A Japán Cserediák (Sunki)

A Támadó

Sunoo pov.:

Szombat reggel van.
Ma kivételesen itthon aludtam és nem Jay-nél.
Mostanában túlságosan elfoglalt Jungwon-nal.
Kicsit irigy vagyok.
Lassan úgy érzem, hogy teljesen egyedül vagyok.
Bár Ni-ki-vel nagyon jól kijövünk.
Már szinte olyan mintha a legjobb barátom lenne.

Lassan sétálok a konyha felé, ahol egy halk beszélgetést hallok meg Jin és nevelőanyám közt.
Ismét elkezdtem hallgatózni, de nem tudtam túl sok dolgot kivenni a társalgásból.
Valami végrendeletről volt szó.
Nem értettem mert a közelmúltban senki sem vesztette életét, még csak nem is volt senki halál közeli állapotban se a családomból se az ismerőseink közül.

Megunva a hallgatózást léptem be a konyhába.
Mostoha anyám, név szerint Jane, és Jin feltűnően elhalgattak.
Meglepetten néztek rám.
Én mit sem foglalkozva ezzel, mentem a csaphoz egy pohár vízért.

Felkeltette az érdeklődésemet, hogy még is milyen végrendeletről beszélgettek.
A pohár vizet elfogyasztva mentem vissza a szobámba, hogy minél előbb elmehessek itthonról.
Utálom az otthonom, ha nevezhetném egyáltalán ezt az otthonomnak.
Rengeteg rossz emlék fűződik hozzá, mint például amikor az apukám magamra hagyott Jane-nel és Jin-nel akikkel egyszerűen még mindig nem jövök ki jól.
Jane állítása szerint egy nagyon messzi országba utazott, ahol saját családja van és boldog nélkülem.
Ez a gondolat azóta is marcangol belülről.

A nagy gondolkozás közben nem veszem észre hogy, a telefonom rezeg mellettem.
Mikor észbe kapok azonnal a készülékért nyúlok.
Ránézve pillanatom meg Ni-ki nevét.
Egy kis mosoly csússzan az arcomra.
Felvettem, majd beleköszöntem.

-Szia!-köszönök.

-Szia, nem lenne kedved találkozni valahol a városban?-kérdi.

-De, persze. Mikor?-kérdezem boldogan.

-2 körül jó?-érdeklődik reggeli mély hangján, ami nekem nagyon bejön.

-Igen, nekem jó, akkor a szokásos helyen tali-mondom.

-Oké, Szia!-köszön el.

-Szia-köszönök el én is.

Belül nagyon örültem annak, hogy elhívott.
Egyrészt kevesebb időt kell itthon töltenem, másrészt pedig úgy érzem, hogy egyre jobban vonzódunk egymáshoz és nem csak barátilag.
Igen, nem rég kiderült a pletyka igaz volt Ni-ki-ről, miszerint ő meleg, aminek őszintén örültem.

Délután 2 óra elérkezett.
Összekészülődtem és indultam is kávézó felé, ahol először találkoztunk, ezt a helyet kineveztük a szokásos helynek.

Amint megérkeztem az üzletbe, benyitva az ajtón, kezdtem keresni tekintetemmel Ni-ki-t, de nem találtam a fiút sehol sem.
Csak a szokásos, már megint késik.
Mivel már sokszor szerveztünk ilyesmi találkozót kivétel nélkül mindig késett.

Egy tekintetet éreztem magamon, ezért körbe néztem és egy nálam kb. 7 évvel idősebb férfi tekintetét véltem felfedezni.

Ni-ki még mindig nem érkezett meg és a férfi úgy döntött, hogy elindul felém.
Ezt észlelve meghúztam magam.
Hirtelen megéreztem egy tenyeret a vállanom.
Amikor a férfi körbe nézett és úgy gondolta hogy senki sem néz minket megragadta kezem és kirángatott a kávézóból.
Próbáltam szabadulni szorításából, de sokkal erősebb volt mint én.
Egészen egy kihalt városrészig húzott el, ahol berántott egy szűk utcába.
Nagyon megijedtem, ezért mégegyszer megpróbáltam elszökni, de nem jártam sikerrel.
Egy falnak nyomott erősen magánál tartva szorított a nyakamra és egyre közelebb hajolt.
Egyre több folt jelent meg szemeim előtt.
Az ájulás szélén álltam, amikor egy csattanást után támadóm összeesett.
Hiába próbáltam eszméletemnél maradni a feketeség elnyomott......

Sziasztok 🌺

Remélem eddig tetszik a story.

A hibákért bocsi

További szép napot/estét