A Japán Cserediák (Sunki)

Zaklató

Sunoo pov.:

Jay, Jungwon és Ni-ki egész nap itt voltak nálam és ápolgatták a lelkemet.
Jól esett a törődés, de ez alkalommal kicsit túlzásba estek.
A reggelből nem sokra emlékszem.
A többiek szerint beütöttem a fejem és ezért hiányoznak emlékek.
A nap hamar elment, nem is nagyon történt semmi.

Este felé úgy döntöttünk, hogy filmet nézünk.

A fiúk kiharcolták, hogy horrort nézzünk, amibe nagy nehezen de beleegyeztem.
Soha nem bírtam ezt a műfajt annyira, de úgy voltam vele, hogy ha ez nekik örömet okoz akkor legyen.

Beindítottak valami filmet, amivel az elején nem is volt baj, de kezdett egyre nyomasztóbb lenni az egész.
Nagy vonalakban, egy családról szólt.

Volt egy fiú és az édesapjával,mostoha testvérem és nevelő anyjával élt.
Egyre többször fordult elő, hogy a szülők veszekedtek otthon.
Most is egy ilyen alkalom volt.
A még szinte kisgyereknek mondható főszereplő fiú a szobájában hallgatta a kiabálást, de amikor elege lett belőle kifutott a szobából, mikor kiért a szobájából megszűnt a kiabálás.
De nem számított arra, hogy az mostoha anyja egy törött vázával a kezében áll apja friss holtteste előtt.
A kisfiú az apja hulláját figyelte sokkoltan, ami mellett szilánkok hevertek.
Egy erős kéz ragadta meg és egy rongyot nyomott az orra alá, majd eszméletét vesztette.

Nem tudom, hogy honnan, de nagyon ismerős volt ez a helyzet.
Úgy éreztem mintha én lennék a főszereplő helyébe ami kicsit megijesztett.
Túl könnyen együtt tudtam vele érezni.
Egy csomó emlék villant be a jelenet láttán.

Az nappaliban észre vettem egy pirosas folyadékot amely mellett szilánkok hevertek.-emlékeztem vissza egy nagyon régen történt eseményre.-emlékeztem vissza.

Ez érdekes.
Mi van, ha ezek összefüggnek!?
Áaahh......ez hülyeség!
Csak már megint mindent túlgondolok.
Tovább néztem a filmet.
Már alig vártam, hogy vége legyen és mehessek aludni.
A fáradékonyság is a betegség tünete.

Amikor végre vége lett a filmnek és ágyba kerültem azonnal elnyomott az álom.
Olyan volt mintha egy másodpercet aludtam volna és már reggel is lett.
Valaki keltegetni kezdett.
Lassan nyitogattam pilláimat.
Megpillantottam Ni-ki mosolygós arcát, ami azonnal feldobta a kedvem.
Vissza mosolyogtam rá, de amikor rá jöttem, hogy iskolába kell mennem egy kicsit elszomorodtam.
Amikor sikeresen kirángattak az ágyból a reggeli után indultunk is mind a négyen az oldalamon Ni-ki-vel.

A suliba beérve a többiek a terem felé vették az irányt, de nekem még el kellett mennem a könyvtárba és nagy szerencsétlenségemre szembe jött velem az iskola legnagyobb zaklatója, aki mióta Ni-ki-vel jóba vagyok folyton azzal zaklat, hogy biztos együtt vagyunk, ami addig nem is zavart, ameddig be nem vitt egy WC fülkébe és majdnem halálra vert.
Féltékeny.
Csak irigy, mert Ni-ki nem szimpatizál vele, pedig a zaklatóm fülig szerelmes belé.
Akármi megtenne, hogy az új diákot maga mellett tudhassa.

Amikor megláttam zaklatóm, név szerint Sunghoon-t, kicsit összébb húztam magam.

Sunghoon nem bírta ki, hogy ne tegyen valami idióta megjegyzést.

-Na mi van Sunoo, félsz? A kis barátod úgy se védne meg. Ő is csak el fog hagyni, mint mindenki az eddigi életedben. Egyedül maradtááááál, már senki sem segíthet rajtad.-mondja gúnyosan kuncogva és megfogja a galléromat és a falnak nyom, de amikor realizálja, hogy mindenki minket néz inkább elenged, majd a fülembe suttogja
-Ezzel még nincs vége......