A Japán Cserediák (Sunki)

Talán az Utolsó

Ni-ki pov.:

Valahogy szerettem volna elterelni a figyelmemet.
Nem volt kedvem emberek közé menni, de egyedül se akartam lenni.
Néha magamon se tudok kiigazodni.
Végül csak ledőltem a padlóra egy kimerült sóhajt kiengedve ajkaim közül.
Hiányzik a többiek társasága...

Hirtelen jutottak eszembe azok az idő, amikor még Sunoo is épségben volt.
Alig töltöttem vele időt, de ennyi is elég volt, ahhoz, hogy beleszeressek.
Hiányoznak azok a gyönyörű szemei, amikkel az enyéimbe nézett.
Az érintése, amiért mindig oda voltam, bár titkoltam.
A gyönyörű és ártatlan lelke, ami szinte mindig a jó ügyért küzdött.

Hiányzol...nagyon.

Két óra telt el, az agyam egyfolytában a fiún járt.
Megmenthettem volna.
Elvakított a hatalomvágy.
A karjaim közt tarthatnám.
Édes semmiségeket suttogva neki.
Vágytam az érzésre, amit nem kaphattam meg...
Újra tinédzsernek érzem magam.
Naiv és önfejű tinédzsernek.

A szerelem fájdalmas....

Mikor kezdtem érezni, hogy a gondolataim kezdenek rossz irányba hajlani, fogtam magam és kimentem az konyhába.
Gondoltam csinálok magamnak valami fogyaszthatót, addig is másra koncentrálok.

Szeretek főzni.
Jó is vagyok benne.

Egy fél óra múlva végeztem is az étel elkészítésével.
Megterítettem egy személyre.
Helyet foglaltam és megpróbáltam nekiállni a készített ételnek.
Telefonom rezgő hangját hallottam meg.
Heeseung volt az.
Kiváncsi lettem.
Biztos valami fontos dolog miatt keres, mert csak úgy nem szoktunk csevegni.
A kis hívás ikont megnyomva fogadtam mostohabátyám hívását.

-Üdvözöllek Bátyám!-szóltam bele kicsit játékosan.

-Ni-ki...-hallottam meg Hee elgyengült hangját a vonal másik végéről, amihez zokogás is társult.
Azonnal elkomolyodott arckifejezésem.

-Hyung, mi a baj? Megijesztesz.-

-Apa...apa meghalt, öngyilkos lett.-

Sokkolva hallgattam mondandóját.

-Ho-hogy mit tett? Kérlek mond, hogy ez csak egy vicc...-

Egy kis ideig nem érkezett válasz.

-Sajnálom, de nem vicc.-válaszolt szinte könnyekben ázva.

-Én nagyon nagyon Sajnálom Hee.-

-Ne haragudj, hogy ezzel terhellek, de egyértelműen tudnod kellett róla.
Tudom, hogy nem volt jó kapcsolatotok.
Biztos te is tudsz arról, hogy lebukott. Ezután én minden olyan bizonyítékot megszűntettem, ami arra utalt volna, hogy a bűntársai vagyunk.
Engem kényszerített, téged pedig ügyesen manipulált.
Mindkettőnket mocskos dolgokra vett rá.
Hiába művelt velünk rengeteg rossz dolgot, akkor is az apánkként néztünk fel rá.
Vagyis te inkább főnöködként láttad...-

-Hyung, tényleg sajnálom.-mondtam még mindig lefagyva.
-Találunk megoldást.
A lebukástól nem félek, de a maffia rád öröklődött...
Legidősebb testvér létére te vagy a vezér....

Üdvözlök mindenkit egy kis szünet után újra.
Megírtam előre részeket, hogy összehozzam a történetet, de most úgy döntöttem, hogy kirakom.

Remélem tetszett.

Legyetek jók Duckó Buckóim!