járok.
Szerettem volna megmenteni a kapcsolatunk, de rajta úrrá lett a féltékenység...

Még mindig érzek iránta valamit.
Hiába próbálom elnyomni magamban...

Visszatérve a munkára, minden nap találkozunk, ami meg is viseli az elfojtott oldalam.
Minden pillanatban ki akar törni, de nem engedhetem.
El akarom engedni.
Már úgysem szeret viszont.

Mindig Wooyoung-ra terelődik a figyelmem, hiába akarok a munkára koncentrálni.
Ri-ki sincs itt, akit zaklatni tudnék a baromságaimmal.
Aggódok miatta.
A múltkor nagyon jól éreztem magam vele.
Emellett nagyon jó táncos is.

A fotósoktól kértem egy kis szünetet.
Félre mentem valami helységbe, ahol nyugodtan felhívhatom Ni-ki-t.
Nem vette fel.

Nemsokára lesz egy hosszabb szünetem.
Lehet, hogy megkeresem.
A múltkor megadta a lakcímét, ha esetleg szükségem lenne rá.
Visszamentem, hogy folytassuk a munkát...

Másfél óra múlva összekaptam magam és siettem Ri-ki-hez.
Nem volt olyan messze a lakása.
Hamar oda is értem.
Csengettem.
Semmi visszajelzés.
Kopogtam.
Ismét semmi.
Észrevettem, hogy résnyire nyitva áll az ajtó.
Kicsit félve nyitottam be rajta.
Nem voltam felkészülve arra a látványra, ami ott fogadott.
Életem végéig emlékezni fogok rá.

Egy vértócsába feküdve, vérben ázva a padlón.

Sokkoltan néztem a testet.
Mi történhetett?
Azonnal a mobilomért kaptam és hívtam a mentőket.

Odasétáltam Ni-ki testéhez, de rájöttem, hogy nem bírom a vér látványát.
Muszáj volt ellenőriznem az életjeleit.
Még volt pulzusa és lélegzetvételek is feleszmélhetőek.
Még mindig sokkoltan és remegő tagokkal léteztem.
Vártam a segítséget, nem tudtam mit csinálni, csak remélni, hogy túléli.
Hallottam a mentők hangját, amire kicsit megnyugodott a lelkem.

Egy perc se telt el és felértek a lakáshoz.
Egy orvos bejött és gyorsan megvizsgálta a fiút.

-Rendben, tegyék a hordágyra és adjanak neki vért. Rengeteg vért vesztett, de még él. Nem tudom mi üthetett belé. Szinte biztos, hogy öngyilkosságról van szó. Vagyis jobban mondva kísérletről...-montda az orvos.

Tényleg nagyon kegyetlen vagyok, de már nemsokára vége.
Remélem valamennyire izgalmas volt.
Köszönöm ha olvastad!😘