A Japán Cserediák (Sunki)

Aggodalom

Ni-ki pov.:

A múltkor olyan 11 körül lehetett. Jackson-nal találkozóm volt, mert a Sunoo-val kapcsolatos tervünk részleteiért kellett mennem.
Már elég sötét volt amikor a megbeszélt helyre igyekeztem, de olyan volt mintha valaki követne, ezért gyorsítva tempómon hamar a helyre értem ami egy szűk utcácska volt.
Még most sem értem, hogy miért nem lehet inkább az irodájában találkozni.
Már többször rákérdeztem erre, de mindig azt állítja, hogy az túl kockázatos.
Nem volt sok időm ezért átvettem az iratokat és a fekete furgonomba beszálva hajtottam el, a sofőrömmel.

Másnap nyugtalanul keltem fel.
Nem tudtam, hogy miért érzem magam furcsán, de nem is szenteltem neki túl sok figyelmet......

Nem szeretem emlegetni, de van egy mostoha testvérem, akit Lee Heeseungnak hívnak, azaz Jackson a maffiavezérem és egyben nevelőapám törvényes fia.
A kapcsolatom vele eléggé érdekes.
Ezalatt azt értem, hogy valamikor jóban vagyunk és van amikor nem, de mostanában egész jól kijövünk.
Bár őt egy házasságra akarják kényszeríteni, amit ő egyáltalán nem akar.
Idén lesz 22 éves és Jackson attól fél, hogyha nem kényszeríti házasságra akkor sosem fog megházasodni magától és akkor a maffiának nem lesz örököse, bár én ebbe bele se akarok folyni, ez az ő dolguk.

Vissza a jelenbe, indultam az iskolába már nagyon késésben voltam, amikor megláttam egy mentőt a suli előtt.
Kíváncsi lettem ezért kicsit közelebb mentem.
Nagyon meglepődtem amikor megláttam Somin, Jay és Jungwon aggódó tekintetét.
Oda mentem hozzájuk és megpillantottam Sunoo-t a mentőben.
Erre nem számítottam.
El kezdem aggódni, amit nem értettem mert nem szabadna aggódnom érte.
Az autó Sunoo-val együtt a kórházba ment.
A tanár megkért mind a négyönket, hogy menjünk be hozzá, ezért így is tettünk.
Amikor beértünk a kórházba eligazítást kertünk egy ápolótól.
Az ápoló elmondta, hogy melyik szobába vitték Sunoo-t és hogy épp egy vizsgálaton vesz részt.
Amikor a szoba elé értünk egy orvos lépett ki rajta és mondta, hogy bemehetünk megnézni őt.

Benyitottunk a szobába és megpillantottuk a fiút aki már majdnem elaludt.
Aggódtam érte nem is kicsit, pedig már sokszor hangsúlyoztam, hogy nem szabadna.
Bár ez csak valami fellángolás lehet vagyis bízom benne, hogy csak az.
Egy kicsit beszéltünk vele, majd az orvosok kiküldtek minket mert azt mondták, hogy még egy vizsgálata lesz.

Az egész délutánt bent töltöttem a kórházban, de azt mondták menjek haza, mert feleslegesen vagyok itt.
Szomorúan ballagtam haza.
Féltem, hogy valami nagyobb baj van, mert ahogy láttam nagyon vérzett az orra és még el is ájult.
A házba belépve dobtam le táskámat.
A szobámba sétáltam, hogy egy kicsit kipihenjem a nap történéseit.
Rengeteg gondolat aggasztotta, mint például, hogy Sunoo közelebb került hozzám a kelleténél is jobban.
Inkább úgy döntöttem elmegyek edzeni,  mert ha van egy dolog, ami ki tudja kapcsolni az agyamat, akkor az a tánc vagy az edzés.
El is indultam a táncterem felé, mert inkább most ahhoz volt kedvem.
Beérve a terembe köszöntem a portásnak.
Én itt már törzsvendégnek számítok, szóval az ott lévőket egy pacsival üdvözöltem.
Amikor elkezdtem táncolni a zene ritmusát követve minden gondolatom elszállt és felszabadultnak éreztem magam.

Mikor már kezdett sötétedni összepakoltam a táskám és haza indultam.
A gondolataim csak Sunoo körül forogtak.
Nem tudom, hogy miben különbözik ez a fiú a többitől, de az biztos, hogy a lehető legjobban felforgatta az elképzeléseimet......